Küzdelem az idősíkokkal

A törvény nevében (True Detective) HBO által finanszírozott első évada mérföldkőnek számított öt évvel ezelőtt 2014-ben, nem csak két világsztárt sikerült megnyerni főszereplőnek (Matthew McConaughey, Woody Harrelson) de pozitív értelembe véve még a történet is bőven tartogatott meglepetéseket a nézők számára. A sorozat atyja, Nic Pizzolatto turbófokozatra kapcsolta a thrilleres vonalat, műve utólag visszagondolva egy lapon emlegethető a legnagyobbakkal (Hetedik, A bárányok hallgatnak), és ha ez nem elég még a dolgokon is csavart egyet, fogta és kigyomlálta művéből a sorozatokkal együtt járó lineáris történetvezetést, az utolsó részek kivételével úgy ugrált a cselekmény legalább két idősikon, hogy csak egy időgép hiányzott a készítők tarsolyából, a két texasi világsztár szerepeltetése viszont tökéletesen kárpótolt mindenért, játékukon messziről érezhető, hogy a való életben is országos cimborák időtlen idők óta. Az évad befejeztével, utólag persze mindenki belátta, hogy a klasszikus idősíktól való eltérés bevált, tehát az új recept kiválóan működött, sőt mi több egy új klasszikus születését ünnepelhettük a sorozatok történetében. A nézők hétről-hétre kitörő lelkesedéssel várták az újabb etapokat és habár a 8. rész végeztével nem kaptunk minden kérdésre választ, nem sikerült elvarrni talán az összes szálat sem, amely a rejtély során felmerült, de bőven volt annyi muníció a sorozatban, hogy immár a 3. évadot zárhattuk le.

Az új évad története szerint Wayne Hays nyomozó (Mahershala Ali Oscar-díjas színész alakításában) egy gyermekeltűnési ügyben nyomoz társával, Roland Westtel (Stephen Dorff a Penge c. filmből) nyolc részen keresztül, amelyhez ezúttal az első évadot oly emlékezetessé tevő fülledt, mocsárvidékkel felturbózott Louisiana állam helyett a hideg, nyirkos arkansasi Ozark-hegység adja a borongós hangulatot.

Az alaptörténetből fakadóan azonnal észrevehető, hogy Nic Pizzolatto a második évad fiaskójából tanulva a legjobbnak látta, ha visszatér a gyökerekhez és mind szövegkönyvben, mind dramaturgiában az első évadot idéző dialógusokkal hozakodik elő, a kérdés már csak az, hogy ez egy jó döntés volt részéről vagy valami teljesen új dologgal kellett volna próbálkoznia. Az eredmény egyértelműen felemás. A két új nyomozónk motivációja, interakciói kísértetiesen hasonlítanak az öt évvel ezelőtt történtekhez, ami adott esetben nem lehetne probléma hisz jótól lopni sohasem bűn, ráadásul Pizzolatto jelen esetben a saját korábbi ötleteit hasznosította újra, illetve bátorkodott néhány történetszál kiegészítésével párhuzamot is vonni az első és a harmadik évad között. A nyomozás itt is a múltban kezdődik és hatása a jelenben csapódik le, ami csak úgy, mint korábban, két idősíkon játszódó történetvezetésért kiált. Viszont itt az alkotók úgy döntöttek változtatnak a bevett sémán és egy harmadik idősík történetbe integrálásával úgy ugrálunk időben öt percenként, mint megboldogult Marty McFly a DeLoreanével. Mondjuk úgy, hogy ez a húzás lett a harmadik évad specialitása, nagy figyelmet igényel már csak abból a szempontból is, hogy ha hetente egy részt veszünk magunkhoz úgy járhatunk, mint Wayne Hays nyomozó nyugdíjas alteregója, néhány kulcsfontosságú tényező egyszerűen elpárologhat az emlékezetünkből.

Mahershala Ali természetesen uralja a vásznat mindhárom idősíkon, vietnámi veteránként látott már szebb napokat is, játéka ebből adódóan megfontolt, akcentusa pedig szituációtól függően olykor harsány, olykor pedig mesterkélt, poénoknak, egyszavas beszólásoknak viszont nincs helye, ő tehát a harmadik évad Rust Cohleja azzal a különbséggel, hogy idővel nem fojtja alkoholba bánatát, családot tud alapítani, fia (Ray Fisher) és felesége (Carmen Ejogo) az egyes idősíkok tekintetében hol támogatja, hol pedig hátráltatja őt a nyomozásban. Stephen Dorff nagyszerűen asszisztál a nyolc rész során, mély, dörmögő hangja tiszteletet érdemel és bizony a kulcsfontosságú történésekből is bőven kiveszi a szerepét, egyértelműen felnőtt a feladathoz még akkor is ha az idők során nem lett akkora világsztár mint kollégái az előző évadokból. Ők ketten viszik előre a cselekményt mindenki mást lejátszva a vászonról, párosuk bitang erős, a kötelező puskaport viszont itt is ellőtték hiszen itt is megtalálhatók az olyan dramaturgiai láncolatok, amelyek a nyomozópárost hosszú időkre elszakítják egymástól, nem is baj, innen szép az egyesülés, 70+ évesen nyomozni gyilkossági/eltűnési ügyben, ilyet is csak Derrick tudott eddig csinálni.

Aki a három idősíktól azt várja, hogy az események hamar felpörögnek, az bizony csalódni fog. A tempó komótos, a dialógusok időnként ásításra kényszerítenek, a thriller vonal pedig valamelyest háttérbe szorult. A cselekmény talán még lassabban is vánszorog előre a kultikus első évaddal összehasonlítva, komolyabb megmozdulásokra, akciójelenetekre 1-2 kivételtől eltekintve ne is számítsunk, viszont, a rejtély boncolgatása, a nyomozás, illetve a részről részre fokozódó nyomasztó hangulat, valamint a két főszereplő játéka elviszi a hátán az évadot, ennek ellenére Nic Pizzolattonak kijár egy fekete pont amiért az elmúlt három évben csak egy biztonsági játék megvalósítására futotta.

Értékelés: 65%

Keresztesi József