A lelked a vállalatot illeti meg…?

Mai modern világunkban nap mint nap szembesülünk vele, hogy életünknek mennyire meghatározó részét képezik a gigantikus vállalatok, illetve az általuk előállított termékek. Hajlamosak vagyunk szimplán csak élvezni az általuk nyújtott kényelmet, kérdés nélkül használni, fogyasztani bármit, amit megfelelő marketinggel megtámogatva elénk raknak a cégek, és a legtöbbünknek meg sem fordul a fejében, hogy esetleg a megkapó reklámszövegek ellenére valójában rendkívül ártalmas számunkra mindaz, amire a pénzünket költjük, amitől azt várjuk, hogy jobbá, egyszerűbbé, élhetőbbé tegye a létezésünket. Érdekes téma ez, és rengeteg olyan meglehetősen sötét és erkölcsileg megkérdőjelezhető tényező húzódhat meg a hátterében, melyről az átlagembernek halvány fogalma sem lehet, hiszen sokszor a jog, a kormányrendeletek, a tudományos háttér fehér foltjait, kiskapuit, hiányosságait fedezékként használva egy-egy nagyvállalat akár emberéletek veszélyeztetésére is hajlandó egyetlen elementáris cél érdekében, ami nem más, mint a profit. Az ilyen esetek többségére sosem derül fény, vannak azonban kivételek, mint például Robert Billott környezetvédelmi ügyvéd és a DuPont de Nemours Inc. vegyiüzemének több mint húsz éve húzódó küzdelme. Todd Hayes független filmes pedig erről a történetről készítette idén mozikba kerülő Sötét vizeken című jogi thrillerét.

A sztori középpontjában Robert Billott (Mark Ruffalo) ügyvéd áll, akinek karrierje éppen felfelé ível, mikor beállít hozzá Wilbur Tennant (Bill Camp) farmer, aki jogi segítséget kér, mivel úgy véli, a birtokával határos hulladéklerakó mérgezi a földjét, amitől sorra pusztulnak az állatai. A lerakó a DuPont tulajdona, ami hatalmas, befolyásos cég, és mint ilyen, jogi úton meglehetősen nehéz rajta támadási felületet találni, élvezi mind a kormány, mint a törvény védelmét, ennek ellenére Robert Billott mégis hajlandó a szerencsétlenül járt gazdálkodó mellé állni, ezzel pedig olyan események láncolatát indítja el, ami tulajdonképpen még a mai napig sem zárult le teljesen. A történet során betekintést nyerhetünk a gátlástalan vállalat ördögi kegyetlenségébe, a pereskedés során titkok és hazugságok olyan hálózata bontakozik ki, amely az emberiség jelentős hányadának veszélyeztetését volt hivatott elleplezni évtizedeken keresztül, és a valóságban az egész üggyel kapcsolatban még most is rengeteg a kérdőjel. Érdekfeszítő téma ez, mindig felkavaró és egyben szomorú látni, hogy miként tesznek teljesen tönkre és pusztítanak el emberi lényeket pusztán pénzért. 

Sötét vizeken remekül építi fel a sztorit, nem szájbarágós, de nem is veszik el a jogi, vagy a tudományos részletekben annyira, hogy követhetetlenné váljon az egyszeri néző számára. Sikerült eltalálniuk az egészséges egyensúlyt a komolyan vehetőség és a befogadhatóság között, folyamatosan érezzük az egész ügy súlyát, és a veszélyeket, melyek az eset feltárása során egyre súlyosabbá válnak, legyenek azok akár konkrét fizikai, egészségügyi, vagy egzisztenciális fenyegetések. Egyetlen pillanatra sem kérdőjelezhető meg az ügy komolysága, és az egyes szereplők tetteinek súlya, döntéseik következményei nagyon is valóságosnak érződnek a vásznon, hiszen kétség sem férhet hozzá, hogy tényleg valóságosak.

B6FtNKtgSqRqbnNsU1cGFWaCnlKAsENBVnn40KBgOAedTm1p121GruUJ2pkgIux3Ny1Wq

Mark Ruffalo egyenesen kiváló a lelkiismerete által hajszolt, a saját maga által erőltetett ügy súlya alatt szinte összeroppanó jogász szerepében. A morális dilemmák közt őrlődő, de sziklaszilárd küldetéstudat által vezérelt embert láthatjuk minden ízében, borzasztó erős alakítást nyújt. Tim Robbins és Bill Pullman megjelenése a filmben roppant örömteli, őket mindig jó látni, és nem is okoznak csalódást, ugyancsak remekül hozzák a jog világának két ellentétes pólusán álló karaktereiket, ahogyan Victor Garber is remekelt a romlott vállalati vezető szerepében, noha csak kevés teret kapott kibontakozni. Akinek a jelenlétét nem igazán értettem, az szerencsétlen Anne Hathaway, aki a férjét támogató határozott amerikai háziasszony figuráját ugyan hiba nélkül hozza, de jelenetei zöme a történet egésze szempontjából érdektelennek, feleslegesnek érződik, kicsit olyan volt, mintha csak azért írtak volna neki még plusz jeleneteket és szövegeket, hogy legyen értelme kifizetni a gázsiját. Ettől függetlenül persze ő is jól játszik, csupán indokolatlan a tehetségét gúzsba kötni egy efféle szereppel. 

Ennek kapcsán ki kell térnem a Sötét vizeken másik gyenge pontjára, ami a tempó. A film túlságosan sokat, mondhatnánk, zavaróan sokat időzik a háttérkarakterek ügyes-bajos dolgaival, amikor érezhetően lelassul, és nehezebben tartja fenn az érdeklődést. Nyilván szükséges, hogy a néző betekintést nyerjen a sztori középpontjában lévő ügy minden érintettjének hátterébe – egy pontig legalábbis, de ennyire kár volt elveszni a részletekben. Meglehetősen hamar válnak ezek a kitekintések önismétlővé anélkül, hogy érdemben hozzá tennének bármi lényegeset a fő történethez. A legtöbb ilyen jelenetet simán ki lehetne vágni a filmből, ami így is feleslegesen elnyújtottnak tűnik, a kétórás játékidőt én ezek miatt kb. a duplájának éreztem. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a feldolgozott eset több mint húsz éve zajlik, és az eltelt évek többségében alig történt bármilyen érdemi előrelépés az ügyben, ezt pedig sikeresen érzékelteti is a film – valószínűsítem, ez a koncepció része volt, ám kissé túllőttek vele a célon.

uthf 04592 r copy 0

Fontos, figyelemreméltó alkotás lett a Sötét vizeken, ami a kisemberek és a kapzsi óriáscégek közti harcon túlmenően számos kapcsolódó társadalmi problémára igyekszik rámutatni: a cégeknek kiszolgáltatott munkavállalók problematikája, a marketing hatalma, a tudományos vizsgálatok nehézségei, a törvénykezés hiányosságai, az emberi ostobaság, hanyagság és mohóság mind terítékre kerülnek, és sokszor sokkoló ilyen dózisban szembesülni a minket körülvevő valóság ezen aspektusaival. Korántsem hibátlan film a Sötét vizeken, de kétségtelenül jelentős mű, ami témája és műfaja miatt valószínűleg nem fog tömegeket bevonzani a mozikba, pedig megérdemelné a figyelmet. 

 

Értékelés: 70% 

Gyurina Illés 

 

További kritikák:

Comments powered by CComment