Sokmindenről maradt le, aki eddig hanyagolta őket

2011-ben hozták létre a Magyar Nemzeti Filmalap nevű állami szervezetet, amely egy új reform létrejöttét ígérte, nagyobb nézőszámokkal, több közönségbarát alkotással és a pályakezdő rendezők nagyobb mozgásterének biztosításával. Hiába a szkeptikus felhang, a magyar filmgyártás új alapokra helyezése határozott javulást eredményezett az elmúlt évek során. A moziba járók döntő többsége továbbra is az amerikai produkciókat (elsősorban a blockbustereket) részesíti előnyben, és az is vitathatatlan tény, hogy a nyolcvanas évek magyar mozgóképeinek (lakossághoz arányított) kimagasló nézőszámát még csak meg sem tudták közelíteni a hazai filmek mozibevételei. Mindez azonban nem tükrözi azt az egyértelmű színvonalbeli javulást, amely az egyre szélesebb műfaji palettán mozgó, remek forgatókönyvi megoldásokkal és dialógokkal operáló, vagy épp a nemzetközi színvonalú látványvilágot sokszor alacsony költségvetésből is hozni tudó alkotások kapcsán tapasztalhattunk. Az ilyen filmek általában rólunk, magyarokról szólnak, vagy valami egyetemes problémát ragadnak meg, de az is remekül működik, ha a puszta szórakoztatás a céljuk. Az alábbi cikk egy szubjektív összeállítás, amolyan kedvcsináló azok számára, akik eddig szkeptikusan viszonyultak a magyar alkotások iránt. Először a magasabb nézőszámokat hozó, vagy pedig komoly kritikai sikereket elérő filmeket sorolom fel, lentebb pedig kissé részletesebben térek ki az olyan gyöngyszemekre, amelyekről valamiért nem sokat lehetett hallani, pedig megérdemelték volna a népszerűséget.

Kritikai vagy közönségsikerek:

Bibliothéque Pascal (2010, Hajdu Szabolcs): szexrabszolgaság egy szürreális álomvilágban

A torinói ló (2011, r.: Tarr Béla, Hraniczky Ágnes): vigyázat, csak hüllőtürelműeknek!

A vizsga (2011, r.: Bergendy Péter): '56 után mindenki gyanús, hát még az ügynökök...

Az ajtó (2012, r.: Szabó István): személyes történet Szabó Magda regénye alapján

Isteni műszak (2013, r.: Bodzsár Márk): rohammentőzés Guy Ritchie nyomában

A berni követ (2014, r.: Szász Attila): feszült thriller a követségen

Szabadesés (2014, r.: Pálfi György): lezuhan egy néni, de mi van a többiekkel?

Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2014, r.: Reisz Gábor): amikor már két sajtburgert sem kérnek a bölcsésztől

Saul fia (2015, r.: Nemes Jeles László): nem érdemtelenül Oscar-díjas holocaustfilm

Liza, a rókatündér (2015, r.: Ujj Mészáros Károly): az elátkozott álmodozó (éljen a japán sramli!)

Tiszta szívvel (2016, r.: Till Attila): megtudjuk, hogy tolószékből is lehet gyilkolni

Ernelláék farkaséknál (2016, Hajdu Szabolcs): ennyire klausztrofób érzés tud lenni, ha betoppannak a rokonok

Testről és lélekről (2017, r.: Enyedi Ildikó): vágóhídi románc és Oscar-jelölés

Kincsem (2017, r.: Herendi Gábor): nagyszabású kaland szerelemről és a csodaparipáról

A viszkis (2017, r.: Antal Nimród): pörgős akció a hírhedt bankrabló életéről

Ruben Brandt, a gyűjtő (2018, r.: Milorad Krstic): animációs noir-csoda

1945 (2017, r.: Török Ferenc): western hangulat a kis faluban

Egy nap (2018, r.: Szilágyi Zsófia): csendes, de megrázó látlelet egy mai nagycsaládos édesanya problémáiról

Trezor (2018, r.: Bergendy Péter): vajon előbújik a hazafi a profi mackósból, vagy inkább a bőrét menti?

Nyitva (2018, r.: Nagypál Orsi): szórakoztató húzd meg, ereszd meg dramedy

BÚÉK (2018, r.: Goda Krisztina): a Teljesen idegenek korrekt remake-je

Örök tél (2018, r.: Szász Attila): egy asszony szenvedései a munkatábor poklában

Drakulics elvtárs (2019, r.: Bodzsár Márk): Bödőcs Tibor is szerepel benne – kell ennél több?

Apró mesék (2019, r.: Szász Attila): hitchcocki babérok, történelmi köntösben

1. Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) (2018, r.: Schwechtje Mihály)

A cyberbullying, de általában véve az iskolai zaklatás világszerte egyre súlyosabb méreteket ölt, s bár évről évre születnek e témában sorozatok és filmek, meglepően kevés szó esik róluk. Ez az ötletesen kivitelezett, a legkevésbé sem hatásvadász alkotás egy naiv és periférián mozgó, különc kamaszlány tragikus történetét dolgozza fel. Idén a Fomo – Megosztod, és uralkodsz (2019, r.: Hartung Attila) harsányabb és trendibb változatban, de szintén hasonló témát tudott sikeresen megragadni.

2. Szürke senkik (2016, r.: Kovács István)

Miután volt szerencsém ehhez a filmhez, azt kívántam, bárcsak most állnék érettségi előtt, mert akkor sokkal könnyebb dolgom lenne a szóbelin az első világháborús tételeknél. Ez a kamaradarab ugyanis olyannyira képes testközelbe hozni a korabeli háborús viszonyokat egy kis gerillaakciót bemutatva, hogy rövid játékideje ellenére mély benyomást tud tenni nézőjére.

3. Félvilág (2015, r. Szász Attila)

A Köbli-Szász alkotópáros ezúttal egy 1914-ben meggyilkolt kurtizán halálát kiváltó okokat igyekszik felgöngyölíteni. A századeleji hangulat a kis költségvetés ellenére elképesztően erős lett, hála a remek díszleteknek, jelmezeknek. A kitartott nők élete pedig eleve izgalmas téma.

4. Valan – Az angyalok völgye (2019, r.: Bagota Béla)

Feszült krimi skandináv stílusban egy mára már elnéptelenedett romániai bányavárosban, tele eltemetett titkokkal és kiüresedett életekkel. A műfaj minden kliséjét hozza, ám mégsem válik unalmassá, mert a környezet bivalyerős atmoszférát teremt számára. Bővebben itt lehet olvasni róla.

5. Volt egyszer egy téka (2018, r.: Csizmazia Gábor)

Dokumentumfilmes mivolta miatt egyértelműen kilóg a sorból, de képtelen voltam kihagyni, mert egy olyan világot igyekszik bemutatni, amely a filmkedvelők számára egyenlő az édes-bús nosztalgia érzésével. A videotékás korszakot rengeteg filmes bejátszással, közkedvelt színészek humoros narrációjával eleveníti fel. Imádnivaló!

6. Kút (2016, r.: Gigor Attila)

Ez a benzinkút egyfajta purgatóriumnak is felfogható – az itt rostokoló emberek nem véletlenül maradnak hosszabb-rövidebb ideig. A film több síkon is remekül funkcionál, amolyan bizarr módon képes szórakoztatni, s a szövegektől néha kettéáll az ember füle. A befejezés után pedig Tarantino is megnyalná mind a tíz ujját…

7. Hurok (2016, r.: Madarász Isti)

A filmes világban időről időre előrukkol valaki egy újabb időhurkos sztorival, és az a jó ebben, hogy kreativitás és írói alaposság, nem pedig költségvetés kérdése, hogy ki fog-e folyni az agyunk a fülünkön a számtalan logikátlanságtól vagy sem. Madarász Isti igyekezete pedig nagyon-nagyon látszik a végeredményen: gyakran képes hozni A lé meg a Lola szintjét.

8. Utóélet (2014, r.: Zomborátz Virág)

Mi történik, ha eltemeted drága jó apádat, de ő azért sem hajlandó békén hagyni téged? Ez a groteszkbe hajló, bájosan agyament dráma egy önmagát kereső fiatalember boldogulását tárja elénk autentikusan, csendesen. Humorvilága egyedi és megkapó, de kétségtelen, hogy hangulatfilm.

9. Rossz versek (2019, r.: Reisz Gábor)

Szakítás és társadalomkritika, na meg szkeccsek orrvérzésig – nagyjából így lehetne röviden összefoglalni Reisz Gábor második nagyjátékfilmjét, amely az itthon nagy népszerűségnek örvendő VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan után már sokkal kiforrottabb és jobban összerakott lett. Egyszerre tud melankolikus lenni és harsányan szórakoztató maradni, ami nem kis teljesítmény.

10. Final Cut: Hölgyeim és uraim (2012, r.: Pálfi György)

Valószínűleg erre a filmre illik leginkább a „hozott anyagból dolgozni” frázis, ugyanis minden képkockája más filmekből lett bevágva annak érdekében, hogy egy banális szerelmi történetet egy megdöbbentően jól működő, elsősorban vizuális humorra építő kavalkáddá alakítson át. Az intellektuális szórakoztatás magasiskolája ez a film, egy szerelmi vallomás a mozgóképhez, s külön élmény volt látni, ahogy a keményvonalas művészfilmek és popcornmozik, a magyar, csehszlovák, olasz, indiai és hollywoodi produkciók tökéletesen megférnek egymás mellett.

Ez a cikk talán képes volt (igaz, a teljesség igénye nélkül) összegyűjteni jó néhány olyan hazai alkotást, amelyet érdemes lenne újrázni vagy bepótolni. A tendencia egyértelműen biztató; támogassuk hát a következő évtizedben is a magyar filmeket!

Bozó Katalin