Megőrzi a tekintélyét

James Gunn rendező/forgatókönyv író nem az az introvertált, magába forduló figura, aki otthon teli sírt párnák között sajnálja élete egyes mozzanatait, mindennek pozitív lecsapódása, hogy kalandos pályafutását a sors úgy tűnik igazán előnyös mederbe terelgette az utóbbi években, amely persze nem mindig volt így. Nemrégiben néhány megfontolatlan Twitter komment melléktermékeként ugyan még ki is tették a szűrét a Marvel univerzum háza tájáról szinte biztossá téve, hogy a galaxis őrzői befejező részéhez már nem tudja a nevét szolgáltatni, viszont azóta a szerencse hozzá szegődött és nagyot fordult a kocka karrierje szempontjából azt az érzetet keltve, hogy épp pályája csúcsának vagyunk szem és fültanúi. Nem elég, hogy némi össznépi nyomás hatására mégis csak megrendezhette kedvenc Marvel csapatunk utolsó közös kalandjait, de a Warner Bros stúdió vezetői is őt szemelte ki a DC univerzum gatyába rázására is, amelynek eredménye máris egy tucat DC képregényfilm megvalósításának ötlete, köztük egy teljesen új Superman bemutatása. Tehát minden jel arra mutat, hogy James Gunn tehetségének köszönhetően ereje teljében van a kérdés már csak az, hogy milyen mértékben tudta kamatoztatni a Marvel univerzumnál töltött utolsó rendezésével.

A csapat bár együtt van, de mindenki mintha a saját problémájával volna jobban elfoglalva. Mordály eléggé depressziósnak tűnik viszont Quill (Chris Pratt) határozottan rátesz egy lapáttal, aki a szokásosnál is jobban szétvan csúszva abból a puszta tényből eredendően, hogy rendszeresen kábulatba issza magát. Egyszerűen képtelen túltenni magát azon, hogy Gamora (Zoe Saldaña) nem ugyanaz a személy, akibe korábban beleszeretett. Gamora nővére, Nebula (Karen Gillan) dühös, de ez mintha teljesen normális lenne az előéletét tekintve, így Drax (Dave Bautista), Mantis (Pom Klementieff) és Groot (Vin Diesel) feladata lenne tartani a frontot, ami inkább hasonlít egy szombat esti matinéra mintsem vérbeli galaxist védelmező tevékenységekre. A cselekmény azonban néhány perc helyzetismertető után alaposan erőre kap, ugyanis színre lép Adam Warlock (Will Poulter), célja pedig felsőbb parancsra Mordály elrablása. Az őrzők hátrahagyva ügyes bajaikat vészhelyzeti küldetést indítanak, hogy megmentsék barátjukat a biztos halál markából, viszont útközben hamar rákell eszmélniük, hogy eddig milyen keveset tudtak csapattársuk drámai múltjáról.

A cselekményből adódóan a fő hangsúlyt ezúttal Mordály előélete kapja, szerkezeti szempontból a visszaemlékező jelenetek váltogatják egymást a megmentésére irányuló küldetés képsoraival. Mordály flashback jelenetei ismertetik meg a nézővel a film igazi antagonistáját, (Chukwudi Iwuji), aki a lehető legkegyetlenebb módokon próbálja megteremteni a tökéletes társadalmat, civilizációkat teremtve, majd az orrunk előtt elpusztítva azokat. Mordály előélete viszont nem csak az ellenlábas bemutatására szolgál, hanem a film szívét és lelkét is táplálja, jelentsorai megpendítik egy képzeletbeli érzelmi skála minden húrját, a rajta végzett kísérletek képsorai, a sorstársaival való szoros kötelék bemutatása, illetve a tragikus szökés mind-mind olyan jeleneteket szolgáltat nekünk nézőknek, amely az edzettebb lelkűek számára is tartogathat könnybe lábadós pillanatokat. Mindennek mellékterméke, hogy a csapat egyes tagjai a film első felében valamelyest háttérbe szorulnak viszont a két és fél órás játékidő végére mégsem érezhetjük azt, hogy valakit úgy igazán kispadra küldtek volna, mindenki megkapja maga perceit, ahol tündökölhet, a karakterek közötti dinamika, a szópárbajok, illetve Drax megnyilvánulásaiban a jól megszokott suta poénok sem fekszik meg annyira a gyomrot, mint az évek során egysíkúvá degradálódott, Marvel által szolgáltatott gyerekes aranyköpések.

A film utolsó fázisához érve ugyanakkor nem jelentkető ki, hogy James Gunn nagyon megerőltette volna magát a forgatókönyv körmölése közben, ekkora az eszét már szinte teljesen elvesztő fő antagonista motivációja inkább szánalomra méltó és egyben röhejes, mint egyedi és félelmetes, célja elérése érdekében hiába küldi rá kísérleti teremtményeit főhőseinkre, a cselekmény ekkora már az összes lapját feltárta, és pontosan tudjuk mi fog következni, marad tehát az akció, mint játékidőt kitöltő cselekmény. A látványorgia így most is az az utolsó 20 percre központosul, a zúzás néhány kreatív csapatdinamikától eltekintve a már jól ismert alapokon nyugszik, minél nagyobb épületek, tárgyak, mozgójárművek ütközzenek egymásnak látványos CGI lángok közepette. Hogy ez több tucatjára kinek mekkora nyálelvasztást okoz azt döntse el mindenki a maga ízlése szerint, mindenesetre a Marvel nem a galaxis őrzői utolsó fejezetével fogja meghazudtolni önmagát. Ugyanakkor az is elmondható, hogy James Gunn nem csúfitott bele a szériába, nagyjából minden szekvenciát sikeresen levezényelt és sehol sem lóg ki látványosan a lóláb. Általa a Bosszúállók - Végjátékkal lezárult korszak talán utolsó elvarratlan szálát láttuk a vásznon, mégpedig az őrzők elbúcsúztatását, amely szolgált annyi nosztalgiával, valamint elég méltóra sikerült ahhoz, hogy az MCU egyik legjobb trilógiájává érjen.

Értékelés: 70%

Keresztesi József