Miért szeretjük a skandináv krimiket?
Az okok többfelé gyökereznek. Ezek a regények a legtöbb esetben nem hasonlíthatóak össze a krimiirodalom klasszikusaival vagy éppen az amerikai bűnügyi ponyvaregényekkel. Ugyan nem egyedülálló módon, de a karaktereket helyezik előtérbe ezek a kötetek, ám talán még ennél is fontosabb, hogy hús-vér szereplőket kapunk – olyanokat, akiket akár a szomszédunkként is el tudnánk képzelni. Rossz döntéseket hozó, súlyos múlttal rendelkező karaktereket. A skandináv krimik történetei is sok tekintetben eltérnek az átlagtól, szinte mindig fontos motívumok a múltban meghozott fontos döntések, amelyek hatással vannak a későbbi bűntényre. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az ezen szubzsánerhez tartozó művek sokszor igen naturalisták, a bűncselekmények vagy az azokat kiváltó okok pedig szinte már túl betegesre sikerülnek.
A stílust még valamikor rég, Jo Nesbø és Stieg Larsson könyveinek köszönhetően kedveltem meg. Ugyan a legtöbb esetben maga a rejtély nem nyűgöz le, de a karakterek, illetve a hangulat igen. Többször éreztem olvasásuk során azt, hogy a főszereplővel kapcsolatos történések jobban érdekelnek, mint az, hogy ki követte el a gyilkosságot, és miért. Eme stílust követi a Gabo kiadó újdonsága, Maria Adolfsson Botlás című könyve is. Az írónő első regényéről van szó, amelynek alcíme azonban előrevetíti, hogy egy sorozat első részét tartjuk a kezünkben.
A történet főszereplője Karen Eiken Hornby bűnügyi felügyelő, aki az álmos kisváros életét felforgató gyilkossági ügy felgöngyölítését kapja feladatul: Karen főnökének volt feleségét brutálisan agyonverték a saját konyhájában. A gyilkosság feltérképezése során a nyomozó rádöbben, hogy nemcsak a nyomok utalnak érdekes dolgokra, de az elkövetőt illetően sincsenek előremutató jelek. Ugyan az áldozatnak mindenkivel baja volt, mégis a gyilkossággal maximum volt férjét tudnák gyanúsítani, akinek pont Karen tud biztos alibit nyújtani. A nyomozás közben megismerhetjük a kisváros múltját és a benne zajló életet. Ahogy egyre több régi dolog kerül elő, úgy válik a jelen is egyre világosabbá.
Egy sorozat első fejezeténél elengedhetetlen, hogy érdekes karaktereket kapjunk, hiszen nélkülük valószínűleg már a nyitányon sem rágnánk át magunkat. Nos, a Botlás esetében ezzel nincs gond. Karen egy erős női karakter, aki ugyan nem mentes a hibáktól, de mindenféleképpen érdekes az olvasó számára. Valamennyi döntése egyértelművé válik, egy pillanatig nem érezzük, hogy értelmetlenül cselekedne. A rejtély felgöngyölítése során elsősorban a szívósságával ismerkedhet meg az olvasó. Akkor is ragaszkodik elképzeléseihez, amikor már mindenki az ügy lezárását szeretné. Ugyan jóval kevesebbet időzünk a mellékszereplőkkel, de őket is remekül festi le az írónő, hiszen még a kevés szimpatikus karakter esetében is érdekessé válik, miként alakul a sorsuk. Adolfsson ebben a tekintetben ráadásul képes meglepetéssel is szolgálni.Maga a krimiszál kiválóan működik. Igen sokáig nem teríti ki kártyalapjait a regény, de rengeteg nyomot hagy az olvasónak. Van egy pont, ameddig tényleg fogalmunk sincs arról, ki lehet a gyilkos, majd elkezdődik a múltidézés, és egyre több lesz a gyanú, végül egy váratlan húzással a könyv végét is sikerül izgalmassá tenni. A főszereplő mellett számomra mégis talán a legpozitívabb pont a kisváros, illetve a benne élő emberek. Annak ellenére, hogy nem túl vonzó a település fekvése, mégis úgy érzi az olvasó, szívesen eltöltene ott pár napot az osztrigaünnep idején.
Ha mindenképpen hibát kellene keresnem a műben, akkor azt mondanám, a rejtély tekintetében középtájt az írónő egy kicsit elengedi az olvasó kezét, majd a legvégén szinte villámcsapásként ér bennünket a felismerés. Nem elterelésről van szó, mint a szokásos krimik esetében, hanem egyszerűen a szálak további bontogatásáról, ami során nem igazán válik senki gyanúsabbá, mint amilyen előtte volt.
Sikerült megszeretnem a karaktereket és az írónő stílusát. Egy első rész esetében talán az a legfontosabb kérdés, kíváncsi vagyok-e a folytatásra. Nos, erre a válaszom egy határozott igen. Feltétlenül szeretnék még Karen Eiken Hornby felügyelővel találkozni, és elkísérni őt következő nyomozására. A Botlás minden tekintetben követi a skandináv krimik paneljeit, ám jó értelemben. Remélem, az írónő nem fogja vissza magát a sikert követően, és esetleg a folytatás története még betegebb és rejtélyesebb lesz, mint az első rész esetében.
A műfaj kedvelőinek mindenképpen javaslom a regény beszerzését. Könnyen olvastatja magát, és kiváló szórakozást garantál.
A könyv megvásárolható a Gabo kiadó webshopjában:
További cikkek, hírek:
Comments powered by CComment