A magyar krimi él és virul

Ha irodalmi körökben szóba kerül a krimi, akkor valószínűleg mindenki a skandináv regényekre fog asszociálni, és csak ezután lesz megemlítve néhány nagyobb amerikai vagy angol szerző neve. A magyar krimi eleddig nem sok kiemelkedő alkotóval büszkélkedhetett, holott, mint utóbb kiderült, a 20. század zűrzavaros politikai és társadalmi változásai szinte tálcán kínáltáka jobbnál jobb fikciós történeteket. Egy jó ötlet azonban még nem minden – a szórakoztató krimi fontos velejárója az átélhető, sajátos atmoszféra. Ennek megteremtéséhez pedig elengedhetetlen a szerző alapos korismerete, amelyet a történet számára szükséges hangulati elemekkel ötvözve tud képezni megfelelő hátteret a nyomozás kibontásához. Így aztán felmerül a kérdés: biztos, hogy olyan egyszerű lehet krimit írni? Krimit talán igen, jó krimit azonban egyáltalán nem; Kondor Vilmos pedig nagyon is érti a dolgát.

A rejtőzködő író

Sopronban él, reálszakos tanár, házasember, nagyjából ennyit árult el magáról Kondor Vilmos, a Bűnös Budapest-ciklus írója. Nem szívesen beszél magánéletéről, hiszen nem tartja lényegesnek a művei szempontjából. Első regényének megjelenését követően hosszú éveken keresztül még interjút sem volt hajlandó adni, csakis a kiadójával kommunikált, velük is írásban, s éppen ezáltal sikerült egyfajta különös misztikumot építenie maga köré, mellyel méginkább felkeltette egyre bővülő olvasótáborának kíváncsiságát. De valóban fontos, ki a szerző, hogyan él, milyen gondolatok űzik, miközben egy újabb történeten töpreng? Nem csupán a végeredmény számít? Számomra egy percig sem voltak ezek releváns kérdések. Talán annyi tűnt fel már az első kötet olvasásakor, hogy a regényciklus főhőse, Gordon Zsigmond és a szerző neve erőteljesen összecsengenek. Alteregó vagy csak egy jól hangzó név? Lényegtelen. Ő kalauzol végig bennünket a 20. század első évtizedeinek zegzugos, rejtélyekkel teli Budapestjén. Az író egy történész pontosságával igyekszik bemutatni a kerületek életét, a legtöbb esetben valós személyeket mozgatva (egyszer kapott egy köszönőlevelet egy idős hölgytől, amiért olyan szépeket írt édesanyjáról). Hangsúlyozza azonban, hogy munkái nem történelmi dokumentációk, kimondottan fikciós művek, amelyek az ő szemszögét, az ő fantáziáit hívatják bemutatni. Már első, 2008-ban megjelent regénye, a Budapest Noir is érezteti ezt a hozzáállást, ami elsöprő nemzetközi sikerhez is vezetett – számos európai országban és az Egyesült Államokban is kiadták. A Bűnös Budapest-ciklus azóta lezárult, mintegy nyolc további kapcsolódó kötettel gazdagodva. De hol is kezdődött az egész?

Gordon Zsigmond és Budapest

A klasszikus noir paneljeiből táplálkozva főhősünk egy magas, maszkulin férfi, bizonyos Gordon Zsigmond, aki kivételesen nem rendőrnyomozó, hanem újságíró, s bár elsősorban bűnügyi cikkek írásával foglalkozik, időnként mégis belefut egy-egy ártatlanabb természetű esetbe. Füstöl, mint a gyárkémény, és annyi kávét iszik, hogy végig azon csodálkoztam, hogyan képes ilyen sok helyváltoztatásra anélkül, hogy egyszer is kimenne a mosdóba. Három fontos személyiségjegye: a kopószimat, a tűpontos emberismeret és a rettenetes kitartás, amelyek akkor is tovább tudják hajtani az ügy felgöngyölítése során, amikor már bárki más feladta volna. Városszerte sokan ismerik és tisztelik, azonban két embert érezhet igazán közel magához: Krisztinát, a modern gondolkodású, független művészt, valamint Tatát, a korábban Keszthelyen élő nagyapját. Az ő háttérepizódjaik hívatnak oldani a fő cselekményszál feszültséggel terhelt hangulatát, emellett időnként ők segítenek a nyomozásban. Gordon mindig tisztában van vele, mikor kihez kell folyamodnia egy újabb információmorzsáért, vagy mit kell mondania, hogy megszerezze azt, és szerencsére érdekesebbnél érdekesebb embereket mozgat meg: az egyik napról a másikra élő futártól kezdve a madárfészekszerű frizurájú, elhanyagolt kifőzdésen és az illegális fotókat készítő szatíron keresztül a kávékereskedő nagyvállalkozóig a legszínesebb spektrumon mozog a skála. Nem tűnik azonban mesterkéltnek az összkép, még a legapróbb mellékszereplők is úgy viselkednek, ahogy azt magunk is elképzelnénk, legyen szó a gesztusaikról, a beszédmodorukról vagy az észjárásukról – egyszerűen belesimulnak a sztoriba. Ők és a grandiózus, a legapróbb részletekbe menő utcaképek alkotják meg a két világháború közötti, esetünkben az 1936-os Budapest folyton nyüzsgő képét. Korábban azt hittem, nem létezik érdekesebb város Londonnál, most azonban hálásan faltam az oldalakat, mert úgy éreztem, egy igazi aranybányára bukkantam, ami roskadásig tele van számomra ismeretlen történetekkel. Ezúttal egy azonosítatlan örömlány holttestére bukkan a rendőrség, ami sajnos nem nagy ritkaság ebben a korban (sem). Gordon Zsigmondnak azonban szemet szúr, hogy látványosan nem foglalkoznak az ügy kivizsgálásával, így aztán maga próbál meg a dolog végére járni. Kiderül, hogy egy zsidó származású lányról van szó, akit a szerelem és a családjával való dac az utcákig kergetett, a szálak mégis egészen a felsőházig futnak, ennél többet viszont nem érdemes elmondani, mert elég komoly csavarokat rejteget a történet. Annyit még hozzátehetünk, hogy természetesen Gondon élete is veszélybe kerül, amely egy látszólag karakteridegen, meglehetősen sötét tónusú befejezéshez vezet, ám az összképet tekintve érthető a részéről ez a fajta érzelmi reakció.

A film

2017-ben elkészült a moziváltozat is Gárdos Éva rendezésében, amely vegyes kritikai fogadtatásban részesült. A fesztiválokon a remekül kivitelezett, részletgazdag látványvilágot, a jelmezeket és díszlettervezést, a zenét, valamint az operatőri munkát dicsérték. A vágás néha zavarba ejtő hibákat rejt, a forgatókönyv pedig nehezen követhető, mert túlságosan igyekezett megtartani a regény párbeszédeit és cselekménybeli fordulatait, ami helyenként meglepő döntésekhez vezetett. Talán emiatt érződött a felirattal együtt mindössze 95 perces játékidő lényegesen hosszabbnak, mint amennyi valójában volt. Alapvetően nem rossz adaptáció, de pár bátor húzás és néhány feszültebb pillanat nemzetközi szinten is kiemelkedő alkotássá tehette volna.  

Kondor Vilmos Budapest Noir című regénye mindenképpen mérföldkőnek tekinthető a magyar krimit illetően. Szórakoztató, bámulatosan aprólékos és ügyesen megszerkesztett mű. Amennyiben a filmet is látni szeretnénk belőle, mindenképpen érdemes előtte elolvasni a könyvet, mert így válik teljessé a kép, és a szereplőkkel is könnyebben tudunk majd azonosulni.  

Bozó Katalin 

A kötet megvásárolható a Libri Kiadó webshopjában:

További cikkek, hírek:

• Box Office: Felülmúlta a várakozásokat az új Pókember, nagyot zuhant az Annabelle 3
• Ekkor fog beszélni a Marvel a negyedik fázisról!
• Megérkezett a Mulan film első előzetese és posztere