Hajszálnyival jobb, mint elődje
2018 októberében a DC saját streaming platformján megjelent a Titánok című sorozat, amely nevezhető a DC egyik gyöngyszemének. Az 1. évad nagyon kellemes csalódás volt számomra, meg győzött arról, hogy van még remény a franchise számára. Ezután 2019-ben érkezett a 2. évad, amely jó pár meglepetést tartogatott, rengeteg új szereplőt ismerhettünk meg, főhőseink egyre izgalmasabb kalandokba keverednek, azonban sajnos nem mehetünk el a hibák mellett sem. Nézzük, hogy milyen lett a Titánok folytatása.
A történet ott folytatódik, ahol az előző évad véget ért. Rachel apja, Trigon találkozik lányával, illetve feleségével. Célja, hogy lányát maga mellé állítsa, azonban a terve kudarcba fullad, Rachel kitart a Titánok mellett. Megmenti barátait, majd végez apjával is. Az eseményeket követően mindenki megmenekül, a Titánok épségben túlélik a nagy küzdelmet. Ezt követően a sajtó nagy része ki megy a házhoz, ahol az esemény történt, hogy interjút készítsen a fiatalokkal. Egyszer csak Jason Todd, vagyis Robin odamegy az egyik riporterhez, beugrik a képbe, majd közvetlen közelről a kamerába üvölti, hogy: „Megjöttünk csicskák!” A következő vágásnál már egy férfit láthatunk, amint éppen ezt az adót nézi. Nos, ez a bizonyos férfi nem más, mint Slade Wilson, vagyis Deathstroke, aki a Titánok legnagyobb ellensége. Szerintem ezek alapján nem nehéz kitalálni, hogy ki lesz a 2. évad főgonosza.
Kezdeném is szereplőkkel, ugyanis rengeteg újat ismerhetünk meg a 2. évadban. Először is itt van nekünk Jason Todd, vagyis az „új Robin”, akit igaz, hogy már az első évadban is láthattunk, azonban itt sokkal jelentősebb szerepet tölthetett be. A megformálója Curran Walters, aki remekül alakítja Robint. Robin személyisége tökéletes élő példája annak, hogy tehetséges, de még nyers, illetve bőven van benne potenciál, azonban sokat kell, hogy tanuljon még. Megismerhetjük Rose Wilsont, aki nem más, mint Slade Wilson, azaz Deadthstroke lánya. A Titánok befogadják, azonban jó néhány nehézség adódik a szuperhős csapatban az Ő jelenlétéből adódóan. Közte, illetve Jason között szépen lassan kialakul majd egy szerelmi szál a sorozat folyamán. Bekerül a képbe még egy bizonyos Conner nevű fiú, aki abszolút Superman fiatalkori változatára emlékeztethet bennünket. Nos, nem véletlenül ugyanis a srác Superman és Let Luthor génjeiből lett megalkotva. Neki is kulcsfontosságú szerepe van a sorozatban. Végül, de nem utolsó sorban itt vannak nekünk még Dick régi barátai, akik nem mások, mint Galamb, Sólyom, valamint Wonder Girl. Polgári nevükön Dawn Granger, Hank Hall, illetve Donna Troy, akik képviselték a régi Titánok csapatát. Az ő jelenlétük is fontos több szempontból is. Többek közt megtudhatjuk, hogy a régi csapat miért ápol olyan negatív kapcsolatot Deathstroke-kal.
Az a véleményem, hogy a 2. évad nem mutat sokkal többet, vagy újat, mint az első évad, azonban mégis úgy érzem, hogy összeségében jobban sikerült, mint elődje. A kritikát ismét arra a három szempontra bontanám, mint az első évadnál: tartalom, látvány, akció. Megint a legalapvetőbb dolgokkal indítanék. Míg az első évad 11 részből állt, addig a második évad 13 részből, és egy epizód játék ideje ismét nagyjából 45 perc. Az összes rész egytől-egyig pörgött, azonban akadt néhány kivétel is, amelyek unalmasak voltak számomra. Ilyenek voltak azok a részek, amelyek csupán egy visszatekintésből álltak. Ezekben az epizódokban ismerhettük meg az új szereplők eredet/háttértörténeteit. Mint ahogy említettem ezek nem lettek a kedvenceim, azonban jobban tetszettek, illetve érdekesebbnek találtam őket, mint az első évadban. Az évadzáró epizód nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlem. Az első fele remek volt, pörgött, tetszett, hogy a Titánok újra összefognak a gonosz ellen. El is kezdődött a harc, nagyon látványos, izgalmas volt. Ugyebár Deathstroke volt a fő gonosz, és hát ennél szánalmasabb halált még életemben nem láttam. De tényleg, Rose fogta és egyszerűen hátba szúrta édesapját, ráadásul ha 2 percig haldoklott Deathstroke. Semmi érzelmes zene, semmi megható párbeszéd, a lány kicsit sem bánta meg tettét, és semmilyen érzelmi kötődést nem mutatott az apja iránt. Az a legrosszabb az egészben, hogy tényleg egy egész évad építettek fel a fő gonoszra (is) és 5 perc alatt le lett tudva. Hatalmas csalódás. Látvány tekintetében ugyanazt a szintet hozza, mint az első évadban, vagyis a tökéletesen középszerűt. Ettől függetlenül volt néhány tényleg nagyon látványos megoldás is, amiért viszont jár a dicséret. Többek között Beast Boy átalakulása, illetve Conner szuperképességeinek megvalósítása. Azonban volt egy-két kifejezetten csúnya CGI jelenet, azokat inkább nem is részletezném. Akció szempontjából a sorozat továbbra is kifogástalan. Ugyanazokkal a szavakkal tudnám illetni, mint az előző kritikámban. Remekül megkoreografált, és nehéz lenne még egy ilyen sorozatot mondanom, ahol ilyen szinten minőségi küzdelmeknek lehetnénk szemtanúi. A záróepizód elég befejezetlen maradt számomra, illetve rengeteg kérdést nyitva hagyott, amiből adódik, hogy lesz harmadik évad. Elképzelhető, hogy egy-két karaktertől is búcsút kell vennünk, mert ahogy velük kapcsolatban véget ért az éved, lehet hogy ki írják őket a sorozatból. Én minden esetre azért várom a harmadik évadot is.
Összeségében: A Titánok második évadja nagyon hasonló lett, mint elődje, azonban mégis jobbnak érzem valamilyen szinten. Hemzseg a hibáktól, több szempontból is bele lehet kötni, de én egyszerűen nem tudok rá haragudni.
Értékelés: 80%
Dániel Volosin
További kritikák:
Comments powered by CComment