Aquaman és Dóra, a felfedező közös filmje mellé nem fog felírni gyógyszert egy orvos sem!

Őrült hosszú életem során nagyon sok filmet láttam már, ezek nagy része akciófilm. Egy részüket nagyon szeretem, máig bármikor újra tudnám nézni, a legtöbbről azt sem tudom, hogy láttam-e, a maradékról pedig bár el tudnék felejtkezni. Ezek után úgy ültem le a Sweet Girl elé, hogy semmilyen elvárásom nem volt, de mivel kedvelem Jason Momoát és Isabela Mercedet is tehetséges színész palántának tartom, így mindenképp bele akartam nézni ebbe a filmbe. Az első negyede rögtön szíven üti az embert, még akkor is, ha már ezerszer látott hasonlót. Szerintem nem is túlzok, ha azt mondom, Momoa itt hozta ki magából a legtöbbet, hiszen ennyire megtörten még nem láttuk semmiben. A történet röviden annyi, hogy Ray Cooper felesége meghal rákban, mert a gyógyszergyártó cégek bekavarnak nekik, ezért bosszút esküszik a lányával. Azt hiszem ezzel el is mondtam a filmről mindent. Számtalanszor láttunk már bosszúra felépített filmet, de egy kezem is elég lenne ahhoz, hogy megszámoljam, melyik aratott igazán nagy sikereket. Általában egyik sem próbál hatalmasat alkotni, csak a szokásos kliséket akarják kipipálni, és ez alól ez a film sem kivétel, viszont van egy igen fontos dolog, ami megkülönbözteti a többitől. Mégpedig az, hogy bár a film végén látható csavar nagy valószínűséggel csak a tipikus sokkhatás miatt került bele, de nálam mégis elérte a célját, mivel egyáltalán nem vártam még csak hasonlót sem. Innentől spoileresen folytatom!

Persze, a többség rögtön rávágná erre a csavarra, hogy értelmetlen, hatalmas nagy baromság és hiteltelenné teszi a filmet. Én ezzel pont ellenkezőleg vagyok. Egyrészt azért, mert az akciófilmekben hiteles történetet nem igazán lehetett találni eddig sem, másrészt, saját szemmel láttam már fiatal lányokat erős férfiakat aprítani. De, ami tény az tény. A film alapja egy jó sztori lehetett volna, és ezt nem igazán aknázták ki, úgy érezték a készítők, hogy elég annyi, hogy felvázolják az alapokat, elhúzzák egy ideig majd végül benyomnak a képünkbe egy hatalmas csavart. Megmondom őszintén, ha nem ez a két főszereplő lett volna a filmben, az is lehet, hogy nem ért volna célba nálam a film, de valamiért velük mégis működött minden hülyesége ellenére. Alapból értelmetlennek tartom, hogy bárki is azon agyaljon, hogy a valóságban nem tudna lebuktatni egy képviselőt vagy gyógyszergyártó céget egy fiatal lány, ezért a film is megbukott. Alapesetben egyetértenék ezzel a kritikával, de akciófilmeknél sosem éreztem azt a késztetést, hogy komolyan elemezzem őket, mert akkor egy-két kivétellel mindet ripityára lehetne szedni. Ezért inkább megmaradok a karakterek kidolgozottságánál, a történet kidolgozásánál, a látványnál és az akciójelenetek megvalósításánál. Márpedig ezek többségében a film hozza azt, amit elvár az ember. A történet, mint mondtam egyszerű, semmi extra, de nem is borzalmas. A látvány nincs agyon effektelve, realisztikus, épp ezért nem vonja el a figyelmet a karakterekről. Az akciójelenetekért pedig megilleti a dicséret a kaszkadőröket és a harcok koreográfusait.

A kémia a két főszereplő közt remek, tényleg elhiszi az ember, hogy egy család. Viszont a nyomozói részleget úgy vágnám ki a filmből, ahogy azt illik, mert gyakorlatilag csak biodíszletnek vannak itt. Sosem értettem, hogy ha nem tudnak az írók semmit sem kezdeni a nyomozói szállal, akkor minek erőltetik őket. A film ugyanúgy, ha nem jobban működhetett volna nélkülük. Nagyon tetszett egy-két olyan megoldás a filmben, amikor Cooper el akar kapni valakit és inkább ésszel csinálja, mint nyers erővel. Talán épp ezért ütött nálam jobban a film végi csavar, hiszen ez csak ráerősített arra, hogy a lány nem erővel, hanem ésszel nyerte meg a harcait, és némi szerencsével is. De ezt ne rójuk fel neki, hiszen akkor fel kellene róni az összes filmnek. A filmzenéről még szeretnék írni annyit, hogy bár nem kiemelkedő, de nagyon szépen illeszkedett a filmbe, nem voltak zavaró, felesleges zenék benne vagy hangeffektek. Mint mondtam, rendezői szempontból minden a helyén volt, csak az íróknak kellett volna többet dolgozni rajta. De még így is elmondható, hogy a Netflix nem hazudtolta meg magát. Bár a filmjeik többsége továbbra is a gyorséttermek szintjét súrolják, de néha jól esik egy finom hamburger vagy pizza, nem igaz?

Szóval összességében nem váltotta meg a világot, nem is akarta, és nagyon valószínű, hogy ezt sem fogom többször látni, de legalább nem kerül a "Bár elfelejteném örökre" filmek közé.

Értékelés: 60%

Solt Dávid