A Bűnös Budapest-ciklus derűsebbik oldala
2018-ban jelent meg ez a jó pár évet felölelő kiadvány, amely a Bűnös Budapest-ciklusban megismert Gordon Zsigmond nevű bűnügyi újságíró szakmai pályájának kezdetétől, a húszas évek elejétől egészen 1937-ig, a Budapest Noirban olvasottak utáni hónapokat foglalja össze. A kötet alcíme: Új és régi történetek, amely arra utal, hogy egy korábbi kiadás, a Magda, a bestiális Népszínház utcai mindenes című antológia mind a hat írását magában foglalja, ezen felül pedig további történeteket is kapunk. Mindenképpen jó döntésnek tartom az új kiadás létrejöttét, ugyanis az így keletkezett novellafüzér színesebb képet alkotott a Kondor-féle Budapestről, mint korábban bármikor.
Gordon Zsigmond új arca
Aki kronológiai sorrendben szeretne haladni a Bűnös Budapest-ciklus köteteivel, az talán kevésbé fogja akkora lelkesedéssel falni az oldalakat, mint aki úgy jár el, mint én – igaz, véletlenül alakult így, de nagyon örülök neki, ugyanis a sötét hangvételű Budapest Noir után mindjárt ezt a kötetet kaptam kézbe, így mindhalálig nikotinfüggő újságírónkat, Gordont máris egy újabb oldaláról ismerhettem meg. Míg a Budapest Noirban gyakran érezhette törtetőnek, gátlástalannak, sőt komornak és bosszúállónak az olvasó, addig ezek a hosszabb-rövidebb elbeszélések betekintést engednek személyisége vidámabb oldalának rejtelmeibe is. Megtudhatjuk, hogy szabadidejében szívesen kártyázik a barátaival, kóborol Pest mozgalmas utcáin, nézegeti ráérősen az embereket a kedvenc kávézója ablakából, vagy viszi el különféle koncertekre aktuális barátnőjét. Mert igen, nagy szerelme, Krisztina előtt nem kevés lányt mutat be nagyapjának, aki ezekre a nőkre inkább csak legyint egy idő után. Az öreget sokkal inkább érdeklik a különböző gyümölcsök lelőhelyei városszerte, amelyeket előszeretettel alakít át lekvárrá, gyengébb napjain birsalmasajttá vagy szörppé. Egy idő után már kezdett fárasztóvá válni ez az állandóan visszatérő poén, pedig én az a típusú ember vagyok, aki ezredjére is képes röhögni a Halló, halló! című angol sorozat ringlispilszerű humorbonbonjain. Nagyon tetszett viszont az az epizód, amikor Gordon a nagyapja szakmai tudását (korábban orvos volt) hívja segítségül egy olyan lány halálának körülményeit vizsgálva, aki éveken át férfinak adta ki magát (Az Est regattájának igazi vesztese). A nyomozások során elsősorban a könnyed hangvétel dominál. Vannak olyan szituációk, amelyeket konkrétan végig lehet mosolyogni, ilyen például az inkább cirkuszi látványosságként felfogható bírósági tárgyalás (Wallenstein Ödön gyengéje), ahol furcsábbnál furcsább figurák tűnnek fel, köztük néhány valóban élt személy is. Gordonnak hosszú évek alatt olyan emberek nőnek a szívéhez, mint például a nyomozói babérokra törő kifutófiú, Nyavalya Benő, akit időről időre elüt valamilyen jármű, de szinte mindig megússza apróbb sérülésekkel (A Nyavalya tudja). A könnyed hangvétel mögött persze ott húzódnak a nehéz sorsok, az eltékozolt életek és a döbbenetes véletlenek okozta súlyosabb kérdések is, amely egyedi hangulatot kölcsönöz az elbeszéléseknek. Amíg a 2017-es Budapest Noir című filmadaptációban Gordon Zsigmond egy szenvtelen, mások érzelmeit figyelmen kívül hagyó, csakis azok történetének felgöngyölítésére koncentráló figura volt, addig itt egy alapvetően emberszerető, társaságkedvelő, derűsebb személyiséget ismerhetünk meg. Lássuk be, egy ilyen főhőssel az oldalunkon sokkal szívesebben rójuk Budapest utcáit, mint a fentebb említettel.
Apró kérdőjelek, furcsa szituációk
Elképzelhető, hogy az én figyelmetlenségemnek tudható be, de időnként egy-két részlet nem stimmelt az elbeszélések olvasása közben. Ilyen volt például a Gordon számára első holttest látványa, amit az egyik novellában (Ifjú Mariska hétköznapi halála) fellógatva említett a szerző, holott a Budapest Noirban egy széken ülő, begyógyszerezett lányról beszélt. Vagy hasonlóan zavaros helyzet volt számomra, amikor a Pernahajder volt-e Schok Jenő? című írásban egyetlen este leforgása alatt az egyik pillanatban Gordon még egyedül lakott, húsz perccel később pedig már arról beszélt az ismerősével, hogy a barátnője januárban utazik vissza Londonba. Ilyen és ehhez hasonló apróságokba futottam bele, de ezeket könnyen el lehet engedni annak tudatában, micsoda elképesztő aprólékossággal tárja elénk az író a számtalan budapesti helyszínt, legyen az a késő nyári rakpart látképe vagy egy elegáns vendéglő. Időnként olyan nagy nevek jutottak eszembe a szórakoztató irodalomból, mint Szerb Antal vagy Rejtő Jenő, és ez a legkevésbé sem túlzás.
Nem csupán a krimi, de bármilyen más műfaj kedvelőjének merem ajánlani A haldokló részvényest, mert kiváló szórakozást nyújt, emellett számtalan valódi helyszínt, korabeli meghatározó alakot említ, amely által invitál meg minket egy sajátos időutazásra a 20. század első évtizedeinek Budapestjére.
Bozó Katalin
A kötet megvásárolható a Libri kiadó webshopjában:
Még több krimi, rejtély:
Comments powered by CComment