Mikor egy Kdrama realisztikus!

„Az ember azt hiszi el, amit el akar hinni. Az igazi ok nem érdekli.”

Újabb koreai dráma került be a Netflix repertoárjába, ráadásul magyar szinkronnal! Akik régóta követik ezt a műfajt, nyilván tudják, hogy a Kdrámák általában romantikus komédiák vagy melodrámák és ritkán valósághűek. Valószínűleg ebből a megszokott keretből akart kilépni a Netflix, amihez a lehető legjobb rendezőt választották. 
A sorozatot ugyanaz az ember készítette, aki anno a közkedvelt ’Crash Landing on You’-t is. Akik látták azt a sorozatot, már tudják, hogy mire számíthatnak a Doonától. Ez egy realisztikus dráma, fiatal felnőttekről, a mindennapi életüket bemutatva. A történek röviden annyi, hogy a főszereplő fiú, Won Joon végre talál magának egy helyet, ahol élhet, hogy ne kelljen órákat utaznia az egyetemre. Itt találkozik Doonával, aki egy visszavonult Idol (énekes), aki látszólag csak magával törődik, nem érdekli a világ vagy mások véleménye. A történetben nincs semmi világmegváltó, de akkor miért is érdemes megnézni? A megvalósítás miatt! Akik szeretik a realisztikusan bemutatott emberi kapcsolatokat és a jó, emberközpontú drámákat, azoknak való ez a sorozat. Főleg, ha szeretik a rejtvényeket is, ugyanis a rendező nem rágott semmit sem a néző szájába. A sorozat három féle idősíkon játszik, a múlt, jelen és jövő jelenetei folyamatosan váltakoznak. Sok esetben csak akkor tűnik fel, ha a néző figyel az apró jelekre, mint a ruhák, a háttérben a táblákon megbúvó dátumok vagy az időjárás. Még az is fontos eleme a szériának, hogy a főszereplő lány miért cigizik, és mikor abbahagyja, miért teszi azt! A Doona abban is különleges, hogy minden egyes intro és outro fontos eleme a történetnek, tehát ha bármelyiket is kihagyja az ember, akkor a befejezést valószínűleg nem fogja érteni. Nem véletlen, hogy annyi negatív kritikát kapott a nézőktől a sorozat, hiszen a többségük pont emiatt nem értette. Nem tudom, hogy láttam-e valaha olyan sorozatot, aminek ennyire fontos része volt az intro és az outro is. Míg az intro Doona és Won Joon történetének a múltját, jelenjét és jövőjét mutatja be, addig az outro Doona belső vívódását és érzelmi fejlődését, egészen az utolsó két részig. Ugyanis a 8. résztől teljesen felborul a rendszer, mert akkor ér el a két főszereplő az érzelmi csúcspontra és nem lesz több outro jelenet. Mint mondtam, a Doona nem találta fel a spanyolviaszt, de a megvalósítás, a rendezés, a fényképezés, a zene, és természetesen a színészek alakítása kiemeli a középkategóriás bugyorból!

Ha kíváncsi vagy a részletekre és nem zavarnak a SPOILEREK, csak akkor olvass tovább!

A sorozatban nem az az egyetlen pozitívum, hogy a két főszereplő közti kapcsolatot, hogyan alakítják. Rajtuk kívül van még öt másik főbb szereplő is. Két srác, akik szintén együtt laknak a két főszereplővel, Won Joon legjobb barátja, aki egyben Doona hatalmas rajongója is. Ezen felül, van még két lány, Jin Joo és Yi Ra, akik közül előbbi Won Joon első szerelme,Yi Ra pedig lényegében a lány, akit már születésükkor hozzá adtak a fiúhoz. Konkrétan egy napon születtek, egy kórházban és a sorozat legharsányabb karaktere is. Mondhatni ő felel a humorért a sorozatban. Miután ezt valaki elolvassa, gondolom, rögtön rávágná, hogy: „Úristen, három lány és mindhárom szerelmes a fiúba? Akkor itt tuti, lesz csata a csajok közt és jönnek a tipikus klisék is.” Hát, nem, ez nagyon nincs így! A sorozat másik nagy érdeme, hogy nem visz túlzásba semmit. Egy-két apró beszélgetésen kívül nem történik semmi felesleges „harc” a lányok közt.
Yi Ra igazából nem is része ennek a szerelmi háromszögnek, inkább egy akaratos ex-feleségnek tűnik Won Joon mellett, persze jó értelemben. Míg Jin Joo, bár nyilvánvalóvá teszi, hogy szeretne együtt lenni a fiúval, elég hamar beletörődik, hogy minden az időzítésen múlik és az ő idejük lejárt. A sorozat másik nagy pozitívuma, az a Doona és Jin Joo
(és Yi Ra) közti barátság, ami idővel kialakul és végig meg is marad. Üdítő volt látni végre egy olyan sorozatot, ahol nem esnek egymásnak a karakterek, hanem éretten viselkednek és nem próbálnak egymásnak keresztbe tenni.

„Amikor elbuksz és mást hibáztatsz érte, az valahol szánalmas.”

A sorozatnak a szerelmi szálon kívül van bőven más fontos eleme is, sőt mondhatni az az igazi alapja. Mivel Doona egy celeb, rengeteg toxikusság veszi őt körül. Mind családon belül és kívül. A sorozat nem dörgöli a néző orra alá, hogy pontosan mitől is szenved, de épp elég utalást tesz rá, hogy könnyű legyen megérteni. A rendező remekül mutatja be, hogy a rengeteg negatív hatás, ami őt érte és folyamatosan éri, hogyan hat rá és emiatt ő, hogy viszonyul az emberekhez. Ebben pedig hatalmas segítségére van Bae Suzy, aki Doonát alakítja mert a legtöbb esetben, nem szavakkal, hanem egyszerű mimikával vagy mozdulatokkal mutatja be a belső vívódását és a PTSD hatásait. Igazából minden főbb szereplőnek van valamilyen komoly háttérsztorija, Won Joon és Jin Joo például a családja miatt szenved sokat és bár láthatjuk miért, sok idő nem jut ezekre a történetekre, hiszen csak kilenc 45 perces epizódot kaptunk. Szóval, ha kellene negatívumot említenem akkor ezt mindenképp annak venném. Sajnos a rövid keret miatt, nem sok idő maradt a többi problémára sem, pedig tényleg sokat elővettek, a toxikus rajongóktól kezdve, a zaklatókon át, egészen addig, hogy mit is jelent Koreában Idolnak lenni. Itt jön képbe ismét Doona és Won Joon kapcsolata, hiszen egy normális kapcsolat sem egyszerű, vajon milyen nehéz lehet egy szerelmi kapcsolat egy Idol és egy átlagos fiú közt?

„Nem szégyen félni. Jobb, mintha megsérülnél.
Nem akarom, hogy megsérülj. Azt szeretném, hogy mindenki szeressen téged.”

Ahogy azt fentebb már írtam, a sorozat nem egy idősíkon játszódik, és semmit sem szabad ignorálni, ha érteni akarjuk a befejezést. Ez hatványozottan igaz Doona és Won Joon románcának alakulására! A kezdetben még minden egyértelmű, szép lassan megismerik egymást majd egymásba szeretnek, bár nem annyira tipikus módon. Aztán jönnek a problémák a celeblét miatt, hiszen Doona egykori ügynöke és a kiadója próbálja őt visszacsábítani a szakmába. Ami alapból nem jelente gondot számukra, de a cég kényszeríti őket, hogy szakítsanak, hiszen Koreában bevett szokás
(a valóságban is), hogy a celebek, főleg a fiatal énekesek nem nagyon randizhatnak évekig, mert rossz hatással lehet az imázsukra. Így nyugodtan kijelenthetjük, hogy a valódi főnökök az úgymond „rajongók”, ezzel a cégek szó szerint elősegítik a toxikusság terjedését. Ezen pedig már nagyon nehéz átvergődnie a karaktereknek. Igazából nem is sikerül nekik. Itt jön képbe a rendezői döntés, hogy hogyan építi fel a sorozatot! Ha a néző figyelmes, és akár többször is megnézi a sorozatot, akkor olyan részletekre is felfigyelhet, amire az első alkalommal szinte biztos, hogy nem. Ez kimondottan az utolsó két epizódra igaz, itt már sokkal többször váltakoznak a jelenben és jövőben játszódó jelenetek, van pár easter egg is, mint például Doona új lemezének címe, az „Undercover”, ami szintén utalás a befejezésére.
A sorozat fő témája tehát, nem is annyira a szerelem, hanem hogy hogyan sikerülhet összehozni két teljesen eltérő életet egymással, úgy, hogy az mindenkinek megfeleljen. Mondhatjuk, hogy a Doona a kompromisszumok sorozata! Nem tökéletes, mert a 9 epizód nem elég mindenre, amit az ember szeretne egy ilyen sorozattól, de ezt leszámítva, nem nagyon tudok felhozni ellene mást.

„Mintha két külön világban élnénk. Itt ülünk egymás mellett, mert a véletlen összehozott minket.
De én örülök, hogy veled találkoztam.”

Értékelés: 90%

Solt Dávid