A jelen problémái a múltban is aktuálisak

Gerald Way és Gabriel Bá 2007-ben a Dark Horse Comics gondozásában megjelent képregénye, az Umbrella Academy tavaly egy egészen megkapó sorozatadaptációt kapott a Netflix jóvoltából. Bár a rendkívül problémás szuperhős família története tulajdonképpen akkor kapott egy teljesen korrekt lezárást, idén megérkezett a második évad, hogy tovább fűzze a sztorit. Igazság szerint eleinte szkeptikus voltam az Umbrella Academy folytatásának létjogosultságát illetően, mivel körülbelül sikerült újra játszani az első évad konfliktusát, csak egy másik korszakban, itt-ott kiegészítve új, többé-kevésbé érdekes mellékszálakkal, de a végére azért nagyjából a saját lábára állt a sztori, ha nem is olyan stabilan, mint az első évad esetében.

Az előző évadban kiderült, hogy az Umbrella Academy berkeiben gyermekkoruk óta szuperhősnek kiképzett Hargreeves család jelentéktelennek tartott és mellőzött tagja, Vanya (Ellen Page) valójában olyan erővel bír, ami az egész Föld elpusztítására képes. Az Apokalipszis túlélése érdekében az időutazó testvér, Ötös (Aidan Gallagher) végül az egész családot visszaküldte az időben, hogy a múltban vegyék elejét a bolygó megsemmisítésének. A második évad igen erős nyitányában kiderül, hogy az időutazás nem várt komplikációkkal zajlott. Ötös egyedül érkezik meg 1963-ba, hogy tanúja legyen a Szovjet Unió inváziójának az Egyesült Államok ellen. Ez a remekül megkomponált csatajelenet egy végső nukleáris csapásban csúcsosodik ki, ami pedig rövid úton eltörli az életet a Föld felszínéről. Ötös újabb időugrást követően ezúttal tíz nappal a világvége előtt kezdi el összegyűjteni a ’60-as évek különböző éveiben Dallas területén szétszóródott testvéreit, hogy együtt ismét meggátolják a Föld pusztulását, aminek közvetetten megint ők a felelősei. 

Tehát a központi probléma ezúttal is az Apokalipszis elhárítása, mint az első évadban, megint Ötös próbálja összefogni a családját a maga gőgös egoizmusával hatékonyan gátolva saját magát, akárcsak korábban, és a Hargreeves testvérek újra ugyanazokba a kicsinyes konfliktusokba keverednek egymással, amiket már láthattunk egy évvel ezelőtt, ráadásul az időutazást ellenőrző Bizottság megint orgyilkosokat küld utánuk. A recept szinte teljesen ugyanaz, csak ezúttal a ’60-as évek Amerikájában kell leküzdeniük saját korlátaikat, szembe nézniük újra a démonaikkal, és ismét megmenteni a világot. Lehetne ez akár unalmas önismétlés is – és helyenként azért valóban ez érezhető – de a korszakváltással képesek voltak néhány érdekes plusz adalékkal árnyalni az összeképet. A ’60-as évekbeli Egyesült Államokban fennálló emberjogi problémák boncolgatásával egyértelműen sikerült reflektálni a manapság is aktuális társadalmi konfliktusokra, mind a homoszexualitások, mind a feketék elnyomása terítékre kerül, ezek pedig nyilvánvalóan hálás témák mostanság. Ezzel együtt mégis sikerült elkerülni, hogy az Umbrella Academy propaganda színezetet kapjon, ami pedig határozottan pozitív.

Igazság szerint a központi történetszál újrázásával együtt több zavaró újrahasznosított elem is tetten érhető a második évadban. Ilyen például például Luther (Tom Hopper) és Allison (Emmy Raver-Lampman) továbbra is totál érdektelen románca, Klaus (Robert Sheehan) vergődése a szerelme megmentéséért, vagy az Intéző (Kate Walsh), mint főgonosz, akinek a visszacitálása a sztoriba enyhén szólva erőltetett húzás - de valószínűleg a folytatásban is lesz még hozzá szerencsénk. Az új karakterek terén is felemás képet mutat a második évad, mert míg Lila Pitts (Ritu Arya) kifejezetten izgalmas, addig például a feketejogi aktivista Raymond Chestnut (Yusuf Gatewood) egy rettentő jellegtelen papírmasé figura lett. Az határozottan érződik, hogy azok a szereplők, akik nem jutottak túl sok reflektorfényhez az első felvonásban, ezúttal lényegesen több jelenetet kaptak, de igazából ez főként Ben (Justin H. Min) és Sir Reginald Hargreeves (Colm Feore) karakterének tett jót. Utóbbi titokzatos múltjáról és motivációiról egyébként is fokozatosan lebbentik fel a fátylat a készítők, ami bizonyosan a harmadik évad egyik érdekesebb szála lesz a jövőben. 

Összességében tehát meglehetősen pozitívan tekintek a harmadik évad lehetőségére. Az Umbrella Academy második fejezetét sikerült egy igencsak frappáns – bár nem kifejezetten meglepő – csavarral zárni, és amellett, hogy remélem, nem megint egy újabb világvége megakadályozása köré húzzák majd fel a folytatást, sikerülni fog legalább annyi színesítő adalékot a képlethez keverni, mint a második évadban tették. Ismétlésből kétségkívül jeles, de a következő alkalommal már lényegesen többet várok ettől a szériától. 

Értékelés: 70% 

Gyurina Illés

További kritikák:

• Transformers: Háború Kibertron bolygójáért trilógia - Ostrom - kritika
• Scooby! - kritika
• Másvélemény: Palm Springs - kritika