A DC egyik gyöngyszeme.
Talán emlékeztek rá, hogy a Tini Titánok egy 2003-ban debütált rajzfilm volt, amelyet a Cartoon Network sugárzott egészen 2006-ig. A sorozat akkoriban rengeteg ember tetszését elnyerte. Ezt követően 2013-ban remake-elték a sorozatot, annyi különbséggel, hogy ezúttal családbarát szériát készítettek, mind a történetek, mind az animáció szempontjából. Ez a verzió azonban korántsem vált olyan sikeressé, mint elődje. Majd 2018 októberében a DC saját streaming szolgáltatóján, a DC Universe-en megjelent egy újabb változat, de ezúttal élő szereplőket felvonultatva. Lássuk, miben különbözik ez a sorozat elődjeitől!
A történet szerint Dick Grayson elhagyja Gothamet és Detroitban új életet kezd nyomozóként. Eközben egy Rachel Roth nevű lány nevelőanyját megölik, ezért a lány magára marad, és egyedül indul neki a nagyvilágnak, Detroitba. Rachelnek különös emlékei támadnak egy fiúval kapcsolatban, akinek szülei a szeme láttára haltak meg egy cirkuszban. Ez a fiú nem más, mint Dick Grayson, akit a lány megpróbál elérni, hogy segíthessen neki. Eközben feltűnik Kory Anders, aki egy baleset következtében elveszíti minden emlékét, többek között azt a lényeges részletet is, hogy ki is Ő valójában. Egyszer csak bekerül a képbe Garfield Logan is, aki elhagyja korábbi bandáját, a Doom Patrolt, annak érdekében, hogy a főhősökkel tarthasson.
A történet dióhéjban ennyi… és most akkor nézzük, hogy sikerült a sorozat!
Kezdjük a színészekkel!
Brenton Thwaites véleményem szerint találó választás volt Robin szerepére, hiszen remekül hozza a karaktert. Kiválóan érzékelteti velünk, hogy mennyire nehéz elfelejtenie a Batmannel töltött időket, illetve hogy többé nem dolgoznak együtt. Fantasztikusan képes visszaadni a csalódott, sértődött, drasztikus múlttal rendelkező személyt. Öltözéke kiváló tervezésről tanúskodik, jól kihangsúlyozza a hős karakterét, emlékeztetve bennünket a rajzfilmes változatra. A színek árnyalatai viszont mégis mintha kicsit sötétebbek lennének, ezzel is érzékeltetve a sötét hangulatot, illetve Robin érzelmi állapotát.
Számomra Anna Diop karaktere (Csillagtűz) mutatja a legtöbb eltérést a rajzfilmes változattól. Sok embernek a legnagyobb probléma az volt az Ő karakterével, hogy színesbőrű. Nekem ezzel személy szerint semmi problémám, sőt, ha jobban megfigyeljük, a rajzfilmben is sötétebb árnyalatú bőre van, mint a többi hősnek. A személyisége illetve a külseje, gondolok itt az öltözékére, valamint a hajára, sokkal eltérőbb, mint az előző szériákban. Ez is okozott némi felháborodást a rajongók körében, de engem egyébként ez sem zavart: míg a rajzfilmbeli Csillagtűz aranyos, kedves lány, ebben szériában a lány jóval magabiztosabb, keményebb, nagyszájúbb. A színésznő korrekt módon hozza a karaktert.
Teagan Croft (Raven) a legfiatalabb a szereplők közül. A fiatal színésznőnek ez az első szerepe, és szerintem ahhoz képest jól alakítja karakterét. Érdemes hozzátenni, hogy Raven személyisége eredetileg meglehetősen nihilista, itt azonban inkább egy törékeny, érzelmes lányt láthatunk. Raven öltözékét is alapvetően jól megálmodták, de Én személy szerint hiányoltam a klasszikus Kazula ruhát, amit a rajzfilmben is láthattunk rajta. Én bízom benne, hogy a 2. évad során már az eredeti öltözéket viseli majd.
Na, és most érkeztünk el a sorozat egyik humorforrásához, és egyben az egyik leglazább karakterhez, aki nem más, mint Garfield Logan (Beast Boy), akit Ryan Potter alakít. A fiatal srác remekül hozza Alakváltó karakterét. Látszik, hogy magánemberként is kedveli a karaktert, amely szerintem elengedhetetlen egy zseniális alakításhoz. Beast Boy mindig oldja a feszültséget, bedob egy-két jó poént, amitől az Ő karaktere is nagyon szerethetővé válik. Őt is többen éles kritikával illették: hogyan is néz ki, miért csak a haja zöld, stb. - mert tudni illik, a képregényekben az egész karakter zöld. Erre van egy frappáns válaszom, mégpedig az, hogy ez nem más, mint realizmus. A készítők nem akartak egy túlontúl meseszerű karaktert létrehozni, én személy szerint örültem a valósághűbb megvalósításnak. További érdekesség, hogy az első évadban kizárólag tigrissé tudott átalakulni, más lénnyé nem. Ezt azért furcsállhatják a nézők, mert a rajzfilmben többféle alakot volt képes ölteni magára. A magam részéről örülnék, ha a 2. évadban más állat testében is látnánk.
Most vegyük górcső alá magát a sorozatot.
Három kategóriára bontanám a kritikát az epizódokkal kapcsolatban: tartalom, látvány, akció. Kezdeném is a legalapvetőbb részletekkel: az 1. évad 11 részből állt, és a részenkénti játékidő nagyjából 45 percet jelentett. Az első néhány részben igazából a főszereplőink karakterfejlődését, valamint kibontakozását követhetjük nyomon. A központban általában Rachel áll, akinek kilétével kapcsolatban a hősök folyamatosan információk után kutatnak. Egyetlen rész van a sorozatban, mégpedig a 9. epizód, amelyben egyáltalán nem szerepelnek a Titánok, ott két mellékkarakter eredet/háttértörténetét mutatják be. Való igaz, hogy a részben feltűnik Rachel, de akkor is csak 1-2 jelenet erejéig, és akkor sem az igazi Rachelt láthatjuk, hanem egy "szellemet", ami valószínűleg pusztán egy visszaemlékezés. Ezzel az egy résszel nem vagyok kibékülve, nem jött be annyira, de ezt megbocsátom a sorozatnak. Az 1. évad alatt folyamatosan emlegetik Bruce Wayne-t, azaz Batmant, akit csak visszaemlékezésekben láthatunk, és akkor is csak hátulnézetből.
Figyelem, most egy minimális SPOILER következik!
Az 1. évad során Batman találkozik majd Robinnal a jelenben, de itt még ne számítsunk valami óriási jelenetre. Na, majd a 2. évadban! A látvánnyal kapcsolatban vegyes gondolataim vannak. Összeségében a CGI jól sikerült, de egy-két helyen kivetni valót hagy maga után. Időnként olyan érzése van az embernek, mintha a készítők kifutottak volna az időből, és egyszerűen csak összecsapták. Beast Boy átalakulásait viszont jól megalkották, és sikerült azt látványosan megoldani. Kory tűzszórásánál is kicsit érződik, hogy alacsonyabb költségvetésű a CGI, de még azt is az elviselhető kategóriába sorolnám. Ellenben Rachel "kitöréseit" (azért nevezem így, mert még nincs pontosan megfogalmazva a képességének neve) kifejezetten jól megvalósították: főként, amikor a lány "negatív" énjével kommunikál egy tükrön keresztül. Ennyit a látványról…
Nagyobb harc jeleneteket eddig csak Robin kapott a sorozatban, de azok kifogástalanok voltak: ennél királyabbul megkoreografált küzdelmeket még életemben nem láttam szuperhős sorozatban! Realisztikusra sikerült, tényleg olyan érzése van az embernek, mintha valóban megütné főhősünk az ellenfelét. Vérből sem spóroltak, szóval érthető, hogy a legmagasabb amerikai televíziós korhatár-besorolást kapta.
Értékelés: 75%
Dániel Volosin
További kritikák:
Comments powered by CComment