Ismerős vagy valahonnan…

Az igazán szórakoztató sci-fi akciófilmek meglehetősen ritkák manapság, azok a fajták, amik a sodró lendületű akciójelenetekre fókuszálnak, és a tudományos fantasztikus elemek inkább csak háttérdíszletként szolgálnak, de egyetlen pillanatig sem várják el, hogy bárki komolyan vegye őket. Ebben a zsánerben legutóbb talán csak a 2014-es A holnap határa (Edge of Tomorrow) volt igazán figyelemre méltó és közkedvelt darab, persze ha nem számítjuk ide a Marvel moziverzum hasonló filmjeit. Az idén nyáron az Amazon streaming felületén debütáló A holnap háborúja (The Tomorrow War) című alkotás örvendetes módon ugyancsak ennek a műfajnak egy újabb ékes példánya, amitől őszintén szólva az előzetes és a plakátok alapján nem vártam túl sokat, tartottam tőle, hogy egy alacsony költségvetésű gagyi lesz, egy újabb olcsó hulladék csupán, amilyenekkel mostanság a stúdiók könnyű pénz reményében szeretik teleszórni az online felületeket. A film megtekintése után kijelenthetem, hogy bár nem minden aggodalmam volt alaptalan, de A holnap háborúja mégis kellemes csalódást okozott. 

A történet felütése kifejezetten érdekes: 2022-ben egy váratlanul megnyíló tér-idő féregjáraton át néhány katona érkezik a jövőből, akik arról tájékoztatják a Föld lakosságát, hogy 30 év múlva az emberiség a kihalással néz szembe, mert elveszíti a bolygóért vívott háborút egy agresszív idegen fajjal szemben. Mivel a jövőben már túl kevés ember maradt életben ahhoz, hogy felvegyék a harcot a támadókkal, a múltból soroznak be utánpótlást a Föld kormányainak támogatásával, hogy 30 évvel későbbre küldjék őket harcolni. Mindenkitől csak 7 nap szolgálatot kérnek, majd egy hét után mindenki visszatérhet a saját idejébe, persze ha egyáltalán túlélik a jövőbeli háborút. A túlélés esélye azonban kifejezetten csekély, egyre többen vesznek oda a múltban toborzott katonák közül, akik visszatérnek, azok sem ússzák meg maradandó testi-lelki károsodás nélkül, ezért idővel kénytelenek már civileket is besorozni, akiket tömegesen küldhetnek a jövőbe mintegy ágyútöltekékként. A rengeteg emberáldozat ellenére azonban továbbra is úgy tűnik, a jövő elveszett, és az emberiség nem lesz képes elkerülni a kipusztulást. Ebben a kilátástalan jövőképpel terhes közegben próbál érvényesülni tisztességes családapaként és középiskolai tanárként Dan Forester (Chris Pratt), aki kevéssé elismert tudós, de az amerikai különleges erők egykori katonája is, így hamarosan ő is a kényszertoborzás keretében bevetésre kerül a jövőben, ahol pedig rövidesen kiderül, hogy immár felnőtt lánya, Muri Forester ezredes (Yvonne Strahovski) különleges okkal hozatta el őt a múltból. 

A számos közös nevező A holnap határa című alkotással eléggé szembetűnő, hiszen itt is az időutazás révén próbál küzdeni a főszereplő az elsöprő erejű földönkívüliekkel szemben, hogy megakadályozza az emberiség végső pusztulását, és a párhuzamok itt még korántsem érnek véget, de többet nehéz lenne spoilerek nélkül kifejteni. A holnap háborúja azonos receptet követ, és egy kifejezetten jól működő másolat lett, nem marad el sokban az elődjétől. Ugyanazt a néhol könnyed, néhol drámai hangulatot igyekszik megteremteni, az időutazás működésére adott tessék-lássék áltudományos magyarázata is körülbelül ugyanannyira komolyanvehető (semennyire), és ami a legfontosabb, az akciók terén sem marad szégyenben. 

Igazából A holnap háborúja az akciójelenetek során a legszórakoztatóbb, a rövid, ám velős kötelező felvezető körök után rögtön a film elején kapunk egy brutálisan pörgős és kellemesen hosszú harcjelenetsort, ami minden logikai gyengesége ellenére végig képes meglepően izgalmas maradni és képes magával ragadni a nézőt. Az idegen támadók első megjelenéséig egészen ügyesen fokozzák a feszültséget, bár ennek kapcsán tartottam tőle, hogy költségkímélés okán alig akarják majd megmutatni a földönkívülieket teljes pompájukban, de végül nem így lett, a szörny desing is kifejezetten tetszetős, a CGI minőségére sem lehet túl sok panasz. A csaták látványosak, dinamikusak és izgalmasak, és ez A holnap háborúja legnagyobb erőssége, elfért volna ebből több is. 

Amikor viszont a film lelassít, és teret enged a szereplőknek kibontakozni, akkor már sokkal feltűnőbbek a sztori és a karakterek gyengepontjai. A történet számos sebből vérzik, tele van logikai lyukakkal, és rengeteg olyan összetevőt használ, amiket láttunk már korábban máshol (vannak konkrét jelentek, amiket egy az egyben lemásoltak más filmekből), de ha figyelembe vesszük a tényt, hogy ez elsősorban egy akcióorientált film és a sci-fi műfaji komponenseit pusztán keretként használja, könnyedén túlléphetünk ezeken az ingatagabb részleteken, a legtöbb valószínűleg sokaknak elsőre fel sem fog tűnni. Az nagyobb gond, hogy a karaktereket sajnos egyáltalán nem sikerült érdekessé tenni, találkozhatunk egy raklapnyi sablonfigurával, akiket a harcokban legalább olyan gyorsan be is darálnak, hogy ne legyen idejük zavaróvá válni, ami viszont kellemetlenebb, hogy a főszereplők zömének személyiségét sem sikerült minimálisan sem árnyalni, és az őket játszó színészek többségének alakítása sem túl acélos, bár elvétve akadnak jobb pillanataik. Azon túl, hogy Chris Pratt nem egy Tom Cruise, a karaktere is borzasztóan unalmas, ellentétben A holnap határa Cage őrnagyával ő a történet elejétől a végéig ugyanaz a morálisan mindenki felett álló egysíkú, jellegtelen jófiú marad, bármi is történik vele, és a többiek is hasonlóan működnek. Egyedül a főszereplő apját, James Forestert játszó J. K. Simmons kiemelkedő, bár az általa megformált figura is csak egy számtalanszor látott tipikus papírmasé veterán, de a színész igyekezett kihozni belőle a maximumot. 

Igazából, ami számomra talán a legfájóbb, hogy A holnap háborúja több határozottan érdekes témát is feldob, amikkel aztán nem hajlandó foglalkozni. Csak hogy példát említsek, ott a múltban a háborúellenes tüntető tömeg, akik ellenzik, hogy olyan konfliktusban küldjék halálba az embereket, ami valójában még el sem kezdődött, vagy az is érdekelt volna, hogy a Föld kormányait mégis hogyan sikerült egy 30 évvel később zajló háború ügye mellé állítani úgy, hogy kérdés nélkül áldozzák fel heti rendszerességgel adófizető állampolgárok tízezreit. Nyilván ezek olyan kérdések, amelyeket a filmnek a legkevésbé sem célja feltárni, de ettől még bizony ott vannak, csak az alkotók nagyvonalúan eltekintettek a pedzegetésüktől. 

Összeségében tehát A holnap háborúja egy kifejezetten szórakoztató darab lett, üdítő színfolt az akció sci-fi zsáner hányattatott sorsú palettáján, és ha az egyszeri néző képes és hajlandó túllépni a logikátlanságokon és megválaszolatlan kérdéseken, egy kimondottan élvezetes filmélményre számíthat. Az első felében zajló látványos akciójelenetek után kicsit leül, de szerencsére unalmassá nem válik, és a sok korábbi hasonló filmből összelopkodott alkotóelemet is praktikusan hasznosítja újra. A műfaj kedvelői számára mindenképpen megérhet egy megtekintést A holnap határa esetlenebb, de nagyon lelkes kistestvére. 

Értékelés: 60%

Gyurina Illés