A mester és az elgurult gyógyszerének esete

Végre megérkezett! Hónapok óta minden, említésre méltó mozirajongó kulcsfontosságú témája az volt, hogy vajon mikor kerülhet mozikba Christopher Nolan legújabb és egyben eddigi legnagyobb szabású agyszüleménye. Többek között az is aggodalomra adott okot, hogy az elfajuló koronavírus helyzet miatt végbement sorozatos halasztások egy jövő nyári bemutatót prognosztizáltak számolva azzal, hogy a nagyszabású filmeket nagyvásznon élvezni kívánó nézők a 2020-as év hátralévő részére mozibemutató nélkül maradnak. Egyelőre úgy tűnik, hogy ez a helyzet szerencsére nem fog bekövetkezni és az időközben egyfajta tisztelet ébresztő, filmes esztéták körében sok esetben a mozizás megváltójaként hangoztatott akció/sci-fi immár a mozivásznakon is látható. Lássuk hát hogyan is sikerült a Tenet, spoilermentes kritikánkból kiderül.

Mint ahogy azt már az előzetesekből és a napvilágot látott interjúkból tudni lehetett Nolan ezúttal is szigorúan ügyelt arra, hogy a lehető legkevesebb információ szivárogjon ki legújabb alkotása cselekményéből. Ez persze nem szabott gátat a korai nézői találgatásoknak, amelyek már az év eleji első előzetest követően elstartoltak, a többség egyfajta időinverziós fantasztikumban látta a központi konfliktus mibenlétét. Ezen feltevések nem is kerültek olyan messze a valóságtól, ugyanakkor a cselekmény mozgatórugója megkívánja, hogy ne csak a tudományos fantasztikum oldaláról vizsgálódjunk. A film rögtön egy nagyszabású akciójelenettel indít, mondhatni azonnal belecsapunk a lecsóba, a James Bond alkotásokban már hagyománnyá vált grandiózus, 5-10 perces kezdőjelenet köszön vissza ránk, Nolan mintha így szeretné leróni a tiszteletét a kémfilmek királyának. Ezen kezdő szekvenciák még a legfanyalgóbbak számára is megteremtik az alaphangot és ebben a pillanatban már érezhető, hogy a rendezőzseni itt bizony hihetetlen tempót fog diktálni a következő két és fél órában.  

Az első percekben szintén megismerkedhetünk a John David Washington által alakított „főhősünkkel”, az idézőjel nem véletlen ugyanis hamar kiderül róla, hogy nevet nem találtak neki, ő is csak a főhős jelzővel illeti magát, a cselekmény későbbi alakulásának szempontjából talán nem is érdemtelenül. Úgy szed szét embereket, hogy kapásból kijelenthető, bizony nem ma kezdte a szakmáját. Nolan forgatókönyve itt véti az első hibát, amely egyben egy kihagyott ziccer is, ugyanis egy kezdő de ambiciózus ügynökként fő karakterünket egyben a köré épülő konfliktust jobban a szívünkbe zártuk volna. Az ő szemszögéből ismerhetjük meg a már említett tudományos fantasztikum, az időinverzió lényegét, ugyanakkor karaktere vérprofi, már-már gépszerű, ennél fogva sokat nem kérdez viszont annál gyorsabban cselekszik, ez a magatartás pedig nemcsak a központi cselekményre van hatással, hanem ránk, a nézőkre is. Jelen esetben ez annyit takar, hogy rövid kérdésekre rövid válaszok érkeznek, alkalmanként a válaszok el is maradnak, a láthatatlan kérdőjelek pedig csak úgy záporoznak a fejünk felett és az egyszeri júzer úgy érezheti magát, mint akit palira vettek egy egész napos fizika kurzuson. Ez a felütés egyfajta hanyag forgatókönyvírásra utalhat, amely Nolan tárházát eddig nem képezte, ugyanakkor arra is lehet asszociálni, hogy egyszerűen csak elgurult a mester gyógyszere és nem tudta kordában tartani, habár látványosnak ígérkező, de összességében konzisztensnek legkevésbé sem mondható elképzeléseit. Mindennek a mellékterméke, hogy egy bizonyos réteg számára a mérleg nyelve a negatív irányba lendülhet, nem kizárva az olyan mozzanatokat, amelyek a szögegyenes dramaturgiával bíró képregényfilmeken és a puki vígjátékokon edződött magyar nézősereg egy bizonyos hányadának moziteremből való távozásával végződnek.

A többség, akik kitartanak többnyire orbitális vizuális élményekre számíthatnak, minden egyes kérdezz-felelek után egy-egy grandiózus jelenet következik, amely elég masszív és látványos ahhoz, hogy kiválóan szórakoztassa nézőjét, ennek tudatában talán az is kijelenthető, hogy a Tenet Christopher Nolan legmonumentálisabb alkotása. Ha a tudományos fantasztikumot kivesszük a képletből a cselekmény háromnegyede egy az egyben a James Bond művekre asszociál annak minden előnyével és hátrányával együtt, kezdve az olykor feleslegesnek ható Bond girl feltűnésével az épp a világot lerombolni készülő főgonosz megkérdőjelezhető motivációjáig bezárólag. Az utolsó harmadra a háborús filmeket megszégyenítő katonai bevetéssel Nolan végső soron műfaji kavalkádja egyfajta mentőövet dob a nézői számára, amely kellő mértékben célba talál és egy határozott kapaszkodót nyújt az utolsó percekig. Audio fronton kiemelendő Ludwig Göransson Svéd zeneszerző munkája, Hans Zimmer távollétében kiváló munkát végzett, zenei motívumai olykor összekeverhetők a német mester munkásságával, de jelen esetben ez legyen a legnagyobb probléma, a hatását így is eléri és a dobhártyát kellő mértékben szaggatja. 

Mindent összevetve a Tenet kitűnően reflektál a 2020-as évre, helyenként megdöbbentő, bizonyos értelemben egyedi ugyanakkor zavaros és egyes pontjain követhetetlen. Ezzel a kettőséggel a direktor mindenképpen egy megosztó alkotást tett le az asztalra, túlontúl grandiózus cselekményét beáldozta a követhetőség határán, ezzel végső soron kijelenthető, hogy nem a Tenet lesz az angol nagyágyú legjobbja.  

Értékelés: 70% 

Keresztesi József 

További kritikák:

• Az Esernyő Akadémia (The Umbrella Academy) 2. évad – kritika
• Transformers: Háború Kibertron bolygójáért trilógia - Ostrom - kritika
• Scooby! - kritika