Jó vagy rossz?
Az idei nyarat illetően nyilván a legvártabb mozik olyan alkotások lettek, mint a Pókember: Idegenben vagy éppen a Halálos iramban: Hobbs & Shaw, azonban ha sokaknál nem is, nálam mindenképp a listán szerepelt még a Jó srácok. Seth Rogen ugyanis hatalmas kedvencem, és bár nekem a Virsliparti nem jött be annyira, mint másoknak, imádom a Superbad – avagy miért ciki a szex?-et, a Rossz szomszédságot, és nagy meglepetésemre még az idei Csekély esély című film is működőképes volt. A Jó srácoknak ugyan csak producere, de nagyon érződik rajta a jelenléte, hiszen ilyen beteg filmet nagyon kevesen tudnának csinálni, amelyben még tipikusan Family Guy-os poénok is jelen vannak.
A történet szerint Max, Thor, illetve Lucas jó barátok, és látszólag semmi sem választhatja szét őket. Egy nap azonban a suli ,,menő csávója” elhívja őket egy csókolózós buliba, ahol Max be szeretne próbálkozni annál a lánynál, aki tetszik neki. Sajnos ha még inkább belemennék a sztoriba, szépen elmesélném nektek az egész filmet, ami pedig még egy „mint láthatjátok, történetmentes” vígjátéknál is spoiler lenne, úgyhogy beszéljünk inkább arról, jó mozi-e a Jó srácok. Piszkosul. Szó szerint.
Három olyan fiúval ismerkedünk meg, akik körülbelül szinte mindenki hatodikos korának a tükörképei, ezáltal nem biztos, hogy azon nevetünk, amiket ők csinálnak, hanem azon, hogy ezt mi is csináltuk. Az egész produkcióban jelen van egyfajta nosztalgiatöltet, ami leginkább a fiatalabb, húsz-vagy az alatti éves közönséget fogja majd meg ezzel, ugyanakkor a vetítésen egyértelművé vált számomra, hogy sokkal idősebbek is baromi jól szórakoztak rajta. Még azt is bátran ki merem jelenteni, hogy ezen a filmen mindenki baromi sokat fog nevetni.
A gyerekszínészek nagyon lazák, igencsak értik, mit kell csinálniuk, ahogyan a mellékszereplők is elég elmeroggyantak ahhoz, hogy ne vegyük komolyan a ,,drámát”. No és itt van a rossz srác elásva. Ugyanis a film drámaibbra hangolt részei néha túlpoénkodottak a komolyan vételhez, és ezt kétszáz liter műkönny és nyálas sírás sem menti meg. Persze egy ilyen alkotásnak nem is ebben kell erősnek lennie, csupán úgy éreztem, hogy akarnak adni tanulságot, csakhogy ez nem mindig jött össze. Példaként felhozom, hogy egy komoly üzletember-családapa, aki épp leszidja a fiát, az ne mondjon idétlenségeket, és vegye el azt a pár másodperc komolyságát is az egésznek. Pedig mondanivaló téren van, ami betalál, például a szülők válása, és annak bemutatása, hogy ezt miként viseli egy hatodikos gyerek. Hát nem jól.
Azonban talán nem is a mondanivaló, nem a komolyság, de még csak nem is valamiféle shakespeare-i mélységű dráma reményében ülünk be erre a filmre, hanem azért, hogy nevessünk. Hogy szórakozzunk. No, ez az, amit maradéktalanul tud garantálni a Jó srácok. A trágár beszéd nincs túltolva, pont annyi van, amennyi kell, azonban szexjátékszerekből számtalan akad, és az azokkal való poénkodást is percekig tudják húzni úgy, hogy egyáltalán nem unalmas, sőt, kifejezetten szórakoztató. Azt azonban el kell ismerni, hogy a Jó srácoknak sem minden másodperce sül el jól, hiszen akadnak kifejezetten kínos momentumok, amelyek – ha szabad magamat így kifejeznem – egészen ,,dedósok”, viszont szerencsénkre ilyesmiből kevés van.
Én ezt a filmet kifejezetten szerettem. Nyilván nem tökéletes, de megszámlálhatatlanszor felnevettem, izgultam és eszeveszett módon szórakoztam. Sok felnőtt játékszer, csúnya beszéd, kacagnivaló helyzetkomikum, eszeveszett jelenetek – ezek jellemzik ezt a szuper nyári mozit, mely sokkal inkább Super, mint Bad.
Értékelés: 80%
Kristóf József
További cikkek, hírek:
Comments powered by CComment