Hétezer évnyi történet két és fél órába sűrítve!

Mondanám, hogy ez problémát jelent, de számomra nem jelentett! Engem is meglepett, hogy a Marvel legújabb szerzeménye mennyire pozitív hatással volt rám, hiszen a Végjáték után azt mondtam, többé nem érdekel már ez az univerzum, hiszen az elmúlt több, mint tíz év alatt az MCU-t alkotó filmek többsége ugyanarra a stílusra és történetvezetésre épült fel, ezzel gyakorlatilag semmi újat nem mutatva. Voltak pár kivétel például a Doktor Strange vagy a Galaxis Őrzői, sőt még az általam nagyon nem kedvelt Thor: Ragnarok is próbált valami újat mutatni, de összességében véve egyáltalán nem jelentett számomra sokat a Marvel filmes univerzuma. Aztán jött a Disney+ és elkezdődtek a Marvel sorozatok is, amik végre próbáltak némi új ízt adni az egészhez. Ez sikerült is a WandaVisionnel, aztán gyorsan ki is fulladt a Sólyom és a Tél Katonájában majd azt követte a Loki, ami szintén nem hozta azt, amit vártam tőle, viszont még így is elmondható, hogy próbálkoztak valami újjal Feige-ék. Filmes fronton viszont ez egyáltalán nem volt igaz. Egészen addig, amíg meg nem jelent a Shang-Chi, ami tényleg reménykedésre adott okot, viszont még mindig a tipikus Marvel formulát alkalmazta. Így érkeztünk el mostani alanyunkhoz, az Örökkévalókhoz, amivel jól felkavarta az állóvizet a film direktora, Chloé Zhao, akit leginkább ’A nomádok földje’ miatt ismerhet a többség, amiért az Oscar díjat is bezsebelte. Ez volt Zhao első nagyszabású filmje! Ezek után Feige és bandája úgy vélte, ideje őt alkalmazni, és bedobni őt a lehető legmélyebb vízbe. Alapjában véve nem támogattam soha azt az ötletet, hogy egy kezdő rendező megkapjon egy ekkora projektet, főleg egy olyan cégnél, mint a Marvel, ahol hatalmas elvárások vannak. Noha a film megnézése után pozitív szájízzel álltam fel a székből, azt el kell ismerni, hogy a rendező nem használta ki teljes mértékben azt, amit az alapanyag kínált. Bár, ha őszinte akarok lenni, ezért nem tudom hibáztatni, hiszen az elmúlt tíz év alatt mástól sem volt hangos a sajtó, minthogy Kevin Feige a főnök és ő felügyel mindenért. Aztán jött ez film, és olyan hatalmasat bukott kritikailag, amilyenre még soha nem volt példa Marvel fronton. Természetesen a buktáért Chloé Zhaót hibáztatja a többség, pedig a képlet egyáltalán nem ilyen egyszerű. Egyrészt, az akciójeleneteket nem ő rendezte, ő a sztori többi részéért volt felelős, másrészt igen is jó lenne elismerni, hogy a legnagyobb hibás Kevin Feige, pláne egy olyan politikailag korrekt világban, amilyenben most élünk.

Mivel ez nem spoileres kritika, a történetről nem szeretnék sokat beszélni, viszont a megvalósításra mindenképp kitérnék, hiszen ez a film nem csak azért tökéletes vízválasztó, mert kritikailag ez az első bukása a Marvelnek, hanem azért is mert ez az első filmjük, ami valóban igazi kockázatot vállalt. Már maga az alapsztori is kockázat, hiszen tíz teljesen új főszereplőt próbálnak bemutatni a nézőknek, egy teljesen új környezetben, amire őszintén szólva nem sok időt kaptak a készítők. Igen, a két és fél óra hosszú játékidő viszont az új karakterek számát tekintve nagyon rövid. Nekem az nem volt világos, hogy miért nem alapozták meg a filmet egy Disney+-os sorozattal, hiszen adott volt nekik a lehetőség. Ráadásul ezt megtették a többi filmjeikkel, hiszen a WandaVision a következő Doktor Strange-et vezette fel, a Sólyom és a Tél Katonája az új Amerika kapitányt, a Loki pedig az MCU legújabb gonoszát. Ezenkívül a többi készülő sorozatukra is szintén igaz az alábbi állítás. Így tényleg nem világos, miért hagytak ki egy ekkora ziccert az Örökkévalók esetében, mert ez a film valószínűleg sokkal komolyabb történetet próbál beilleszteni az univerzumba, mint eddig bármelyik elődje. Így nem maradt más lehetőség, mint a hétezer évnyi történetet elmesélni egyetlen film alatt. Az Örökkévalók pontosan azok, amit a cím is sejtet. Tíz olyan lényről szól, akik halhatatlanok, feladatuk pedig, hogy a fejlődés felé vezessék az emberiséget. Mindeközben elpusztítva a Devinásokat, akik az embereket próbálják megölni. A film nagy részét ez a hétezer év alkotja, amiben azt látjuk, hogyan élnek az emberek közt az Örökkévalók, hogy segítik őket a különböző korszakokban. Mindeközben olyan fontos témákat sem ignoráltak a készítők, mint az élet fontossága, melyik az a helyzet, mikor közbe kell avatkozni és melyik az, amikor nem és ha nem, akkor miért nem. Több jelenetet is szántak arra a fontos témára, hogy miért kellene például megállítani a háborúkat vagy segíteni az éhezőkön. Ezek lettek a film talán legerősebb részei. Természetesen arra is kitérnek, hogy miért nem avatkoztak közbe az elmúlt tíz év alatt látott csatákba. Erre igen egyszerű a válasz, nem kaptak rá parancsot, ugyanis az Örökkévalókat is irányítják, mégpedig az Égiek.

Amiben talán legerősebb a film, az a látványvilág. Ezalatt nem csak a vizuális effekteket értem, hiszen a legtöbb hozza a megszokott minőséget, bár a legtöbb harcjelenet sötétben zajlik, de még így is azt tudom mondani, hogy az Örökkévalók a legszebb film, amit láttam, és nem csak Marvel fronton. Ha muszáj lenne röviden megmagyarázni, miért gondolom így, azt mondanám, hogy a film olyan, mintha egy természetfilmet néztem volna, hihetetlenül szép és egyedi látványvilággal. Ebben látszott meg igazán Chloé Zhao kezemunkája, hiszen a szereplőket olyan világ veszi körül, amiről egy percig sem gondoltam, hogy nem lenne valódi. Igazi festői látképekkel van tele a film. Nagyon szépen kihasználta a rendező, hogy többezer évnyi változást kellett megélnie a szereplőknek. A másik dolog, amit mindenképp ki szeretnék emelni a dizájn. A karakterek ruhái végre egyediek, nem a szokásos Marvel színvonal, hiszen az esetek többségében mindig valamilyen bőr ruciban flangálnak a hősök, viszont ezúttal látszik rajtuk, hogy ezek a lények nem a Földről származnak. Még a harcmodoruk és az erejük ábrázolása is egyedi, hiszen mind a tíz Örökkévalónak más és más ereje van. Természetesen könnyedén rájuk lehet húzni a skatulyát, hiszen ez a csapat gyakorlatilag a Marvel Igazság Ligája is lehetne, de szerencsére nagyon könnyű ettől eltekinteni, hiszen a színészek könnyedén elterelik az ember figyelmét. Ahogy minden csapatban, itt sem fenékig tejföl minden. Ez a film másik pozitívuma, hogy igazából egyikük sem gonosz vagy szimplán jó, minden karakter esendő és emberi. Többek közt azért, mert többezer évet az emberek közt éltek, ezért ugyanolyan hibákkal is rendelkeznek. Épp ezért a film második felében felépített belső konfliktus teljesen érthető. Mindemellett van igazi tétje a harcoknak. A film közben több haláleset is történik és mindegyiknek van súlya vagy érzelmileg vagy pedig a későbbi történet szempontjából értelme. Ezt pedig nem sok Marvel film mondhatta el magáról eddig. Ha ez nem lenne elég, akkor itt van még az is, amit egyedül ez a film tudott elérni, legalábbis nálam, mégpedig, hogy olyan zenét írjanak alá, amire valóban emlékezni is fogok. Az elmúlt tíz év alatt egyetlen egyszer sem láttam olyan Marvel filmet, aminek olyan filmzenéje volt, amire azt tudtam volna mondani, hogy emlékezetes és egyedi. Nyilván a Pókember vagy a Bosszúállók témája a kivétel, hiszen már hosszú évek óta létező zenékről van szó. Sosem értettem, hogy miért nem törődtek eddig Feige-ék a zenékkel, hiszen a film készítés az egyik, ha nem a legfontosabb eleméről van szó. Egy hangulatos, egyedi zene nem csak megalapozza az aktuális jelenetet, de emlékezetessé is teszi azt. Szerencsére Ramin Djawadi elfogadta a felkérést és visszatért a Marvelhez. Annak idején ő készítette a Vasember első részének zenéjét is, szóval szép kört írt le a zeneszerző.

Most pedig térjünk rá a negatívumokra kicsit. Bár a film az egyik, ha nem a legegyedibb Marvel film, legalábbis egyelőre. Viszont nem mehetünk el amellett, hogy a sok új szereplő a hátránya is a filmnek, hiszen a több, mint tíz főszereplők közül csak páran tudtak rám hatással lenni. Persze mindenki kap némi alapozást, de érezhetően nagyjából 2-3 szereplő van, akik valóban fontosak a történet szempontjából. Akik viszont fontosak, azok valóban remekül épülnek bele a történetbe. Ha már történet. Bár a sok tájkép remekül fest vizuálisan, ugyanakkor túl sok időt vesz el, hiszen néha csak néznek maguk elé a szereplők, ahelyett, hogy haladna előre a történet. Ez engem annyira nem zavart, viszont érthető módon, akik pörgősebb történet mesélésre vágytak, azok valószínűleg csalódni fognak. Bár nálam nem negatívum, de mindenképp megemlíteném, hogy az Örökkévalók nem szájbarágós, legalábbis nem a megszokott Marvel módon. A filmben nincs semmi, ami ne lenne megmagyarázva, de akik könnyen átsiklanak a dolgok felett mert a gyors tempóhoz szoktak hozzá, azok valószínűleg át fognak siklani pár fontos magyarázaton. Ennek legfőbb oka nem csak az, hogy lassú a történet mesélés, hanem az is, hogy nincs, ami a képernyőn tartsa az átlag nézőt, hiszen egyik karakter sem ismerős, maga a film simán megállja önamagában is a helyét, ami általában pozitívum, ugyanakkor egy Marvel film esetében ez hátrány, hiszen nem csak, hogy nincsenek ismerős arcok egy-két említést leszámítva, de még a film végén szereplő két extra jelent sem vezet fel olyan történetet vagy szereplőt, akivel találkoztunk volna már. Még egyszer mondom, ez az átlag nézőknek jelenthet problémát, nálam ettől csak jobb lett a film, hiszen az elejétől a végéig olyan, mintha egy teljes új univerzum építésbe kezdett volna a Marvel.

Szóval, összességében az Örökkévalók nem tökéletes film, de az eddigi Marvel kínálatot tekintve a legbevállalósabb, ami olyan jövőbeni eseményeket és karaktereket vezetett fel, ami tényleg új szintre emelheti azMCU-t. Persze, hogy ebből megvalósul-e bármi is azt még nem tudhatjuk, főleg azt látva, hogy milyen fogadtatásban részesült a film. Ajánlani csak azoknak szeretném, akik nem zárkóznak el az új dolgoktól, sem pedig a lassan épülő történettől. Akik a megszokott Marvel színvonalat várják, azok nagy valószínűséggel csalódni fognak.

Értékelés: 75%

Solt Dávid