Wonder Woman - Marvel Kapitány (1-0)
A Marvel Kapitány idestova a 10. szuperhős karakter a Marvel-moziuniverzumában akinek a mozikban szurkolhatunk, valamint a 2008-as Vasember óta sorban a 21. képregényfilm, kiváltképp hosszú időről beszélünk tehát és ennyi idő alatt megtanulhattuk, hogy egy-két kivételtől eltekintve igazán nagy meglepetésekre már nem kell számítanunk a filmek minőségét illetően, mondhatjuk úgy is hogy a gépezet tovább dübörög, a futószalagon gyártott termék pedig továbbra is eladja magát. De ne szaladjunk ennyire előre, a Disney és Kevin Feige továbbra is rendíthetetlenül bábáskodik a gyermekei felett, néhány kivételtől eltekintve igazán szabad kezet ezen alkotások rendezői nem kapnak, legfontosabb feladatuk pedig, hogy óramű pontossággal kövessék a lefektetett szabályokat. Talán ez is az egyik oka, hogy általában független filmeseket ültetnek a rendezői székekbe, akik némileg kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, ennél fogva könnyebben irányíthatók és befolyásolhatók, mondhatjuk tehát, hogy a cél szentesíti az eszközt. A Marvel Kapitány esetében sincs ez másként, itt is két függetlenfilmest köszönthetünk a rendezői székben, Anna Boden, Ryan Fleck a nagyszerű Fél Nelson című alkotásukkal korábban már bizonyítottak és megtudták szólítani az arra érdemes nézőközönséget, lássuk hát, hogyan boldogultak egy szuperhősfilmmel.
A Marvel Kapitány története a kilencvenes években, egész pontosan 1995-ben játszódik, de mielőtt a földi eseményekbe csöppennénk Carol Danvers (Brie Larson), az amerikai légierő egykori pilótája, egy távoli galaxis látványos, CGI városában ébredezik az ágyából. Amnéziában szenved, viszont pártfogoltja és mentora (Jude Law személyében) mindenben segíti őt, közelharcra oktatja és apai jótanácsokkal látja el, segítségével pedig a Starforce nevű Kree katonai elit alakulathoz csatlakozik, mielőtt hazatérne a Földre, hogy választ találjon a múltjával és személyével kapcsolatos kérdéseire, amikor is a bolygónk két idegen faj (Kree-Skrull) közti összecsapás kereszttüzébe kerül.
Kezdjük azzal, hogy a cselekmény első 30 perce elég feszes tempót diktál, itt még akciójelenetekben nincs hiány, megkapjuk a szokásos bunyókat és felfedezhetjük magunknak, hogy Marvel kapitány milyen speciális képességekkel rendelkezik. Mivel eredettörténetet látunk így természetesen Carol még nincs tisztában a saját erejével és képességeivel, így aki csak rossz szemmel néz rá azt máris sugárnyalábbal támogatja meg vagy éppenséggel emberfelletti erejének köszönhetően idegen fajok képviselőinek elcsökevényesedett testével kézilabdázik, később ahogy a cselekmény kibontakozik úgy tapasztalhatjuk meg, hogy ereje akár az ellentábórból mindenki által ismerős Superman képességeivel is vetekedhet.
Az első fél óra után, ahogy a földre érkezünk kicsit belassul a tempó, nyilván ekkor jöhet a többi szereplő felvezetése, ebben az esetben több ismerős arcba is belebotlunk, beindul a nosztalgiafakor nem csak azok számára akik a kilencvenes években már javában dorbézoltak hanem a törzsgyökeres Marvel fanok is megkapják ami nekik jár, Marvel kapitányt összehozza a sors a már mondhatni veterán Nick Fury (Samuel L. Jackson) és Coulson (Clark Gregg) shield ügynökökkel, hogy együtt találjanak válaszokat többek között arra is vonatkozóan, hogy valójában ki mozgathatja a szálakat a két idegen faj közti háborúban. Aki látott már legalább három Marvel filmet elég hamar kitalálhatja mire megy ki a játék, így a történet sem tartogat túl sok meglepetést és hiába beszélünk látványfilmről, sajnos komolyabb akciójeleneteket csak a történet első és utolsó része tartogat számunkra. A köztes időben pedig malmozhatunk az elnyújtott párbeszédeken, a már-már szokásos, olykor igencsak gyerekes poénok eldurrogtatása talán egy furcsa fintorral egybekötött vigyort még csalhat az arcunkra, tetten érhető némi fejlődés is technikai vonalon, Nick Fury és Coulson ügynök megfiatalított arca legalább nem egy CGI massza, a grafikusok kitettek magukért, nem úgy, mint az akciójelenetek esetében. Az érthető, hogy nem fordulhat meg minden sarkon egy Michael Bay a Marvel-moziuniverzumon belül sem, de azért ennyi idő alatt illett volna megtanulni akciójeleneteket rendezni, a legtöbb ilyen mozzanat sötétben játszódik és a gyors, kapkodó vágás következtében az események nyomon követése is igencsak nehézkes.
Brie Larson Marvel Kapitányként tovább menthetné a menthetőt, már ha olyan játékkal tudna előhozakodni ami valami újdonsággal szolgálhat számunkra de sajnos sikerült mellé lőni az alkotóknak, nem csak a szövegkönyve lett teljesen sótlan de kiállása, megnyilvánulásai is elvesznek a totális középszer tengerében, mi magunk pedig meggyőződhetünk arról is hogy a színésznőnek talán a szokásos drámai vonalon kellene maradnia és ott újabb szerepek után néznie mivel egyszerűen nem passzol hozzá Marvel Kapitány karaktere, és ha már női szuperhősökről van szó az összehasonlítás elkerülhetetlen, elkell ismerni két évvel ezelőtt Gal Gadot sokkal jobb munkát végzett Wonder Woman szerepében. A mellékszerepekben csupa A listás sztárokat láthatunk, Jude Law mellett feltűnik Annette Bening is, hogy felvegyen egy vaskosabb csekket minimális befektetésért cserébe, kifizetődő hozzáállás. Ben Mendelsohn pedig tovább sziporkázhat hivatalos rosszfiúként, a Skrull faj képviseletében ezúttal szó szerint az ő karaktere lett a legsokoldalúbb ebben az ingerszegény környezetben, nemcsak alakváltó képessége miatt, de valamelyest pálfordulásai is ébren tarthatják az időközben szunyókálni készülő nézőt.
A Marvel jött, látott és ezúttal nem győzött, legújabb „termékük” se nem látványos, se nem izgalmas, és még csak nem is érdekes, marad a tisztességes iparos munka béklyó, amely alacsony elvárásokkal megtámogatva valakinek elegendő lehet, de valljuk be a többségnek ez kevés lesz. Ott a helye a kevésbé sikerült Marvel művek között, valahol a Thor-Hangya-Fekete Párduc környékén.