Bruce Wayne & Poe Dameron Vs. A drogkartell pénze

Szépen csendben, de végül megjelent a következő nagyobb durranásnak szánt Netflix alkotás, amelyhez újabb reményeket lehetett fűzni hiszen már a kezdetektől lehetett tudni, hogy neves alkotógárda található a kamerákon innen és túl. Mondhatjuk, hogy ez egy újabb esély a Netflix számára és szurkolhatunk annak, hogy a streaming szolgáltatóhoz nem csak fércművek kerülnek, hanem a nézők megtalálhatják a számításaikat akár otthon is, a képernyők előtt ülve. J. C. Chandor rendező neve is ismerős lehet többeknek, filmográfiáját tekintve szereti több műfajban kipróbálni magát, forgatott már a thriller műfaj határait feszegető filmet a gazdasági válságról (Krízispont) és helyt állt a kamerák mögött egy túlélődráma esetében is (Minden odavan), legújabb alkotása, a Triple Frontier pedig lehetőséget adott számára a műfajok vegyítésére, az akció, a dráma és a kaland talán már évek óta nem működött ennyire elfogadható mértékben. J. C. Chandor az Egy durva év után ismét együtt dolgozhatott Oscar Isaac színésszel, akinek a neve egyre fényesebben ragyog azon a bizonyos hollywoodi égbolton, habár a hol imádott, hol pedig közutálat tárgyát képező Poe Dameron (új Star Wars trilógia) megformálásával továbbra is sokan megkérdőjelezik valódi helyét a filmes körökben.

Történetét tekintve a Triple Frontier az Argentína, Brazília és Paraguay közös határszakaszára utal, egy korábbi elit katonákból álló osztag az informátoruk segítségével tudomást szerez arról, hogy ezen a területen helyezkedik el Gabriel Martin Lorea drogbáró rejtekhelye, ahol tetemes megtakarítását felhalmozta, ex katonáink ennek a vagyonnak a megszerzésével várják új életük kezdetét és akarják megcsinálni életük legnagyobb balhéját, hogy aztán az ott talált összeget különböző járművek segítségével kivigyék az országból. A banda vezetőit Oscar Isaac és Ben Affleck alakítják, társaik között pedig szintén nem kis nevek szerepelnek, Charlie Hunnam (Tűzgyűrű, Arthur király: A kard legendája), Pedro Pascal (Trónok harca, Narcos), és Garret Hedlund (Tron: Örökség) valamilyen szinten kiveszik a részüket a cselekményből.

Történetvezetését tekintve eléggé lineáris vonalakban haladunk előre, az első majd háromnegyed óra a csapat összeállásával majd a terv kidolgozásával foglalkozik, a dolgok akkor kezdenek érdekesebbé válni amikor a szereplőkkel együtt megérkezünk Dél-Amerikába. Néhány fennakadástól eltekintve embereink viszonylag könnyen megszerzik amiért jöttek, azzal viszont nem számoltak, hogy ilyen nagy mennyiségű pénzre tesznek szert, egy hosszasabb brainstorming után amennyi pénzeszsákot csak tudnak magukévá tesznek, mi pedig izgatottan várjuk, hogy a drogbáró és emberei óramű pontossággal, a történetbe iktatott közhelyes fordulatokkal további nehézségeket okozzanak hőseinknek. Ennél a pontnál Mark Boal, Kathryn Bigelow rendezőnő házi forgatókönyvírója (A bombák földjén, Zero Dark Thirty - A bin Láden-hajsza) néhány tollvonással már más utakon járt, a cselekmény kalandfilmes motívumokkal kezd operálni, illetve látószerveink már-már egy túlélő drámával gazdagodnak, ez ám az igazi műfaji keveredés, nincs is ezzel komolyabb gond, legalább nem egy puhapöcsű Rambo/Kommandó utánzatot akarnak lenyomni a torkunkon.

Az akciókat tekintve igazán csak az első és az utolsó néhány percek tudnak némi adrenalint csempészni a cselekménybe, a köztes időben a puskák viszonylag gyakran eldörrenek, tanúi lehetünk egy látványosan kivitelezett helikopteres zuhanásnak és némi CGI vért is kapunk az arcunkba. Megfelelő mennyiségű drámával is szolgálnak nekünk a készítők viszont ezek az eszközök már nincsenek akkora hatással ránk, csak a kötelező átlagot hozzák, a cselekménybe integrált fordulatok pedig bőven előre láthatók. Igazán nagy perpatvart ebből sem érdemes csinálni, hiszen cserébe kapunk szép totálokat esőerdőkről, katonai szállítóhelikopterekről valamint az Andok hegycsúcsairól, Ben Afflecket is jó újra látni a csúnyán elhasalt Igazság Ligája után, talán jót is tett neki, hogy otthagyta Bruce Wayne karakterét, bár játékában továbbra is hiába keresünk forradalmian új megnyilvánulásokat, kiállásában mindig is volt valami megmagyarázhatatlanul semmilyen tekintet, de őt így kell elfogadnunk, karaktere legalább nem idegesítő, bízzunk benne, hogy szinte pedáns rendezői karrierje nem kerül mellékvágányra. Ő és Oscar Isaac jelenléte még tud némi meglepetésekkel szolgálni, a többieknek sajnos csak asszisztálás jutott, néhány vállrándítás, egy-két ordibálás majd azt követő szomorú tekintet, ezt kevésbé ismert karakterszínészek is tudják hozni, úgy néz ki mindenkinél jön a csekk és a számla, gondolhatjuk nekik is bántó lehet a havi betevő hiánya.

A Triple Frontier képében nyilván nem született új klasszikus, amit akár évente is érdemes elővenni viszont egyszeri fogyasztásra teljesen alkalmas, kapunk szép képeket, némi akciót, valamint az átlagos néző számára könnyen befogadható drámát, a műfajok keveredése viszont pont azt oltotta ki a cselekményből, ami legtöbbünknek szükségeltetik, feszesebb tempót, adrenalint és komolyabb izgalmakat ezúttal máshol kell keresnünk.

Értékelés: 65%

Keresztesi József