„We can make the world better. But we will do it with love!” – Ryn.
Ahogy azt már írtam a Pilot kritikában is, a Siren írói idén magasabbra emelték a lécet, nem is kevéssel. Lássuk mennyire értek fel az elvárásokhoz, amit saját maguk teremtettek. Először is mindenképp elmondanám, hogy szinte fel sem tűnt, milyen hamar véget ért az évad. Ez nyilván annak tudható be, hogy idén visszatértek a 10 részes évad formátumhoz. Többek közt ez az egyik fő oka annak, hogy ennyire pozitív véleménnyel vagyok az évadról és persze az írókról. Az ilyen sorozatoknak sokkal jobban áll a 10-13 részes évad, mint a megszokott 20 rész. Ez különösen azokra a sorozatokra igaz, amik rengeteg vizuális effekttel operálnak. Márpedig idén szükségük volt a büdzsére rendesen. De erről majd később. Mint, ahogy már írtam, a tét idén sokkal magasabb volt. Rynnek végre született egy lánya, az első szirén sok év óta már. Az amúgy is nagyon kevésre csökkent népesség miatt különös fontosságot kapott, hogy sikerüljön, hiszen a fajnak fenn kell valahogy maradnia. Itt lépett be a képbe az évad „főgonosza”, Tia. Azért tettem idézőjelbe mert nem tartom őt igazán gonosznak. Minden egyes tette érthető, persze a terve, hogy átveszi az egész faj irányítását, aztán leigázza az emberiséget nem újdonság manapság, de a fináléban újabb indokkal fejelték meg az írók, hogy miért is utálja úgy az embereket. Elindította a háborút az emberek és a saját faja ellen is. Lássuk milyen eredménnyel. A kép után spoileresen folytatom.
Ha őszinte akarok lenni a fentebb említett dolog, hogy az évad ismét 10 részes lett sokban segítette az írókat viszont ennek azért volt hátránya is. Többek közt Tia karaktere sínylette ezt meg. Talán ez erős szó, de ha őszinte akarok lenni én többet vártam volna tőle. Nagyon jól indult a karakter és a fináléban adtak neki még egy plusz löketet az emberek gyűlölésére, viszont ahogy az lenni szokott általában a sorozatoknál a nagy harc itt is a végére maradt, ami érthető, de az igazi katarzis akkor következett volna be, ha kicsit tovább látjuk szenvedni a szereplőket. Ugyanis ahogy azt a 2. évad fináléjában is tették most is hamar feloldották az úgymond rosszabb világképet. Persze maga a víz alatti harc eszméletlen jól meg lett csinálva. Szinte már mozi szintű minőségnek is mondanám. Bár ez manapság annyira nem meglepő már tévés frontos sem.
Mondjuk, hogy ilyen gyorsan lerendezték Tiát annyira nem tetszett, de érdekes volt látni, ahogy mindenki behódol az új alfanősténynek, Rynnek. És igen, végül is lettek következményei Tia támadásának, többek közt Maddie apjának halála, amivel végre talán ő is kap majd jövőre valami komolyabb sztorit, hiszen idén eléggé mellőzve volt. Maddie apjának halála pedig nyilván megnyitotta az utat Xander-nek, hogy ő legyen az új Seriff helyettes vagy valami hasonló. Ráadásul ott van még Ben aki eltűnt de nyilvánvalóan hamar megfogják találni. Más kérdés, hogy milyen állapotban, hiszen egyelőre egymagában lebeg a tengeren. Ha már Ben, akkor idén ő kapta a másik legérdekesebb történetet, hiszen a sok kísérletezésének hála úgy tűnik, hogy valami hibrid lehet/lett belőle, még azok után is, hogy abbahagyta az gén adagolását. Az, hogy ezzel fognak-e kezdeni valamit főleg a Freeformon múlik, hiszen még nem történt 4. évados berendelés. Ha minden igaz a nézettsége nem volt rossz hiszen egész évad során tartotta magát, sőt a fináléra még erősödött is. Szóval az esély mindenképp megvan a folytatásra, de sosem tudni.
Visszatérve a fináléra, mindenképp kiemelném mind az írók, mind pedig a színészek munkáját, ugyanis írói szemszögből nézve a sorozat mondhatni levetkőzte az első évados átlagos szintjét és olyan sorozattá vált amire nyugodt szívvel lehet mondani, hogy nem csak más, mint a többi, de ha odafigyel rá az ember akkor fontos dolgokat is tanulhat belőle. Talán ebben volt idén a legerősebb. Nem csak, hogy nem szájbarágósan és részrehajlóan mesél olyan témákról, mint a vizeink szennyezése és minden, ami ezzel jár, a rasszizmus, az erőszak vagy épp a szerelmi történetek. De konkrétan nem tudnék hirtelen más példát mondani országos szinten mondani, ahol ilyen jól van kezelve minden fontos téma. Az általában irritáló szerelmi háromszöget, ami idén már 4 személyre nőtt is remekül megoldották. Tanulhatna pár dolgot az itteni íróktól pár országos kolléga.
Itt térnék rá arra, miért is tartom fontosnak Ryn, Ben és persze Maddie kapcsolatát. Egyérészt Ryn történet gyakorlatilag egy Supergirl történetnek is felfogható, hiszen, ha őt is a katonaság találja meg, mint Tiát, akkor belőle is könnyen háborúzó ellenség lehetett volna. Ez a sorozat másik legnagyobb erénye. Hiába nem újdonság, láttuk már máshol is de egyszerűen nagy pluszt ad a sorozathoz az, hogy Ryn olyanoktól tanult meg mindent az emberekről, akik nem harcra, hanem könyörületre tanították. Manapság pedig az ilyen üzenetek nagyobb fontossággal bírnak, mint bármikor máskor. Az pedig, hogy ezt tudást adja tovább mindenkinek, köztük a lányának is csak még feljebb emeli a remek karakterek sorában. És bár a háromszögből idén szimpla páros lett idén, hiszen Maddie új szerelmet talált, Ryn és Ben egy szikrányival sem lettek kevesebbek ketten, sőt, kimondottan jót tett a sorozatnak, hogy kicsit szétszedték őket. Az, hogy Ryn lánya is feltűnt a színen, csak még inkább dobott a színvonalon. Az eddig sem volt újdonság, hogy Eline Powell remekül alakítja Ryn-t de a lányát alakító fiatal tehetség, akinek gyakorlatilag ez az első komolyabb szerepe, szintén felért hozzá. Persze sok teret nem kapott, de amikor képernyőn volt arról csak jót lehet mondani. Belőle is sugárzik az az igazi sellős életérzés, ami Eline Powell játékból. Bár nála az egész arcszerkezete is sokat hozzáad a szerephez. Persze még bőven maradtak elvarratlan szálak, hiszen Ben apjával és Helen családjával is lehetne bőven mit kezdeni. Főleg, hogy túl sok szerepük nekik sem volt.
A végére hagytam a legnagyobb kérdést, ami felvetődött bennem, hiszen azzal, hogy Ryn legyőzte Tiát gyakorlatilag ő lett minden szirén/sellő vezetője elméletileg, ráadásul emellett még gyereket is kell nevelnie és Bent is keresi. Szóval nem mondhatjuk, hogy 3 évad alatt kifogyott volna a szufla a sorozatból, hiszen lenne mivel folytatni. Ráadásul a sorozat tényleg meg is érdemelné a már említett fontos történetek elmesélése miatt. Továbbra is tartom, hogy nagyon kevés olyan sorozat van, ami ilyen kereteken belül úgy tud érdekes maradni, hogy nem csak a szokásos családi, szerelmi és fantasy elemek közt kell lavíroznia, de a fentebb említett témákat is feszegeti. A Freeform nem nagyon büszkélkedhet hasonló sorozattal, talán csak a Cloak and Dagger volt hasonló, de láttuk milyen sorsra jutott az is. Persze azok más körülmények voltak. Végezetül arra még mindenképp kitérnék, hogy nem csak írókat és színészeket illeti dicséret, de a többi háttérmunkást is hiszen olyan zseniális jeleneteket alkotnak, mint a fentebb látható kép is. Mint igazi Andersen és Kishableány rajongó nagyon tudtam értékelni, hogy ezzel most már tényleg a Siren lett mondhatni az Andersen féle Kishableány „adaptációja”.
Összegezve tehát, remek évaddal zártak idén a készítők, de, hogy lesz-e folytatása is azt egyelőre csak remélni lehet. Mivel tartotta a szintet az:
Értékelés: 80%
Solt Dávid
További kritikák:
Comments powered by CComment