Az író visszatér.
Annak idején úgy ismerkedtem meg Steve Berry munkásságával, hogy Dan Brownhoz hasonló írót kerestem, és többen is ajánlották. Az első könyv, amelyet olvastam tőle, A harmadik titok volt. Az író stílusa azonnal magával ragadott, igaz, a krimiszál egyáltalán nem fogott meg, ellentétben a sztorival, illetve a rengeteg történelmi utalással. Már az első találkozásunkkor nagyon megfogott a vatikáni rendszer és a kapcsolatok leírása, akár úgy is fogalmazhatnék, hogy még a történetnél is jobban tetszett. Ezért is örültem annak, amikor kiderült, hogy az író legújabb könyve ismét az egyházat helyezi középpontjába, valamint a pápaválasztást.
A sztori a már bejáratott alapokra épül. Az amerikai Igazságügyi Minisztérium egykori ügynöke, Cotton Malone teljesen véletlenül keveredik egy óriási összeesküvésbe, aminek során természetesen egy régi titkot is igyekszik leleplezni. A pápa halála miatt a Vatikán épp konklávéra készül, Gallo bíboros pedig arra, hogy ő lesz a következő egyházfő. Persze nem akarja a véletlenre bízni a szavazást, célja elérésének érdekében így még zsarolást is bevet. A brit titkosszolgálat felkérésére Cotton egy rég elveszettnek hitt levelezés nyomába ered, azonban – egyáltalán nem meglepő módon – hamarosan a két szál keresztezi egymást.
Berry az utóbbi időben a Cotton Malone-sorozat megújításával próbálkozott, és ezzel lassan, de biztosan a generációváltás útjára léptette a sorozatot, épp emiatt kimondottan örültem annak, hogy a Máltai csere inkább az első néhány Cotton-regényre hajaz. Mivel egy sorozat sokadik részéről van szó, a regény nem tartalmaz hatalmas meglepetéseket. Ez azonban nem feltétlenül baj, hiszen Berry regényeitől az olvasók elvárnak egy bizonyos szintet, illetve stílust, az ettől eltérő drasztikus változtatás viszont egyáltalán nem okozna örömet a rajongóknak.
A krimiszál ugyan izgalmas, de nem nevezném különösebben rejtélyesnek, ellenben az intrikák, a háttérsztori kifejezetten jól van felépítve és bemutatva. Szokás szerint az író legnagyobb erőssége a történelmi háttér kidolgozása, illetve az ahhoz kapcsolódó érdekességek, e szempontból pedig telitalálat az új regénye. Szinte minden, amit megtudunk a történetről, nagyon érdekes, olvastatja magát a kötet. Egyértelműen azok az igazán erős részei, ahogy szép lassan megismerjük a vatikáni ranglétrát, az évszázados ármányokat, Musssolini, illetve a máltai lovagok titkait.
Számomra a könyv legjobb részét a pápaválasztás és hátterének bemutatása jelentette, a vatikáni ceremóniák pedig vallásosak és ateisták számára is képesek izgalmasnak hatni. Berry elképesztően érdekesen, ugyanakkor ismeretterjesztő módon viszi végig az olvasót ezeken a részeken – ezt a vonalat mellesleg nagyon kedveltem tőle már a Harmadik titokban is. Bár ezúttal nem a Vatikán ad helyet a cselekmény fő helyszínének, hanem Málta, viszont még így is abszolút ez volt számomra a kötet legizgalmasabb része. Pozitívum még, hogy az írónak egy darabig sikerül megtévesztenie az olvasót. Nem jövünk rögtön rá az összes titokra, ahogy a karakterek történetben betöltött szerepére sem. Apropó karakterek: akik kedvelik Berry már ismert alakjait, azoknak sem kell csalódniuk, hiszen a kötet a teljes Cotton Malone-csapatot felvonultatja.
Egészen hihetetlen, hogy ennyi rész után még mindig működik a Malone-sorozat. Az kétségtelen, hogy az író igencsak eltalálta a főhőst, a szériát mégis elsősorban Berry történetei és az exügynök azokban való helytállása teszi izgalmassá.
Amennyire vártam az új művet, annyira nem kellett csalódnom Steve Berryben. Utóbbi munkái közül számomra kiemelkedő a Máltai csere, mert némileg úgy éreztem, hogy visszatért vele az az író, akit pár évvel ezelőtt megkedveltem.
A könyv megvásárolható a Gabo Kiadó oldalán:
További könyvkritikák:
Comments powered by CComment