Men in Black: Ragnarök?

Az eredetileg 1990-ben útjára indított Men in Black képregénysorozat, Lowell Cunningham író és Sandy Carruthers rajzoló munkája, a természetfeletti fenyegetéseket elhárító feketeöltönyös ügynökök története megjelenésekor olyan népszerű volt, hogy még ugyanabban az évtizedben, 1997-ben megkapta azonos című filmadaptációját. A Tommy Lee Jones és Will Smith főszereplésével készült Men in Black – Sötét Zsaruk film mind kritikai, mind pénzügyi sikereket könyvelhetett el, akkoriban kifejezetten új színt vitt a sci-fi zsánerbe, később megélt még két folytatást is, bár ezek minőségileg messze elmaradtak az első résztől. A képregényhez és a filmhez is készült több hullámzó minőségű spin-off (többek között rajzfilmsorozat) az elmúlt évtizedekben, és idén egy teljesen új folytatással rukkolt elő Hollywood, ami a Men In Black: International – itthon a Sötét zsaruk a Föld körül – címen került a mozikba. Az idegen lények bevándorlását felügyelő és földönkívüli veszélyeket elhárító feketeruhások sztorijának legújabb inkarnációja az előző filmekhez hasonlóan egy ügynökpárost helyez a középpontba, a főszerepekben pedig ezúttal Tessa Thompson és Chris Hemsworth tündököl.

A történet ugyan utalgat az korábbi filmekre, de a legkevésbé sem szükséges az előző epizódok ismerete a Men in Balck: International cselekményének megértéséhez, ennek oka pedig elsősorban az, hogy a ’97-es első filmhez hasonlóan ezúttal is egy kezdő ügynök legelső ügyét követhetjük nyomon egy tapasztalt partner oldalán, így pedig az újonccal együtt a néző előtt is fokozatosan bontakozik ki a Sötét Zsaruk világa. Az újonc ebben az esetben M, eredetileg Molly (Tessa Thompson), aki még gyermekként néhány MiB ügynök gondatlansága miatt nem veszítette el az emlékeit arról, hogy találkozott egy földönkívüli lénnyel, így egész életét arra tette fel, hogy felkutassa a Sötét Zsaruk titkos szervezetét, és csatlakozzon hozzájuk. Mikor végül rájuk talál, O ügynök (Emma Thompson), az MiB amerikai divíziójának vezetője úgy dönt, nem törli a lány memóriáját, hanem lehetőséget ad neki, hogy bizonyítson. Elküldi hát a próbaidős M ügynököt Londonba, a szervezet európai divíziójához, aminek vezetője, Nagy T (Liam Neeson) szándékának dacára az újoncot a helyi ügynökség egykori szuperzsaruja, H (Chris Hemsworth) felelőtlenül belerángatja egy ügybe, amivel olyan események sora indul el, melyek végén természetesen a világ sorsa lesz a tét. Ha ismerősen cseng a felütés az első filmből, az egyáltalán nem a véletlen műve.

Sötét zsaruk a Föld körül tulajdonképpen egyszerre folytatás, reboot, és remake, mindenben alkalmazkodva a kor igényeihez, aminek jegyében csak itt-ott eszközöltek apróbb módosításokat az eredeti formulán, éppen csak amennyire szükséges volt. A főszereplőpáros bizonyítottan képes jól együtt működni a vásznon, ezt volt alkalmunk tapasztalni a 2017-es Thor: Ragnarök során, Tessa Thompson és Chris Hemsworth hasonló kapcsolatot próbál mímelni ezesetben is, mint a Marvel moziban, de valahogy ezúttal feleannyira sem működik köztük a kémia. Ez azért is problémás, mert érezhetően éppen a Ragnarökben nyújtott dinamikájuk miatt kapták ebben a filmben ők a főszerepeket, de sajnos ami a Thor harmadik felvonásában ment, az itt eléggé bukdácsol. Érdekes módon az sem javít sokat a helyzeten, hogy Thompson karaktere, a mindenért lelkesedő, mindenre rácsodálkozó, de eltökélt próbaidős ügynök teljesen más, mint az előző közös filmjükben, míg Hemsworth által játszott egykori sztárügynök, aki mostanra valamiért csak egy nagyszájú pancser bájgúnárrá vált, túlságosan nem áll messze a Ragnarökben látott Thor figurától. H ügynök körülbelül úgy van megírva, mintha valahol Thor és a 2016-os Szellemirtók reboot Kevinje közé próbálták volna belőni, ennek megfelelően hosszú távon rém irritáló karakter, de valamiért úgy tűnik, Hamsworth mostanság csak ilyesmire fogható be, ez pedig szomorú, mert régebben láttuk, hogy képes színészkedni is. A filmben megjelenő többi karakter teljesen felejthető, még a Rafe Spall által játszott C ügynök jellemét próbálták valamelyest árnyalni, de sajnos ő is csak egy sablon figura maradtLiam Neeson pedig úgy tűnik, mostanában tényleg mindent elvállal, de az itt is látotthoz hasonló szerepeket kisujjból kirázza, inkább a rutin, semmint a beleélés érhető tetten az alakításában.

men in black international poster 2019 zw 1280x720

A történet összetettebbnek akarja mutatni magát, mint amilyen valójában, de végig kiszámítható, a filmvégi csavar borítékolható, nincsenek nagy megfejtések, csak kisebb vargabetűkkel eljut a történet a kiindulási pontjáról a végpontjáig különösebb erőlködés nélkül. 

A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy mindez baj, holott, ha őszinte akarok lenni, vajmi kevés problémám volt a filmmel. Igazából pontosan azt kaptam tőle, amit vártam. Akárhonnan nézzük, ez egy Men in Black mozi, ami ugyan nem sokat tesz hozzá a ’97-es adaptáció cselekménye során felvázolt világhoz, de ami ott működött, azt többnyire sikeresen korszerűsítette, a legtöbb mozzanatában a 21. századi igények kielégítésére törekszik, és teszi ezt sikeresen. A Sötét zsaruk a Föld körül ugyan nem ér fel az első Men in Black filmhez – annyira nem tud újszerűen hatni, és az eredeti Jones-Smith párossal a Thompson-Hamsworth duó egyszerűen képtelen versenyre kelni – de kétségtelenül messze felülmúlja a sorozat második és harmadik darabját. Sci-fi vígjátékról lévén szó, éppen eléggé látványos és a humora is jobbára működőképes – a sakkfigura idegen egészen szórakoztató – egyszerűen befogadható története van, tulajdonképpen simán oda lehet tenni a ’97-es film alá, egyetlen polccal lejjebb. 

Akik kedvelték az előző Sötét zsaruk filmeket, és egy kicsit egyszerűbb szórakozásra vágynak, azoknak abszolút megéri moziban megtekinteni. Ártalmatlan, könnyed, szórakoztató alkotás, akár az ifjabb korosztály számára is, amitől igazán nem kell többet várni, mint 115 perc kikapcsolódást. 

 

Értékelés: 50%

Gyurina Illés 

 

 

További cikkek, hírek:

Comments powered by CComment