Gun-Fu kimaxolva

A John Wick széria 2014-ben indult világhódító körútjára, akkoriban még a legmerészebb képzelőerővel bíró szakmabeliek sem gondolták volna, hogy laza 10 év alatt a franchise 3 másik folytatást képes kitermelni magából. Márpedig így lett, a nézők retinája részről részre több akciót és mozgalmasabbnál mozgalmasabb jelentet kívánt meg, az alkotók pedig látva a jól alakuló bevételeket igyekeztek a folytatásokkal szemben felmerült minden elvárásnak megfelelni. Aztán 2019-ben megjelent a harmadik rész, amely minden eddiginél hosszabb játékidőt kínált, ennek eredményeképpen az alkotóknak nem is sikerült hatékonyan kitölteniük a szerteágazó, Közel-Keletre is ellátogató cselekményszálakat, érzésem szerint pont emiatt a franchise harmadik része sikerült a leggyengébbre. Ettől fogva pedig két út állt a franchise előtt, egy kevésbé kíméletes, amely hirtelen minőségi visszaesést, majd gyors mélyrepülést eredményezhet, 1-2 rész alatt a süllyesztőbe küldve az eddig felépített világot, Keanu Reeves amúgyis eléggé ingoványos karrierjét pedig alaposan a földbe döngöli, a másik út pedig hogy az alkotók (élükön Chad Stahelski kaszkadőrből vált rendezővel) minden szinten emelik a tétet és a nézők elé raknak egy olyan esztelen ámokfutást amelyet képtelenség nem szeretni.

A negyedik felvonás narratívája továbbra is a már megszokott húrokon pendül. John Wick immár a 2. fejezet óta minden erejével a túlélésre játszik, a hangsúly pedig a fején lévő sok millió dolláros vérdíjon van, amelyet a szorgos próbálkozások ellenére sem sikerül bezsebelnie egyetlen bérgyilkosnak sem. Amikor pedig épp nem kell kitérnie sok száz golyó és két tucat támadó elől, John Wick bosszúhadjáratba kezd, amely pedig végső soron szörnyű következményekkel jár első körben a legközelebbi munkatársaira, Winston-ra (Ian McShane) és Charon-ra (Lance Reddick) vonatkoztatva. A felső kör Bill Skarsgård (Az filmek) megformálásában pedig egy minden eddiginél vérszomjasabb és arrogánsabb feltörekvő fiatalt bíz meg a lehetetlennek tűnő feladattal, a cél változatlan, főhősünk felkutatása és likvidálása, bármi áron.

Közelebbről megvizsgálva azokat a paneleket, amelyekből a negyedik rész építkezik azon kaphatjuk magunkat, hogy bizony ebben az esetben sem találunk semmi újdonságot, különböző képességekkel megáldott bérgyilkosokat bíznak meg John Wick kiiktatásával, akik végül a feladatot így vagy úgy, de képtelenek teljesíteni és végül rendre elbuknak. Mint a korábbi részek a 4. felvonás sem a narratívától válik igazán emlékezetessé, ereje sokkal inkább a kaszkadőrmutatványokban keresendő, az akció szekvenciákat pedig ezúttal olyan mértékben kimaxolták a készítők, hogy az irdatlan, majdnem 3 órás játékidő ellenére is azon kaphatjuk magunkat, az unalom legkisebb jelét sem tapasztaljuk magunkon és bizony még többet akarunk látni ezekből a mixelt pisztoly-kard-kés párbajokból. Az első részt megidézve újból nyomon követhetünk egy látványos diszkó mészárlást, ugyanakkor a harmadik etapra oly jellemző kutyás kaszkadőrmutatványok ismét tiszteletét teszik, nem beszélve az ázsiai harcművészetek minden korábbinál erősebb jelenlétéről, amit Donny Yen és Hiroyuki Sanada művel a vásznon azután minden akciórajongó megnyalhatja majd mind a tíz ujját. A negyedik felvonás akciójelenetein elidőzve könnyen párhuzamba állíthatjuk azt a rajtaütés filmekkel, azon belül is a második résszel kifejezetten erős hasonlóság fedezhető fel, a legkülönfélébb autós, motoros, fegyveres kaszkadőrmutatványok és az ezzel járó izgalmak a játékidő előrehaladtával egyre csak fokozódnak, szó szerint nincs olyan tárgy a vásznon, amit John Wick ne vetne be egy-egy ellenlábas kiiktatására. Hollywoodi film révén ugyanakkor ne várjuk olyan mennyiségű gore és vérözönt, mint amit a már említett rajtaütés filmekben láthattunk, itt-ott megjelenik egy-egy fröccsenő CGI vérfolt a vásznon, de a hangsúly korántsem a mérhetetlen gore jeleneteken fekszik, az alkotók beáldozták az extrém erőszakot annak oltárán, hogy minél szélesebb nézőközönség láthassa a kaszkadőrmutatványaikat, és végső soron ezzel nincs is semmi probléma.

Igen ám, a kérdés magától adódik, de mégis mivel nyújt többet egy franchise negyedik része? Hasonló jelenetekkel már gazdagodhattunk az előző fejezetekben is, mivel tudja alátámasztani a létét a pénzszerzésen kívül? A játékidő habár itt a leghosszabb, mégis sikerült azt annyi mozgalmas és változatos szekvenciával feltölteni, hogy a harmadik résszel ellentétben ne érződjön minden repetitívnek, ugyanakkor a lehetőségeihez képest a John Wick legújabb etapja mindent elkövet annak érdekében, hogy a rajongókat igazi akcióorgiákban részesítse, márpedig egy franchise negyedik részére végső soron ők fognak beülni, a rajongók, és amit a pénzükért kapni fognak az vegytiszta, hamisíthatatlan szórakozás.

Értékelés: 75%

Keresztesi József