„Ugyanaz a könny, ami gyógyít, sebezhet és büntethet is.”

Nyugodt szívvel állíthatom, hogy az 1977-ben megjelent, A ragyogás Stephen King egyik, ha nem legismertebb regénye. A legnagyobb nyugalommal írta be magát a horror történelem nagykönyvébe és vált a popkultúra megkerülhetetlen jelenségévé. Azonban a könyvet elolvasva jogosan merülhet fel az olvasóban a kérdés: Vajon tényleg King érdeme az, hogy a mai napig megkerülhetetlen mű A ragyogás vagy az okok valahol egészen máshol keresendők?

Jack Torrance új lehetőséget kap az élettől, hogy lejtőn lévő karrierjét és családi életét rendbe hozza. Az egykor oly nagy remények előtt álló férfi az alkoholizmus rögös útján eltántorgott a szakadék szeléig, majd belenézett és rájött, hogy ha nem változtat akkor elnyeli a mélység. A válságban levő házasságának utolsó pillanatában érkezett meg a segítség. Jack állást kapott egy hotelban, amit telente elzár a hó a külvilágtól.  Férfi feladata, hogy a tavasz beköszöntéig vigyázzon az épületre. Így hát feleségével Wendyvel és kisfiúkkal Dannyvel nekivágnak az önkéntes remeteségnek. A férfi úgy érzi, hogy ezen a télen végre befejezheti régóta íródó drámáját és tavaszra talán tanári állását is sikerül vissza szereznie ha bizonyítja, hogy rendes útra tért. Wendy aki már a válást fontolgatta boldog, hogy Jack ismét ambiciózus és reményekkel teli. Egyedül a kis Danny lóg ki a sorból, aki természetfeletti képességének hála sejti, hogy valami nagyon gonosz dolog lakik a hotelban, amivel egész télen össze lesznek zárva.

Stephen King regényeiről, ha lehámozzuk a horror műfaj elemeit sokszor hétköznapi történeteket ismerhetünk meg, olyan emberekről akik akár mi is lehetnénk. A problémáik, a gondolataik kísértetiesen hasonlítanak a mieinkre. Éppen ezért sok olvasó, aki egyébként nem rajongója a horror zsánernek, is szívesen olvas King-től.

Köztudott, hogy pályája elején King súlyos alkoholizmusban szenvedett. Műveiben nem Jack Torrance az egyetlen alkoholista író, de talán ebben a történetben kerül ez a probléma igazán a középpontba. Az író eme önreflexiója talán arra engedne következtetni minket, hogy A ragyogás központi témája a szerző alkoholizmusa. Azonban ennél sokkal több réteg van a felszín alatt. Úgy mondanám, hogy A ragyogás egy tükör, melyben saját énünknek azt a szélsőségekig eltorzult oldalát pillanthatjuk meg, melynek függőségei és félelmei irányítják döntéseit. Mindannyian tudjuk, hogy az élet, képes olyan helyzeteket kialakítani, mikor ezek a dolgok akár csak egy pillanatra is, de átvehetik felettünk, a józan eszünk felett az irányítást és olyan tettekre sarkallnak, melyeket talán abban a pillanatban meg is bánunk. Hisz, mindenkiben ott van – ahogy a könyv fogalmaz – az a törött kapcsoló, egy hibás árammegszakító, amelyik nem működik.

A regény nagyszerűen járja körbe a témát bemutatva a család megpróbáltatásait, minden tagjának szemén keresztül. Wendy a naív feleség, aki még hisz férjében és a végsőkig kitartana mellette. Danny a világot felfedező kisfiú, aki sokszor azzal sincs tisztában, hogy mi miért történik. Nem érti a felnőttek világát, de különleges képessége miatt hamar rájön, hogy a világ cseppet sem olyan barátságos hely, mint amilyennek egy ártatlan gyermek gondolja.

És itt jön képbe a horror műfaj. Danny kommunikál a túlvilággal és olyan dolgokat lát amikre még egy felnőtt ember sem lenne felkészülve. A Panoráma hotelt gonosz lelkek lakják, akik kihasználva Jack gyengeségét szépen-lassan átveszik az irányítást a férfi elméje felett. Megmondom őszintén, hogy minden borzalom ellenére ebben a regényben a természetfeletti horror pusztán egy kellék, a Panoráma hotel pedig egy díszlet, ami még nyomasztóbbá próbálja tenni a család amúgy sem rózsás helyzetét. A szellemek számomra szinte háttérbe szorultak, a Torrence család tragédiája mellett. Továbbá talán az én ingerküszöböm túl nagy, de a regény egyszer sem tudta átadni azt a nyomasztó, klausztrofób hangulatot, amelyet elvártam volna tőle.  Ebben talán az is ludas, hogy jómagam előbb láttam a könyvből készült Stanley Kubrick filmet, aminek nyomasztó atmoszférája szinte bemászik az ember bőre alá.

És itt kanyarodnék vissza az első bekezdésben feltett kérdésre, hogy vajon kinek az érdeme A ragyogás máig töretlen sikere. Ugyan semmit nem von le a könyv értékéből, de meg merem kockáztatni, hogy kevesebben ismernék ezt a művet Kubrick zseniális filmje nélkül. Bár a mozi rettenetesen elrugaszkodik a regénytől, konkrétan átírva egy csomó részt benne, mégis úgy érzem, hogy a rendező volt az, aki ezt a témát igazán meg tudta fogni úgy, hogy egy vérbeli horrort tett le az asztalra.

Nyugodt szívvel ajánlom a könyvet mindenkinek, de nem ígérem, hogy bárkinek is a kedvencévé fog válni. Egyszer azonban mindenképp érdemes elolvasni.

Zé

A könyv megvásárolható a Európa kiadó webshopjában: