Földi paradicsom? Ja, csak fonnyadt....
Az egzotikus és/vagy szokatlan környezetben játszódó horrorokat betegesen imádom. Lehet az egy közepes film, mint a Még mindig tudom, mit tettél tavaly nyáron, vagy a Vakító fehérség, esetleg a D-Tox, ha a környezet ad valami pluszt hozzá és még benne van a "Tíz kicsi indián-szindróma" is, akkor nálam már szinte nyert ügye van. Ilyen felütés után csoda, hogy alig vártam, hogy beülhessek a Fantasy Islandre?
Tehát, adott volt az egzotikus környezet, valahol sejthető volt, hogy a népesség fogyásnak indul majd, kaptunk egy jónak tűnő sztorit, sok Zs-kategóriás színészt, egy rendkívül alacsony költségvetéssel nyakon öntve. Nos, innen szép nyerni, ahogy mondani szokás, így az én figyelmem felkeltette a film. Az a helyzet, hogy az eredeti, 7 szezont megélt, 1977 és 1984 között futó sorozatról sosem hallottam még, pedig a főszerepben domborító Ricardo Montalbant kifejezetten kedvelem. Valahogy sejtettem, hogy a film maximum nyomokban fog majd arra hasonlítani. Az a helyzet, hogy a sztorit nem is annyira boncolgatnám, mert ez, hogy a sziget minden vágyadat teljesíti, de azoknak ára van, ez tök cuki, de lényegében többet elárulni róla eléggé spoileres és valahol felesleges is.
Na, kezdjük a színészekkel. Hölgyeké az elsőbbség, szóval itt van nekünk a mindig szexi Maggie Q, akiről ha megvernének se jutna eszembe a Die Hard 4-beli szerepén túl semmi, aztán Lucy Hale, akinek körülbelül egyetlen értelmezhető szerepe volt, szintén egy negyedik részben (Sikoly), plusz brillírozott a csodálatos Felelsz vagy merszben. Hm. Erős páros mi? Melléjük jön még az örök mellékszereplő, hullámzó teljesítményt nyújtó Michael Peña, aki ugyan temérdek mennyiségű selejtben szerepelt, de ugyanakkor domborított olyan remekművekben is, mint Az utolsó műszak, Az igazság ára, Harag vagy az Amerikai botrány. A többieket hagyjuk, nem érnek két betűt sem. Jeff Wadlow rendező meg egy nagy talán számomra. Egyik filmje sem volt átütő, de a Cry Wolf-ot szerettem, a Sose hátrálj meg jópofa volt, a Kick Ass 2-t szerettem, aztán jött a Felelsz vagy mersz, amiért a mai napig szeretném visszakapni a megnézésére pazarolt időt az életemből. Szóval nem egyértelmű, hogy a srác egy átlagos rendező, átlagos filmekkel, vagy csak mázlija volt az elején...
A filmmel sajnos alapvető problémák vannak. Nem akarom hosszasan boncolgatni, mert tulajdonképpen nincs mit. Egydimenziós, mélység és motiváció nélküli karakterek, unott alakítások, semmilyen történetvezetés, már amikor van történet. Néha fel is vontam a szemöldököm, hogy legalább lennének benne töménytelen mennyiségben cicik, mint a slasherekben, hogy a látvány rendben legyen... Miért is ilyen rossz a film? Hát, nagy valószínűséggel azért, mert komoly identitászavarokkal küszködik. Horrorként nem annyira működik, legalábbis a pár gagyi jump scare nekem kevés, a poénok nem viccesek, így vígjátéknak sem funkcionál. A kaland faktor működhetne, de ahhoz meg ez nekem még kevesebb. Ha ez nem lenne elég, a végére még szét is esik az egész teljesen, hogy egy igazán blőd befejezéssel kvázi középső ujjat mutassanak nekünk, nézőknek: Nézd, te fasz, még erre is beültél! És valóban. Sosem hiszek többet trailereknek...
Nézhetetlen lenne az A vágyak szigete? Azt azért nem mondanám. Rossz? Kétségtelenül. Bár az is igaz, hogy láttam már rosszabbat, de az üdvösséghez azért ez kevés. A Box Office-t nézve az árát visszahozta, bár azt a 7 millió dollárt elkölthették volna valami másra is... Igazából nem tudom, ki lett volna itt a célközönség? Az teljesen biztos, hogy nem én, ugyanis néha bizony hangosan ásítoztam a nézőtéren... Kár érte. Nagy kár...
Értékelés: 35%
Szénégető Richárd "Ric$"
További kritikák:
Comments powered by CComment