Romantikus mozi német honból.
Ezúttal Németországból érkezett hozzánk így Valentin-nap környékére egy romantikus film, ami egy regényadaptáció, ráadásul igaz történeten is alapszik. A film beáll a mostanában trendi sorba, aminek a "szerelmes beteg tinik" nevet adtam. Ilyen típusú volt az Éjjeli napfény, a Minden, minden, vagy éppen a tavalyi Két lépés távolság is. A kategória jellemzője, hogy a gerlepár egyik (vagy mindkét) tagja halálos beteg, együtt pedig megpróbálják megélni azt az életet, amire addig nem nagyon volt lehetőségük.
A Közel a horizonthoz tehát valami ilyesmit kínál, ám csavar egy ici-picit a koncepción. A történet szerint Jessica éppen betölti a 18.életévét, mikor a szülinapi buliján találkozik egy sráccal, Dannyvel. A dolgok nem indulnak zökkenőmentesen, hiszen a fiú elég távolságtartó kezdetben, de hát folyton egymás mellé sodorja őket az élet, és nyilván nem lepek meg senkit: összejönnek. Ám ez a kapcsolat még sok-sok nem várt fordulatot és sötét titkot rejt magában, garantáltan nem a rózsaszín ködben fogunk üldögélni majd két órát. A cselekmény végig ügyesen kerülgeti, hogy túlságosan csöpögőssé, Hollywoodian szirupossá váljon, mégis érzelmes és értelmes végeredmény kerekedjen ki. A film első felében még a feelgood hangulat dominál, a dráma pedig nem igazán akar jól funkciónálni, de a felénél ránk mér egy gyomrost, és onnantól a vidám hangulatú montázsok helyett a kőkemény valóságon, és a sötét jövőképen van a hangsúly. Fel vagyunk ültetve rendesen arra a bizonyos érzelmi hullámvasútra, egyik pillanatban a mi gyomrunkban is a pillangók repdesnek, annyira felemelő tud lenni a történet, utána pedig úgy érezzük egy pár ólombakancs húz minket az óceán feneke felé.
Mindezek ellenére erősen érződik a majd két órás játékidő, ebből bizony kellett volna csípni, mert a végére végtelenül időhúzónak, ráadásul feleslegesnek is érződik ami történik. Gyorsabban, dinamikusabban kellett volna lezárni ezt az egészet, mert mikor pont kerül a történet végére, addigra már jó ideje mocorgunk a székben, a lezárási pontot várva. Sajnos hiányzik az igaz történeteknél megszokott szegmens, hogy mi történt aztán a való életben az igazi szereplőkkel, meg a fotók. Mindenképp érdemel pár pozitív szót, az a fantasztikusan összeállított soundtrack, ami napjaink slágereiből táplálkozik és oroszlánrésze van abban, hogy a már említett feelgood hangulatot megteremtse. Ennek köszönhetően gyakran klipszerű élményben lehet részünk.
Luna Wedler, a főszereplőnőnk az utóbbi 4-5 évben lett felkapott, és bár itt nem csillogott igazán, bőven van még benne potenáciál, talán a következő évek igazán meghozzák számára a várt sikert. Jannik Schümann-nak egy feladata volt ebben a filmben: hogy minden lány/nő beleszeressen a mozitermekben, ennek a feladatának pedig maradéktalanul eleget is tett, hiszen tipikus "szőke herceg fehér lovon" megjelenése van, garantáltan levesz mindekit a lábáról. TV-filmekben és sorozatokban volt eddig epizódszereplő, és sajnos érződik is, hogy néha rezeg a léc, de egyébként elég jó választás volt erre a szerepre.
A Közel a horizonthoz egy megható romantikus film, méghozzá a megszokott giccs és cukorszirup nélkül. A feelgood részek magukkal ragadnak, amiben nagy szerepe van a pazar soundtracknek, a dráma pedig rendesen osztja a gyomrosokat. A végéből kellett volna vágni, és a színészek sem váltják meg a világot, de így is egy meglepően érzelmes mozi kerekedett ki ebből az igaz történetből.
Értékelés: 70%
Molnár Levente
További kritikák:
Comments powered by CComment