Vérgőzös regény istenekről és emberekről

Nyugat-Európában a fikciós irodalom egyetlen rajongójának sem ismeretlen a Panteon-könyvsorozat, olyannyira, hogy mostanra már mérföldkőnek számít az újhullámosok között. Az első kötet óta hat folytatás, illetve négy kiegészítő kötet jelent meg, s a jövőben további folytatások várhatóak. Az istenek és emberek közti háborúskodás a kimeríthetetlen kalandok során először az óegyiptomi mitológiát veszi górcső alá: ez a Ré kora.

Egy párhuzamos világban járunk, amelynek történelmében, a mi világunkhoz hasonlóan, a hatalomvágy jelenti az események mozgatórugóját. Az istenek testet öltenek a földön, s céljuk a minél nagyobb dicsőség, az örökkévaló tündöklés. Ez azonban nem lehetséges az emberek által táplált hit nélkül (a jó öreg tyúk/tojás féle ok-okozati viszonyokat inkább ne bolygassuk), s ennek érdekében állandó háborúskodás veszi kezdetét, melynek sosem lehet vége. Egy idő után az egyiptomi istenek Ré vezetésével győzelmet aratnak a többi mitológiai csoport felett, s ezek feledésbe merülnek, ők pedig erejük teljében uralják a bolygó minden népét. Egyetlen ország felett nincs csupán hatalmuk, ami éppen születésük bölcsője: ez pedig Semleges Egyiptom, vagyis röviden Segyiptom. A főisten, Ré egyre inkább úgy érzi, változás közeleg, uralkodásuk és létezésük hanyatlásnak indult, de gyermekei ezzel mit sem törődve, tovább folytatják kicsinyes harcaikat egymás közt. Balsejtelme nem alaptalan, hiszen ereje forrásai, az emberek hite lassanként átalakul, akik ennek értelmében képesek lennének boldogulni az istenek támogatása nélkül is, saját erejükre és technikai tudásukra hagyatkozva. Ezt az újfajta gondolkodásmódot egy Fényhozó nevű rejtélyes személy kezdi el terjeszteni, természetesen Segyiptom földjén, ahol egyesíti a haderőket, hogy a megfelelő pillanatban felléphessenek az istenekkel szemben. Ebben segíti őt a regény tényleges főhőse, egy bizonyos David Westwynter nevű angol tiszt, valamint a szépséges felkelő, Zafira. A háború tehát folytatódik, az emberek pedig hullanak, mint a legyek. De vajon az isteneknek is leáldozott?

A fikciós háborús regény rendkívül hálás műfaj, amennyiben értő kezek nyúlnak hozzá. A vérgőzös és adrenalitól duzzadó, folyamatos feszültségben tartó jelenetek sora időnként komoly emberi pillanatokat hordoz magában, amely még közelebb engedi hozzánk történetünk szereplőit. Jelenlétüknek ezáltal tétje van, elvesztésük pedig valóban fájdalmasnak hat. Az sem hátrány, ha mindez könnyed stílusban van előadva, hiszen lássuk be, egy olyan földön, ahol a halál bármikor bárkire lecsaphat egy gyilkos tőr vagy bomba által, túlságosan nyomasztó alaphelyzetet teremtene. James Lovegrove író pedig maximálisan megfelelt ezen elvárásoknak, sőt, magasan megugrotta a lécet. Csak nagyon nehezen lehet letenni a könyvét, hiszen néhány oldal elolvasása után máris azon kapjuk magunkat, hogy mind az emberi szereplők, mind pedig az istenek tetteire és gondolataira kíváncsiak vagyunk. A pörgős és egészen hangulatos felvezető után apránként ismerjük meg ezt a különös világot, ráadásul főszereplőnk szemén keresztül, aki mindeddig egészen másképp vélekedett a háború természetéről és az istenek létezésének szerepéről. Ami viszont egy kissé zavaró, az az időnként felbukkanó „vallástöri lecke”, amely folyton megmagyarázta az istenek közti viszonyrendszert: a könyv első felében tízoldalanként mitológiai gyorstalpalókat kaptunk, amelyet, bár talán nem volt felesleges beemelni a történet felvezetése szempontjából, mindenképpen meg lehetett volna oldani elegánsabban is.

A Ré kora egy igazi energiabomba, akcióban és fekete humorban dúskáló, szélsebesen száguldó sztori, amely nem nélkülözi a mögöttes mondanivalót sem. Tanulságként szolgálhat számunkra a vakhitről, a családi kötelékekről és a háború természetéről alkotott képünk megalkotásában, néhol pedig az emberi lét értelmét, mint a legfontosabb filozófiai kérdést is megpendíti. Magyarországon 2015 óta, Tamás Dénes remek fordításában olvashatjuk.

Bozó Katalin

A könyv megvásárolható a Galaktika Kiadó webshopjában.