Sárkányok tánca.

A Disney+-on mutatkozott be a Mickey Egeres cég legújabb egész estés animációs filmje, méghozzá vaskos felár ellenében, a Premier Acces-program keretei között. Idehaza várhatóan bemutatják majd a mozik, amint nyitva lesznek, azonban e cikk szerzője addig nem tudott várni, de előljáróban annyit leszögeznék, ha lesz rá lehetőség, újra megtekintem majd a nagyvásznon is.

A történet szerint Kumandra egykor egységes volt, ám jött egy gonosz erő, amely kővé változtat mindenkit, akihez hozzáér, a sárkányok pedig elkezdtek elpusztulni. Az emberek megóvása érdekében utolsó varázserejüket bedobva létrehoztak egy misztikus követ, amellyel elűzhető a gonosz. Az emberek viszont kapzsik voltak, mindenki magának akarta az értékes talizmánt, ezért elindult a háborúskodást, Kumandra pedig több részre oszlott. Mi itt vesszük fel a fonalat, Raya édesapja, Ba ugyanis éppen azon munkálkodik, hogy újra egyesítse a népet. Persze nem sülnek el túl jól a dolgok, így Raya előtt áll a feladat, hogy felkutassa az utolsó sárkányt, ahogy arról a cím is árulkodik, és ezzel megmentse hőn szeretett világát. A maga egyszerűségében gyönyörűséges ez a film, minden hibája ellenére a keblemre tudom ölelni, méghozzá gyermeki lelkesedéssel, annyira szerethető. Az összes szereplő végtelenül szimpatikus, én nem mellesleg aranyos. Szépen, lassan gyűlik a csipet-csapat, amolyan road movie jelleggel, megyünk egyik pontból a másikba keresgélve, és mindig hozzácsapódik valaki főhősünhöz, egy-egy igazán kedvelhető karakter. A végére pedig egy felejthetetlen csapattá kovácsolódnak, akiknek őszintén tudunk végtelen odaadással szorítani. Ez egy igazi, régóta hiányolt és sajnos nagyon elhanyagolt kalandfilm, a zsáner rajongóinak pedig az animációs köntös ellenére is kellett, mint egy falat kenyér. Egy olyan csodás fantasy világot teremtettek meg számunkra, amelyben öröm elveszni, majdnem minden aspektusát tekinve.

Ha egy igazi negatívumot kéne felhoznom, akkor az az lenne, hogy a cselekmény fejvesztett, irdatlan tempóban pereg. De tényleg, az elejétől fogva nincs megállás egy pillanatra sem, pedig annyira el lehetett volna merengeni a világban, és ehhez elég lett volna az, hogy mondjuk az 5 összegyűjtendő tárgy helyett 3-at kell megszerezni és máris több az időnk, nem kell előregörgetni folyamatosan a sztorit. Színes, szagos, élő-lélegző, de egy pillanatig sem giccses látványvilág, amely egyszerűen ordít a nagyvászonért. A Disney öntötte bele a pénzt ez kétségtelen, így hát egy igazán szemkápráztató filmet kapunk, amely egyébként erősen merít a keleti kultúrából is, valószínűleg elsősorban arra pozíciónálták az alkotást, hozni is fogja a pénzt. Mellesleg ezt a szegmenst szuperül sikerült implementálni, és néhány kitalált szokással összemixelni, így egy tökéletes elegyet alkot

A mozi egyébként nem mindig csak játék és mese, (hogy egy popkult utalással éljek) avagy Rayara néha tényleg "Rayar, a rúd" (bocsi). Át tud csapni elég sötétbe az alkotás. Már eleve a gonosz lények is kimerítik a creepy fogalmát, na de a vége fele lévő akciószekvenciák és ahogy minden kicsit sötétebbre fordul, az úgy váó... Magamban tapsoltam is, hogy a Disney fejlődik: a családbarát szemléleten belül pedig igyekeznek azért kicsit komolyodni, nem mindent, mindig szupi-szuper happynek bemutatni. Valóban akad izgulnivalónk a lezárás előtti percekben, ez pedig igazán nagy szó, pláne ebben a műfajban. A humor egyébiránt, talán nem meglepő: parádés. A poénok nagy részét a dialógusok szolgáltatják, amelyek pattogósra, egymást osztósra és hát igen, rendkívül viccesre lettek megírva. 2 percenként kapunk valami olyan szöveget, amelyen minimum el lehet mosolyogni, de én nem egyszer felkacagtam. Önfeledten szórakoztat, akár egy egész családot, ez a legjobb opció. Ráadásul még a zene is földöntúli, a komoly és a vidám muzsikák is hozzáadnak az elvarázsolt élményhez. A végén, a stáblista alatt pedig egy original betétdal is meghallgatható, amely könnyen landolhat majd sokunk lejátszási listáján.

A Raya és az utolsó sárkány egy fantasztikus, ám persze nem hibamentes alkotás. A cselekmény rendkívül rohan, és akad néhány következetlenség, amely felett szemet lehet hunyi. Cserébe elképesztő a zene, a látványvilág és végtelen cuki a humor is, mindezt nyakonöntve a világ egyik legszerethetőbb karakter csapatával. Nem fél néha komolyabbra fordulni, ahogy üzenni is szeretne a jövő nemzedékei számára: egységben az erő, a széthúzás nem segít. Ajánlom tehát minden korosztály számára, és csupán igazán jó szórakozást kívánok, illetve jó Kumandraban tartózkodást.

Értékelés: 85%

Molnár Levente

További kritikák:

• WandaVision: Véget ért az 1. évad!
• Tom & Jerry (2021) - kritika
• A nagy pénzrablás 3-4. évad - kritika