Kihalásra ítélve

Scott Beck és Bryan Woods a Hang nélkül című posztapokaliptikus túlélő horrorfilm forgatókönyvének megírásával szereztek némi hírnevet maguknak Hollywoodban, ezt a tényt meglovagolva pedig úgy érezhették, elég tapasztalatot gyűjtöttek ahhoz, hogy a rendezői pozíció betöltését is elkezdjék gyakorolni. Első rendezésük ugyancsak a szó szerinti túlélés témakörét járja körbe, ezúttal csupán két karaktere összpontosítva, valamint a 65 millió évvel ezelőtti dinoszauruszok korára helyezve hangsúlyt.

Mills (Adam Driver) egy idegen bolygó felfedezőjeként járja a világűrt, felelőssége nem elhanyagolható hiszen nemcsak egy kutató úrhajó pilótájaként kell helyt állnia, de a hibernálásban lévő személyzet épségéért is éppúgy felelős. Ahogy az az átlagosnál rövidebb játékidő esetében elvárható, a váratlan események meghatványozódnak, az űrhajó váratlanul egy meteorzáporba kerül majd a 65 millió évvel ezelőtti földre zuhan, amelynek következtében Mills és egy általa érthetetlen nyelven hadováló 9 éves kislány élik csak túl az incidenst. A kihívások hada pedig tovább eszkalálódik mivel elkell érniük az utolsó épségben maradt, 12 kilométerrel távolabb földet érő mentőkabint, ez a kaland pedig a földön akkor élő legkülönfélébb teremtményeket ismerve egyáltalán nem könnyű vállalkozás.

A történetet közelebbről megvizsgálva rögtön eszünkbe juthatnak a 90-es évek hasonló történetvezetésű, videótékák alsó polcaira ítéltetett olcsóbbnál olcsóbb nyalánkságok azzal a különbséggel, hogy ezekben a finoman szólva megkérdőjelezhető minőségű alkotásokban ismeretlen karakterszínészek és otromba speciális effektusok gondoskodtak a hamisíthatatlan trash élményről. Jelen filmünk esetében egy igazi nagyágyú, a Sony Pictures adta a talpalávalót és hozzávetőleg 48 millió dollárnyi költségvetés megszabásával egy korrekt alkotás lehetősége volt prognosztizálható. Többé kevésbé ez sikerült is, a rendezőpárosnak hála a tempó szélsebes, az izgalom olykor-olykor a levegőben tapintható és a már említett valóban rövid, alig 90 perces játékidő gondoskodik arról, hogy a néhány üresjárat ellenére se merüljünk mély álomba a mozitermekben.

Ugyanakkor az valamelyest fejvakarásra adhat okot, hogy a többnyire drámai karaktereket megformáló, szerepvállalásait jócskán megfontoló Adam Driver mit látott ebben az alkotásban, hogy végül aláírt a főszerepre. Számtalanszor bizonyított színészi kvalitásait nyugodtan otthon hagyhatta, a rémüldözéseken át a hozzávetőleg két ismétlődő arcmimikán kívül sokat nem kellet hozzáadnia a szerepéhez. Mindettől eltekintve érdemes hozzátenni, hogy a hangsúlyt a túlélés ösztöne adja meg, a legkülönfélébb, többnyire ragadozó dinoszauruszokkal való látványos konfrontációk elviszik a hátán a cselekményt, végső soron akarva-akaratlanul kiváltja belőlünk azt az érzést, hogy igenis szurkoljunk a két fő karakterünknek.

Hollywood legkísérletezőbb kedvű stúdiója néhány évente meglep minket hasonló zsánerfilmekkel, ha a Sony ezt nem tehetné meg Hollywoodban senkinek sem jutna az eszébe hasonló filmeket finanszírozni.  2017-ben szintén ők hozták el nekünk az Élet című sci-fi-horrorfilmet Jake Gyllenhaal főszereplésével és habár ezen alkotások egyike sem találja fel a spanyolviaszt, valamint hozzá kell tenni, hogy sajnálatosan rendre megbuknak a mozikasszáknál is, viszont nélkülük a jó értelembe vett trash élmény már 10-15 éve kihalásra ítéltetett volna, ha a lehetőség engedi érdemes támogatni az ilyen jellegű alkotásokat is.

Keresztesi József

Értékelés: 60%