Chris Hemsworth alias John Wick

Két név, Anthony Russo és Joe Russo, akiknek a nevei hallattán manapság már az MCU legjobb alkotásai juthatnak eszünkbe (Amerika kapitány: A tél katonája, Amerika kapitány: Polgárháború, Bosszúállók: Végtelen háború) a tengerentúli filmgyártás megkerülhetetlen alakjaivá avanzsáltak, habár ez nem mindig volt így, a kétezres évek elején még korántsem néztek sziporkázó jövő elé. Konkrétan kettő közepesnek is alig mondható komédiával (Én, a nő és plusz egy fő, Széftörők) és megannyi felejthető sorozat epizódrendezéseivel a hátuk mögött nagyobb esélyük volt arra, hogy hamarabb lesznek egy helyi közért alkalmazottai, mint több százmilliós hollywoodi blockbusterek jelenlegi éllovasai. Minden bizonnyal jókor voltak jó helyen, hiszen jött Kevin Feige és felkarolta két független filmest, karrierjük pedig rövidesen turbófokozatba kapcsolt és azóta is minőségi alkotásokhoz adják a nevüket, legyen szó akár produceri teendőkről vagy éppen forgatókönyvek megírásáról. Tavaly a Bosszúállók: Végjáték hatalmas sikere után várható volt, hogy a Russo fivérek egy ideig hátra hagyják a Marvel univerzumot más vizekre eveznek, így kötött ki legújabb agyszüleményük, a Tyler Rake: A kimenekítés (a magyar fordítók megint csak megerőltették magukat) egyenesen a Netflixre.

Tyler (Chris Hemsworth) foglalkozását tekintve zsoldos gyilkológép, az ausztráliai lagúnákban tengeti haverjaival az unalmasabb napjait, a kóros piálás káros mellékhatását, a másnaposságot pedig 50 méteres magasságokból eszközölt vízbeugrásokkal igyekszik enyhíteni. Néhány fokozatosan tisztuló flashback bevillanásával szintén megtudjuk, hogy az ő életében sem volt kolbászból a kerítés és a múltjában szomorú magánéleti tragédiára derül fény, de mire főhősünk bánatában a második üveghez nyúlna munkáltatói felkeresik a minden eddiginél veszélyesebb küldetéssel. Egy börtönbe került drogbáró elrabolt fiát kell kimenekítenie Banglades fővárosából, és hogy ez mégse legyen olyan egyszerű, a háttérben zajló hatalmi harcok következtében a drogbáró ellenlábasa a helyi, korrupt hatóságok segítségével gátolná meg a kimenekítés sikerességét és lezárja város kijutási pontjait.

Tyler Rake: A kimenekítés első ránézésre, de talán még másodszorra is egy pofonegyszerű akciófilm teljesen lineáris történetvezetéssel, egyenesen a Chuck Norris és a szépreményű VICO korszakából, ahol a főhős egymaga több száz ellent gyúr le mindenfajta erőlködés nélkül. Chris Hemsworth annál sokkal jobb színész, hogy kimért faarccal gázoljon át emberek tucatjain és gyakrabban is sérül le, mint főhőseink a nyolcvanas évekből, mégis ezt a filmet nem az ő játéka menti meg a totális középszertől, hanem a már egekbe magasztalt Russo tesók egyikének (Joe Russo) a feszesre írt forgatókönyve és az egyenesen a Marvel univerzumból importált kaszkadőrkoordinátor, Sam Hargrave első komolyabb, de annál biztosabb lábakon álló rendezése. Kaszkadőri tapasztalata egymaga biztosíthat minket abban, hogy itt nem lacafacáznak, igazán látványos bunyók rajzolódnak ki előttünk, ahogy Tyler Rake fokozatosan halad a kimenekítési pont felé. Szerencsére nyomokban sem lelhetők fel a Marvel univerzum vérmentes anekdotái, a korrupt hatóságok úgy hullanak, mint a legyek és minden tizedik percben kibontakozik egy nagyszabású, vérben-verejtékben gazdag akciójelenet. És habár Sam Hargrave érzhetően sokat merített a John Wick pisztolytáncaiból és a Bourne filmek egyes nyakatekert mutatványaiból, viszont állítólag jótól lopni nem bűn és ezt bőven elnézhetjük neki, azt viszont már kevésbé, hogy a pirotechnika esetében több helyen is kilóg a lóláb, manapság lassan már elfogadott tény, hogy a lángcsóvákat is animálják és egy vegytiszta akciófilmnél nem biztos, hogy a csúcshardverek bevetése a legjobb stratégia.

Tyler Rake: A kimenekítés a linearitása ellenére is egy hiánypótló alkotás, vizuális megoldásai miatt nagyvászonra kívánkozik, habár a jelenlegi helyzetben a mozikban maximum csak a termeszek fordulhatnak meg, talán ennek is lesz köszönhető, hogy ez a feszes tempójú adrenalin bomba még jobban felértékelődhet, és aki nem veti meg az akció műfajt, megfogja találni benne a számításait. Egy viszont biztos, a nézők többsége a mozi kasszák helyett ezúttal nyugodtan a nappaliban hagyhatja az agytekervényeit, ebben az esetben a szemükre lesz szükség, de azokra annál inkább.

Értékelés: 70% 

Keresztesi József 

További kritikák:

• Keleti ajánló: Good Doctor bemutató
• Még mindig hiszek - kritika
• Star Wars: A klónok háborúja 7.évad – „Ashoka az alvilágban” – kritika