Élvezd ki az életet!

 A történet nincs túlgondolva: Főhősünk, Moondog (Matthew McConaughey), egy szebb napokat is megélt költő, akinek a népszerűsége annak ellenére is töretlen, hogy látványosan iszik, drogozik és csalja a feleségét. Évek óta nem írt már, de kényszerhelyzetbe kerül, a film pedig azt a történetet dolgozza fel, ahogy Moondog végül eljut oda, hogy megírja legújabb remekművét.

A trailerek nem árultak zsákbamacskát: ha úgy döntünk beülünk erre a filmre, jobb elengedni mindennemű elvárást és csak nézni, mit is tud nyújtani számunkra az alkotás. A történetben nincsenek nagy csavarok, az egyszerűen csak keretet ad a tényleg végtelen ökörködéshez. Látszatra ugyanis ebben a filmben semminek semmi értelme. Kicsit beleképzelhetjük magunkat, milyen lenne egész nap egy tengerparton betépve, piával a kézben, csak úgy élvezni az életet. Gyakorlatilag ez az üzenet is, ahogy Moondog igyekszik is majd számunkra megfogalmazni ezt az utolsó 10 percben.

Ezt a filmet én egy utazásként fogtam fel, a megtekintése ugyanis olyan volt mint egy másfél órás, nagyon betépett videoklip. Ugyanis a teljes film alatt szól valamiféle zene: jazz, funky, keresztény rock, de még komolyzene is előfordul. Valamint ezen kívül még számtalan, számomra beazonosíthatatlan műfaj, mindenesetre kijelenthető, hogy színes a felhozatal muzsika fronton, ami egy elég különleges, kellemes hangulatot kölcsönöz az alkotásnak.

Nem spóroltak természetesen az igazán alpári humorral, így aki nem kedveli a malac vicceket az inkább kerülje el jó messzire a mozitermet. Mivel az egész koncepció olyan beteg és elszállt, így teljesen beleillett ez a sok trágárság, egyáltalán nem vált zavaróvá. Akár a Wall Street Farkasa esetében, itt is bőven lesznek fedetelen keblek és szörp a vásznon, tehát az erre érzékenyebbeknek sem tudnám ajánlani megtekintésre.

Matthew McConaughey a főszereplő, nélküle nincs egy jelenet sem, idén ez már a második filmje a szintén kétes megítélésű Vihar Előtt után. Ismét kifogástalan alakítást hoz, egy egészen más szerepben, mutatván a színészi sokoldalúságát. Bár a karaktere nem egy követendő példa, elég önromból életet folytat, mégis könnyedén megkedvelteti magát a nézővel, akárcsak a környezetében élőkkel. Kellően trippes, kellően eszement alakítás. Rengeteg mellékszereplő fordul meg a másfél óra alatt, viszont senki nem időzik tovább 5-10 percnél. Jonah Hill tőle szokatlanul jellegtelen, Snoop Dogg magához képest teljesen korrekt alakítást nyújt, bár lényegében önmagát játszotta. Zac Efron régi jó barátként köszönthette újra a kigyúrt szépfiú szerepkört, ezúttal megfűszerezve az egészet egy kis őrültséggel. Úgy érzem benne még mindig több van ennél, bár itt sem lehet belekötni. Meglátjuk, hogy alakít majd mint Ted Bundy, egy jó hónap múlva. Martin Lawrence, a nagy öreg, üde színfolt volt a saját néhány percében. Az egyik legfunabb jelenet hozzá köthető a filmben, hozza a formáját. Végül Isla Fisher, aki elég egyértelműen az eyecandy karakter volt a férfiak számára. Nem az arcával kellett a legtöbbet színészkednie, maradjunk annyiban.

Összességében a Túltolva nem lett egy rossz film, megvannak a maga pillanatai, a koncepció kifejezetten érdekes, és hogy ennyi nagy nevet sikerült berántani, egy esélyt mindenképp érdemes adni neki. Annyi bizonyos, hogy nem való mindenkinek, de érhetnek meglepetések.

Értékelés: 65%

Molnár Levente