Egy villámgyors bukás története

A DC Extended Universe (DCEU) egyik utolsó filmje Flash - A Villám moziban való bemutatását megelőző hónapokban, James Gunn, a DC új társvezetője nyilvánosan kijelentette, hogy szerinte ez az egyik legjobb szuperhősfilm, amit valaha is látott. Majd jöttek az újabb pozitív megnyilvánulások olyan nagy nevektől, mint Tom Cruise, aki állítólag fel is hívta Andy Muschietti rendezőt (Mama, Az 1-2 filmeket rendezte korábban) és ódákat zengett a Flash kalandjairól. Mindezen igencsak pozitív visszhangok és egy rakás, igencsak mozgalmas, akciódús előzetes segített leküzdeni a negatív sajtót, amelyek első sorban a film zaklatott, már-már pszichotikus életvitelt folytató sztárját támadták. Ki ne hallott volna Ezra Miller színésszel kapcsolatos, a teljesen szürreális jelzőt igencsak kimaxoló esetekről (emberrablás, testi sértés, ittas vezetés, drogproblémák, szektaimádat stb.). A Flash előélete sem indult túl rózsásan, megannyi rendezőt és forgatókönyvírót elfogyasztott a produkció az elmúlt években, ráadásul a Covid helyzet miatt is folyamatos csúsztatásokat kellett betervezni a stúdiónak így összességében könnyedén kijelenthető, hogy egyfajta balszerencsés csillagzat alatt született meg a végleges verzió.

Mindezen viszontagságos eseményláncolatok ellenére a Flash minőségileg rendben van. Alapvetően egy tipikus, szórakoztató szuperhős rombolda, rengeteg akcióval, humorral és egy szilárd, központi érzelmi maggal, Ezra Miller pedig egy erős kettős teljesítményt nyújt mindvégig a történések során. Viszont egyáltalán nem valószínű, hogy a Flash bárkinél is bekerülhet egy TOP 10 szuperős filmlistába, a cselekményt itt-ott olyan hosszúra nyújtották, mint egy rétestésztát, a speciális effektusok minősége pedig, habár valamelyest ez egyéni ízlés kérdése, viszont azt egyértelműen kilehet jelenteni, hogy egyenetlennek hat, főleg a meglehetősen mozgalmas filmvégi csatajelenetekben. A filmmel viszont talán a legnagyobb probléma az eredetiség teljes hiánya, egy olyan környezetben kell helyt állnia, amely a szuperhősfilmekkel – és az összes kapcsolódó univerzumépítésekkel – már évekkel ezelőtt a végletekig a csúcsra lett járatva. Andy Muschietti rendező előtt le a kalappal, a végeredmény nem rajta csúszott el hiszen tiszteletreméltó munkát végzett, viszont egyszerűen nincs itt semmi, amit korábban ne láttunk volna már néhány tucat alkalommal.

Flash - A Villámban viszont több mindent kilehet emelni, amely végső soron pozitív irányba billenti a mérleg nyelvét, leginkább a rengeteg, arcunkba tolt fan service és az alattomos, kissé blőd humora emlékezetes, csak egy példa, amely nem számít spoilernek mivel nem egy, a cselekményt befolyásoló tényezőről van szó. Van egy jelenet az alternatív idővonalba csöppent Flash kalandjai során, ahol Barry Allen rájön, hogy Eric Stoltz szerepelt a Vissza a jövőbe című filmekben, nem pedig Michael J. Fox. Ez egy apró kis popkulturális kikacsintás a hollywoodi gépezetre, hiszen Stoltz valóban több jelenetet is forgatott a filmhez, de végül úgy ítélték meg, hogy nem volt megfelelő a szerepre, és végül Foxra cserélték. Természetesen azok a jelenetek is frenetikusak, ahol Barry interakcióba lép fiatalabb, kissé bárgyúbb alternatív énjével, néhány alsógatyás poént eltekintve a film humorvilága pezsdítő hatással van a nézőjére.

Michael Keaton látszólag egyértelmű élvezetet talált abban, hogy Bruce Wayne-t idősödő, hosszú hajú hippiként újra eljátszhatja, aki ugyan régen leakasztotta a köpenyt – viszont Flash hatására visszatér szuperhősi gyökereihez, és beveti az összes régi denevér-felszerelését a film csúcspontját jelentő végső összecsapásokban. Az előzetesekből az is kiderült, hogy itt ne is keressük Superman karakterét, helyette Sasha Calle szerencsére kifejezetten hatásos Kara/Supergirl megformálásában, sajnálatos, hogy nem kapott annyi időt a vásznon amennyit megérdemelt volna, remélhetőleg még látjuk őt ebben a szerepében. Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy Ezra Miller teljesítménye tartja egy minőségi szinten a filmet, színészként egyértelműen felnőtt a feladathoz, különösen azokban a megrendítőbb pillanatokban nyújt emlékezetes alakítást, amelyek megkívánták, hogy több érzelmi mélységet vigyen a jelenetekbe.

A Flash nem egy szörnyű szuperhősködés és azt se mondanám, hogy egy újabb lerágott csont, amit nyugodtan odalehet dobni a kutyáknak rágcsálni, viszont a nézése közben könnyen olyan érzések merülhetnek fel bennünk, hogy bizony pár évet elkéstek ezzel a sztorival a készítők. Multiverzumok és fan service csúcsra járatása tekintetében a pókemberek és Doctor Strange már beelőzték és az sem segít sokat az összképen, hogy a kasszáknál szinte azonnal óriásit zakózott, valamint James Gunn újra bootolása következtében a Flash történetének nagy része egy óriási nagy zsákutcába került, ahonnan nem sok esélye van kikeveredni.

Értékelés: 60%

Keresztesi József