Scooby Dooby Doo!
Külföldön már májusban debütált VOD platformokon, de szerencsére idehaza nem kerülte el a mozikat a Scooby!, ami nem elég hogy rebootolja az eddig ismert és szeretett szériát, de még egy univerzumot is elkezd építgetni szépen suttyomban, amit a klasszikus Hanna-Barbera rajzfilmekre alapoz, ám ez sajnos egy-két kisebb kikacsintásban és a főgonosz személyében kimerül. Mindenesetre az ötlet nem rossz, van még benne potenciál, csak jobban rá kell feküdni a kivitelezésre. A történet mindennek a legelején veszi kezdetét: láthatjuk, hogyan ismerkedett meg egymással Scooby és Bozont, majd nemsokára hogyan alakult meg a Rejtély Rt. Mindezt egy jó 10 percben lezavarják, majd a már tapasztalt csapatot láthatjuk, akik ezúttal egy nem mindennapi nyomozásban kell hogy részt vegyenek, ami igyekszik elhagyni a szokásos Scooby-Doo sémákat, vagy méginkább kifigurázni azokat. Gézengúz Guszti a Flúgos futamból ugyanis meg akarja szerezni az alvilág őrzőjének három koponyáját, hogy kinyithassa a pokol kapuját... mégpedig azért, hogy újra találkozhasson a kutyájával. Ugyanakkor ezzel persze sok szörnyűséget is a világra szabadítana, szóval hőseink megpróbálják megállítani őt...
Megvan a szokásos Scooby recept ugye? Adott egy ügy, valami szellem, zombi, vagy akármi amitől Bozont és Scoob beparáznak, majd véletlenül nyomokat találnak, egy csapdával elkapják és a végén kiderül, hogy nem is volt igazi az adott lény, csak egy álarcos ember, majd a rendőrök a dutyiba zárják a csalót, miközben elmondja, hogy ha nincsenek azok a kotnyeles kölykök, akkor tökéletesen működött volna a terve. Na ezt a történetvezetést igyekeztek kicsit megbolondítani, sokszor önreflexíven, valahányadik falat bontogatva ki-ki szólva, hogy is szokott alakulni ez általában a rajzfilmekben, odaszólva az idősebb közönségnek, miközben egy rakás újdonsággal egy másik generációt is igyekeznek megszólítani. A Scooby!-n ugyanis leginkább ez érződik: egyszerre próbál megfelelni a régi rajongók igényeinek és megszerettetni a franchiset egy fiatalabb, új generációval is, de ahogy mondani szokás: két szék közül a pad alá. Az még oké, hogy a lehető legklisésebb elemekre építkezik, kihangsúlyozza a barátság fontosságát, egy percig sem kiszámíthatatlan, ezt elnézzük, hiszen gyerekmese. De a végén már éppen sikerülne összehozni egy rendkívül érzelmes lezárást, amikor olyan mondvacsinált fordulatot iktatnak be, aminél végképp azt éreztem hogy elfogyott a készítők amúgy sem túl nagy fantáziája. Mindenesetre a gonosz karakter legalább nem echte gonosznak van ábrázolva, vannak komoly, megérthető motivációi és kicsit a szürke zónába van helyezve, árnyalva van. Főbb szereplőink karakteridegenekké legalább nem váltak, mindenki a szokásos figurát hozza, nem akarták megreformálni a csapatot (sem külsőleg, sem belsőleg), ez pedig így is van jól, enyhén rájátszik a nosztalgiánkra is az alkotás. Viszont eddig egy viszonylag realisztikus kalandozással volt dolgunk, ha Scooby-Doot néztünk, ezt pedig ezzel a résszel kukázzák: igazi pokolból kiszabadult szörnyetegek, szuperhősök, úrhajóval repkedés... Ez nem mindenkinek fogja elnyerni a szívét.
Az animáció abszolút újgenerációs, elengedve a régi rajzfilmeket, és be kell vallanom: nekem hiányzott. Néhol egész szép amit összehoztak, de egyébként összességében elég csúnyácska lett ez a mozi. Nem is értem, hogy tudtak egy ilyen látványvilágot összehozni, mikor emellett olyan filmek születtek már tavaly is, mint az Így neveled a sárkányodat 3, vagy a Toy Story 4. Emellett pedig az a hír járja, hogy mégcsak nem is volt igazán olcsó, bár pontos összeg nincs, szóval ezt nem is igazán lehet hova tenni. Egyszerűen nincs meg a részletgazdagság, az arc animációk és a mozgások pedig 2020-as mércével nézve több, mint nevetségesek. A humorral többé-kevésbé meg voltam elégedve, hiszen itt is van, hogy követik a szokásos receptet, jönnek a már jól ismert poénok, amik nagy rajongóként még mindig működnek, de érezhetően a terem valahogy nem visszhangzott a kacagástól. Érzésre az ütemezéssel voltak bajok, valami a vágásnál nem akart összejönni, de rendben, elmosolyogni el lehet rajta mindenképp. Azzal igyekeztek ezt a szekciót trendibbé tenni, és az idősebbeket is megszólítani, hogy 3 percenként bedobnak valami popkultúrális utalást... A Gyűrűk Ura, Marvel, DC, Csillag születik... van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Ám itt már kicsit azt éreztem, hogy annak a bizonyos lónak, azon a bizonyos túloldalán helyezkedünk el... De, hála a jó égnek, legalább nagyrészt a szokásos magyar szinkronhangokat kapjuk vissza, ez pedig hihetetlenül sokat hozzáad az összképhez még mindig, nem tudom mi lesz velünk, ha már nem lesznek ezek a zseniális hangok.
A Scooby! ennél sokkal jobb is lehetett volna: két generációt akar megszólítani, de egyiket sem sikerül igazán. Az látványvilág messze nem üti meg a szintet, a humor sokszor képtelen betalálni, néhol pedig egész megmosolyogtató, a popkultúrális utalásokból pedig egész egyszerűen már túl sok volt. A karakterek továbbra is szerethetőek (ezen sokat dob a hazai szokásos szinkron) és az is jót tett, hogy igyekeztek frissíteni a sztorivezetésen, de az univerzum építésbe még nagyobb energiát kell feccölni, és összességében is több kreativítást tenni egy esetleges folytatásba.
Molnár Levente
További kritikák:
Comments powered by CComment