Őrültebb, mint valaha.
A 2016-os Suicide Squad - Öngyilkos osztag nem lett egy jó film, ám abban egyöntetűen egyet értett mindenki, hogy a Margot Robbie által megformált Harley Quinn volt a film fénypontja. Azóta Harley a popkultúra szerves része lett, cosplayerek százai választják ezt a figurát, így nem véletlen, hogy a DC úgy döntött ráfekszik a karakterre. 2019 végén saját streaming platformjukon a DC Universe-en indítottak egy szimplán csak "Harley Quinn" című, felnőtteket célzó animációs sorozatot, aminek a koncepciója hasonló volt a Ragadozó madarakéhoz: a Jokerrel való szakítás után Quinn megpróbál maga boldogulni, és a lábára állni. Persze ez nem megy egyszerűen, hiszen mindaddig élvez védettséget, amik ő Mr. J csaja, amikor kiderül hogy a románcnak vége, akkor hirtelen mindenkinél célkeresztbe kerül, főleg a főgonosznál, azaz Fekete Maszknál. A történet pedig pont ennyi, Harley megpróbálja legyűrni a problémákat, és csak úgy mellékesen létrejön a Ragadozó madarak nevezetű formáció, az utolsó 20 percre.
Sejthettük ugyan, de csak a film megtekintése után jelenthetjük ki: ez egy csapatfilmnek álcázott Harley Quinn szólómozi. Végig ő van középpontban, ráadásul a negyedik falat döntögetve gyakran szólítja meg a nézőt, olyan Deadpoolos módon, és mivel igen megbízhatatlan az elbeszélő narrátorunk, így az időben is ugrálunk oda-vissza. Ez a módszer pedig annyira nem állt jól a DC filmjének, a negyedik fal döntögetése igazán nem sikerült ütősre, az időugrálásról meg lerí, hogy csak leplezni próbálták vele a papírvékony történetet. A karakterekre nem jut idő: egy-két mondattal lerendeznek mindenkit, nem ismerjük meg igazán a múltjukat és a motivációikat, felületesen vannak mind ábrázolva. Ennek oka lehet a képregényfilmes műfajban rendkívül rövid 1 óra 51 perces játékidő is, talán ha 20 perccel több időt szánnak a szereplők bemutatására, sikerült volna őket jobban elmélyíteni. Így a képregények rajongói bizony okkal elégedetlenkedhetnek majd.
Amit viszont nem lehet elvitatni a filmtől, hogy mindezek ellenére piszok szórakoztató kis popcornmozi kerekedett belőle. A Ragadozó madarak fő erénye az akció, és a cselemény folyamatosan, szinte megállás nélkül pörög, adagolva a jobbnál-jobb akciószekvenciákat, ötletes koreográfiákkal és végtelenül menő szuperlassításokkal operálva. A végső leszámolás görkoris jelenete például igen csak emlékezetesre sikerült, annyit elmondhatok. Mindezt megfejeleték egy ügyesen összeválogatott soundtrackkel, amin a számok hatalmas hangulatot teremtenek, végig duruzsolnak a fülünkben, és nem egyszer ütemre vannak megvágva a bunyók egyes részei is, ami még rátesz egy lapáttal a harcokra. Az R-besorolást csak részben használták ki: van itt pár véresebb jelenet, meg végtagtörések, de többnyire kimerül a káromkodásokban a magasabb korhatárbesorolás, ami talán nem is baj, nem tolták túl. A CGI mindezek mellett remekül teszi a dolgát, színes-szagos, tűzijátékban, konfettiben és csillámokban gazdag jelenetektől kerülgethet minket a szemrák, és örülhetünk, hogy ezek a részek még épphogy nem csapnak át a nyomasztóan giccses kategóriába.
Margot Robbie természtesen újfent nagyszerűen játszotta a lökött tyúkot, lubickol a szerepben, nem hiába lesz ő benne a Suicide Squad rebootban, valamint ha minden igaz egy tényleg kimondott szóló filmje is érkezhet majd a jövőben, valószínűleg ez csak a bevételek függvénye. Ewan McGregor a faék egyszerűségűre butított karakterével is remekel, a maximumot nyújta, rosszfiúként is bőven megállta a helyét a vásznon, ez pedig a társát alakító Chris Messináról is elmondható, aki tökéletesen egészítette ki a főgonoszt. Marie Elizabeth Winstead a kevés játékideje ellenére kitűnt a tömegből, Jurnee Smollett Bell és Rosie Perezt már inkább csak a tisztes középszert hozta, Ella Jay Basco pedig néha kifejezetten irritáló tudott lenni.
A Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) egy maradéktalanul kielégítő popcornmozi. Látványos, pörgős, adrenalinpumpáló, ám a humorral sajnos hadilábon áll és a negyedik fal döntögetést nem kellett volna erőltetni, de a színészek szerencsére szinte egytől-egyig remekelnek, még az olykor kínosan felületes karaktereikkel is. Egy újabb viszonylag jónak nevezhető film a DC palettáján.
Értékelés: 70%
Molnár Levente
További kritikák:
Comments powered by CComment