Mese habbal.
A még mindig csak éledező mozikínálatba ezúttal egy újabb magyar film látogatott el, méghozzá egy romantikus-vígjáték, aminél már az első előzetes is igazán levett a lábamról. Lakatos Nóra rendezés ugyanis a megszokott alpári humor (lásd: Pesti balhé) helyett egy sokkal családbarátabb, kedvesebb, aranyosabb vonalat képvisel a hazai filmgyártásban. Nézzük, hogy sikerült az év legédesebb vígjátéka!
A történet szerint a Kerekes Vica által megformált Dóra éppen a szerelmi problémákkal küzködik: egy fél éves kapcsolat után az exe kinyögte, hogy eljegyzett egy másik nőt, Dórát pedig szépen faképnél hagyta. Mindeközben a saját cukrászdája, a Hab is veszélybe kerül, főhősünk ugyanis rengeteg adósságot halmozott fel. Indítanak azonban egy pályázatot, ahol családi vállalkozásokat igyekeznek támogatni, ám a legnagyobb probléma az, hogy Dórának nincs családja. Jön hát az ilyen filmeknél bevált recept: verbuvál magának egy családot. Egy régi ismerőse lesz a férje, a fiúkat pedig a szomszéd kissrác fogja alakítani a négy napos workshop folyamán, ahol négy család küzd a támogatásért. Slusszpoénként még megjelenik az ex, vagyis Dávid is, oldalán a jegyesével Julival. Az indulatok pedig szépen, lassan elszabadulnak.
A mindössze 89 perces játékidő tökéletes döntés volt: ez egy tökéletes adag, az ember pont jól lakik tőle, nem marad éhes, ugyanakkor annyira nem is vágyik a repetára. Nem lett egy hibátlan film ugyanis a Hab, de mindenképp kellemes meglepetés. A romantikus vonal ezerszer látott elemekből építkezik, nem hoz semmi váratlant, mondhatni a sztori nem lesz csavaros, mint a gépi fagyi, de ez legyen a legnagyobb problémánk. A vígjáték elemek nem működnek maradéktalanul, arra senki ne számítson, hogy a hasát fogja majd a nevetéstől, ugyanakkor a promó nem hazudott: ha egy szóban akarnám összefoglalni ezt a filmet, az a szó az édes lenne, vagy ami még szóba jöhet, az aranyos. Megmosolyogtató, laza, szívetmelengető jelentek jönnek egymás után, amire rájátszanak a rettentő szimpatikus, szerethető karakterek egy nagy lapáttal. Ezek a komponensek pedig könnyen feledtetik az emberrel a kliséket, és a rossz szájíz máris a múlté.
Külön érdemes kitérni az operatőri munkára, ahol igyekesztek kicsit elrúgaszkodni a legkönyebb megoldásoktól: sokszor mozog a kamera a szereplőkkel, akadnak hosszabb jelenetek vágás nélkül, akik szeretik a nem teljesen hétköznapi megoldásokat, azok meg fogják nyalni mind a tíz ujjukat. A díszletek és a kosztűmök nagyon rendben vannak, van az egész alkotásnak egy egyedi képi világa, ami nem arcbamászó, ugyanakkor mégis könnyűszerrel kiszúrható. A receptet pedig a titkos hozzávaló teszi tökéletessé: a zene. Fantasztikusan összeválogatott soundtrack, amiből egyszerűen árad a filmhez illő aranyos hangulat. Ha valamit ki kéne emelnem, akkor ezt említeném meg a legerősebb pontként.
A karakterek sem mellőzik a közhelyeket, valamint a legtöbbjük nincs is igazán elmélyítve, de egy egészen színes csapatot sikerült összerakni. A mellékkarakterek, ha mást nem is, a comic relief szerepkört tökéletesen szolgálják ki, nem túl sok jelenettel, de elvitathatatlanul jó alakításokkal. A tömegből természetesen kiemelkedik Kerekes Vica, aki tökéletesen formálja meg a reménytelenül szerelmes, a konyháért rajongó, filmőrült nőt. A mosolya pedig aranyat ér. Mátray László, a másik főszereplőnk szintén remek játékkal rukkolt elő, egy egészen más arcát megmutatva, mint amit eddig láthattunk tőle, például a Valan - Az angyalok völgye című moziban. Kívül keménynek tűnik, viszont a szíve mélyén puha, mint a puding. Ugyanakkor a showt egyértelműen a Lacikát megformáló gyermekszínész, Gyarmati Erik lopja. Ez a kissrác zseniális, igazi aranybánya, minden kis megmozdulása kincs, a leghétköznapibb jelenetet is feldobja a jelenlétével.
A Hab összességében tehát egy nagyon kellemes kikapcsolódás: a humor rendben van, a szereplők jól játszanak és a karaktereik elbűvölőek, a mellékfigurák is hozzák a kötelezőt, vizuális kapunk néhány érdekes megoldást, miközben mindent hengerel a zene. A játékidőt tökéletesen belőtték, jó hogy nem lett elnyújtva, mint a rétestészta, csak a történeten gyúrhattak volna még egy ici-picit. Azt hiszem erre mondhatjuk, hogy finom volt. (Hány főzéssel valamint édességekkel kapcsolatos utalást fedeztetek fel?)
Értékelés: 70%
Molnár Levente
További kritikák:
Comments powered by CComment