Fight!
A 2019-es Miután közkedvelt mozi lett a fiatalok körében, melynek sikere valószínűleg inkább azzal volt magyarázható, hogy magukat fedezték fel a film karaktereiben, mintsem annak, hogy jó lett volna. A nagyon nehézkesen induló, vontatott és a végére már giccsessé váló film ugyan tragédiának nem nevezhető, de egyértelműen a harmatgyenge romantikus tinifilmek csapatát erősítette. Sajnálatos módon azonban nem úsztuk meg ennyivel, hiszen a könyvsorozatot továbbra is adaptálják rendületlenül, megjelent ugyanis a folytatás, a Miután összecsaptunk.
A történet Tessa és Hardin szakítása után egy hónappal veszi fel a fonalat: Tessa egy kiadónál kap állást, és igazán sikeres élet elé néz, míg ezzel párhuzamosan Hardin képtelen feldolgozni Tessa elvesztését, és non-stop iszik (!!!). Egy este azonban újra egymásra találnak, hogy aztán egy érzelmi hullámvasútra invitálják a nézőket... már akiből képes is ez sztori bármilyen módon érzelmet kiváltani.
A Miután folytatása ugyanis, ha lehet, még az elődnél is egyszerűbb, minden komplexitást nélkülöző történet, melynek vannak ugyan hatásvadász, és tényleg működő jelenetei, azonban a végtermék mégis egy zavaros, túltolt tini ballada lett szerelmi köntösbe csomagolva, aminek már nincs létjogosultsága. A szűzességét Hardinnak adó, majd ezután lelkileg sérült lány sztorija még, ha érdekelte is a fiatalabb közönséget, az szinte biztos, hogy a folytatás nem fogja belopni magát a szívükbe. Még abban az esetben sem, ha a szexuális részeket jobban kidolgozták, és többet kaptunk belőle.
Josephine Langford (Tessa) remekül játsza a karakterét, sokkal odaadóbban, szabadabban mint az első rész esetében. Lazább karaktert írtak neki, mellyel azonnal tudott azonosulni, és minden erkölcsi botladozás ellenére szimpatikus a karaktere. Ugyanez sajnos nem lehet elmondani a Hardint alakító Hero Fiennes Tiffin-ről, akinek az alkoholista, ugyanakkor bánatosképű karaktere nem jön át teljesen nézőnek és még a légből kapott drámája is felejthető, abszolút nem működőképes. Nem mellesleg Hardin tipikusan a Z generációs "álompasi" amit nem tudunk érteni, ha elmúlt az ember legalább 18. Elég érdekes egyébként megfigyelni, hogy egy generációváltás közben mennyire változott meg a férfi ideál. Ryan Goslingról Justin Bieberre. Ezzel ha van is probléma, most tegyük félre, és engedjétek meg, hogy rávilágítsunk, hogy tulajdonképpen a Miutánnak és a Halálos iramban filmeknek ugyanaz a közönsége. Ez pedig azt eredményezi, hogy a fiatalok minden művészeti értéket hanyagoló filmekre kiváncsiak.
Természetesen van jó néhány mellékszereplő, akik azonban semmit nem tesznek hozzá a cselekményhez, sőt csupán töltelék karakterek, akik ugyan egy-egy konfliktust eredményeznek, de semmi más szerepük nincs a továbbiakban. Ez leginkább a film végén tűnik fel, amikor indokolatlanul rohangálnak fel és alá, ekkor gyakorlatilag már követhetetlen, hogy ki, kire és miért haragszik. Például amikor Tessa megharagszik Hardinra elvonul, de időközben Hardin is megharagszik Tessára, majd Tessa fut Hardinhoz bocsánatért. Majd mikor Tessa újból berág Hardin fut utána. Teljesen felesleges köröket futnak, és adják el "dráma" címszóval ezt a katyvaszt. Az utolsó 15-20 percet egy szóval lehetne jellemezni: amatőr.
Nem mintha annyira profin kivitelezett lenne az addig eltöltött játékidő, de akkor szembetűnően sok légből kapott cselekmény halmozódik fel, és a néző csak kínosan feszeng, kellemetlenül érzi magát és várja a megváltást, amit stáblistának neveznek. Persze közvetlen azelőtt még vár rátok egy "hatalmas csavar" is, amivel a film aztán végképp bebizonyítja hogy teljesen hülyének nézi a nézőjét. Folyamatos szájbarágások, okosnak tűni akaró katasztrófálisan gagyi és kiszamítható fordulatok jellemzik.
Összegezve a Miután összecsaptunk távolról sem jó film, bár néhány elemében alulmúlja elődjét, van, hogy túlnő rajta, de ez dicséretnek semmiképpen sem nevezhető. Randifilmnek rizikós, bár annak készült, mi azért feltétlenül nem arra ajánlanánk. Működni szigorúan csak azoknál fog, akiknek az első is tetszett. Mert akiknek az nem, azok erre ne is költsenek. A befejezést látva pedig nyilván terveznek egy harmadik részt is, aztán majd csak reméljük, hogy annak írnak egy jobb forgatókönyvet, bár az eddigiek alapján ez hiú ábránd marad. Ha rajtunk múlna, hagyhatnák az egészet a fenébe.
Értékelés: 40%
Kristóf József
További kritikák:
Comments powered by CComment