„Yet in the darkness, there will be light.”

Tavaly hasonló mondattal búcsúzott a Gotham 4. évada, idén pedig a fentivel, de ezúttal végleg. Lehet, ez csak nekem nagydolog, hiszen az első hivatalosan megjelent promó képek óta követem a sorozat alakulását, de azért mégiscsak egy korszak végéről beszélünk. Ezért is gondoltam, hogy a kritika címe inkább reflektáljon arra, hogy ez volt a sorozat 100. része, mintsem arra, hogy ez volt a sorozat búcsúztatója. Ami sajnos igaz, de legalább méltó módon történt. Most nem mennék bele a sorozat komolyabb elemzésébe, hiszen tervezek egy bővebb cikket írni róla, de egyelőre búcsúztassuk el a képregény adaptációk egyik legjobb sorozatát. Innentől pedig nyilván spoileresen folytatom, hiszen nem látom értelmét annak, hogy a sorozat utolsó részéről visszafogott kritika készüljön. Szóval, akik még nem látták a sorozatot vagy nem tartanak itt benne, eddig és ne tovább!

Az előző rész óta 10 év telt el, Bruce a történtek hatására úgy vélte, ideje továbblépnie ezért elhagyta Gotham-et, hogy megtalálja azt az utat, ami el van számára rendelve, mindeközben a városban zajlik az élet, épp az új Wayne épület bemutatására készül mindenki, Gordon felügyelő pedig a lemondását tervezi, amit megszakítani látszik Pingvin szabadulása a Blackgate-ből. Ráadásul Rébusz is megszökik az Arkham-ból és minden jel arra utal, hogy Pingvin barátunk a segítője. Gordon nyomozásba kezd, közben megismerhetjük az immár 10 éves lányát, Barbara Lee-t és a visszavonult gengsztert, gyilkost, bár tulajt és a Ra’sal Ghul örököst, Barbara Kean-t, aki immár anyaként parádézik Gotham utcáin, ráadásul vörös hajjal. Némi kikacsintás képregény rajongóknak. Az immár felnőtt Selina pedig Macskanőként próbál érvényesülni, mint tolvaj. Az ő esete különösen érdekes, hiszen ő az egyetlen főszereplő, akit ezúttal más színésznő játszik. Meg is volt a hatása, hiszen sok nézőt kiakasztottak, de aztán kiderült, hogy Camren Bicondova döntése volt, hogy az utolsó részre szeretné, ha leváltanák, hiszen logikusabb lenne,ha egy valóban felnőtt nő játszaná el a karaktert. A rajongók kiborulása nyilván érthető és először én is kétkedve álltam a dologhoz, de miután meghallottam, hogy a helyét a ’Banshee’-ből is ismert Lili Simmons veszi át, egyből megnyugodtam, mert tudom, hogy remek színésznő, és ami ennél is fontosabb talán, hogy tökéletes casting, hiszen külsőre szinte egy az egyben úgy néz ki, mintha valóban ő lenne Selina idősebb kiadása. Azok után, hogy láttam a finálét, nyugodtan mondhatom, hogy nem okozott csalódást. Látszott rajta, hogy a maximumot próbálta kihozni, hogy tisztességes módon búcsúztassa ezt nagyon fontos karaktert. Nálam ő az egyik fénypontja a sorozat záró epizódjának. A tetőtéri beszélgetése Bruce-al pedig még mindig a csontomig hatol, nagyon el lett találva.

Az új Wayne épület megnyitóját egy bombariadó zavarja meg, amit Rébusz helyezett el, hogy ezzel rombolja le ismét nem csak magát az épületet, hanem az egész várost, hiszen ha az épület ledől, akkor dominóként a többit is magával rántja majd. Emiatt a részlet miatt jön rá Gordon, hogy valójában nem is Pingvin áll az egész mögött, hanem valaki más, így miután elkapták Ed-et, Barbara, Selina, Alfred, Lucius és Lee segítségével próbálnak rájönni, hogyan is lehetne hatástalanítani a bombát. Mindeközben Nygmát kiszabadítja a fogságból Oswald és végre ismét egyesül, tíz év után először a két csibész. Meg kell, mondjam nálam ők azok, akik ellopták a finálét. Mindig is remek párost alkottak, de itt különösen tetszettek. Plusz adalék, hogy végre képregényesebb külsőt kapott mindkettő. Persze szabadságuk nem tart sokáig, hiszen egy bizonyos köpenyes igazságosztó elkapja őket, bár nem töltik sokáig rabságban az idejüket, hiszen az epizód végén ismét megszöknek. Nem is lenne Gotham ha benn maradnának a börtönben a bűnözők, nem igaz? 

Miután Gordon rájön, ki áll az egész Nygma szöktetés és bomba ügy hátterében, azonnal nyomozni kezd és később ki is deríti, hogy bizony Jeremiah visszatért. Egyetlen célja pedig, hogy ismét találkozhasson Bruce-al. Terve részeként meglátogatja Barbarát a klubban, ahol kiderül, hogy Jeremiah emlékei még eléggé ködösek, hiszen 10 évig kezelték Arkham-ban, szóval még annál is őrültebb, mint amilyen eddig volt. Barbara persze nem adja könnyen magát és bár nem esik bántódása Jeremiah elrabolja a lányát, ezzel magára vonva Gordon és Bruce figyelmét is. Nyilván nem kell mondani sem azoknak, akik ismerik a sorozatot, hogy Cameron Monagham egyszerűen zseniális színész és bár Joker-nek sosem volt nevezve a karaktere, mindenki tudja, hogy őt személyesíti meg és ezúttal sem csalódtunk benne. A sorozat záróban kaptunk az eddigiektől külsőben teljesen eltérő Joker alteregót, de hasonlóan őrült személyiséggel. Most így hirtelen meg se tudnám mondani, hány féle szerepet is alakított ez a srác, de minden tiszteletem az övé. Mikor Jeremiah találkozik Gordonnal az Ace Chemicals-ban ahol tavaly még Bruce „lökte” bele az egyik tartájba, úgy fest még a saját nevére sem emlékszik vagy szimplán ő is egy új lapot szeretne nyitni, ezt döntse el mindenki maga. Bár az tény, hogy túl sok szerepet nem kapott sajnos a fináléban, ami miatt csalódott is vagyok, de a beszélgetése Gordonnal azért valamennyire kárpótolt. Volt egy-két maradandó egysorosa a végére. Nem mellesleg ebben a jelenetben debütált először a Batarang is.

A befejező részt pedig nem is lehetett volna máshogy lezárni, mint egy utolsó Selina Bruce beszélgetéssel, egy utolsó Rébusz és Pingvin szökéssel és természetesen az elmaradhatatlan tetőtéri Bat-szignállal. Igaz, maga a jel hiányzott róla, nyilván licensz okok miatt, de még így is nagyon hangulatos volt, ahogy az 1. rész elejét idézve Gordon, Bullock és Alfred beszélget arról, honnan hová jutottak nem csak ők, de Bruce is. Majd eme nosztalgiázást szakítja meg a magasból lenéző Bruce, immáron Batman jelmezben. Mondhatni a sorozat zárása némiképp a Smallville-t idézte, hiszen ott is csak a végén tűnt fel teljes egészében Superman de ettől eltekintve én nem vagyok csalódott, hiszen Batman-hez hozzátartozik ez a titokzatosság, ráadásul a sorozat sem róla szólt igazából, hanem magáról a városról és a benne élő emberekről. Akiknek, ahogy Jerome mondta régen, egyetlen nap is elég, hogy megőrüljenek. De erről majd részletesen a teljes sorozatot felölelő cikkben.

Összegezve tehát elmondhatom, hogy a sorozat olyan remek évaddal búcsúzott, amit meg is érdemelt, nem csak Batman, hanem Gotham város minden szereplője. Bár a finálé sokkal jobb is lehetett volna, ha például 2 részre bontják, de én így sem bánkódok, talán csak amiatt, hogy ezentúl nem láthatjuk ezt a remek szereplőgárdát együtt. Bár már felröppentek olyan hírek is, hogy a készítők örülnének, ha készíthetnének egy Macskanő spinoff sorozatot és nem csak ők, hanem én is. Bár jobb szeretném, ha végre egy Batman sorozat készülne, hiszen rajta kívül lassan mindenki kap saját sorozatot.

Zárásként illő lenne a sorozat talán legideillőbb idézetével búcsúzni, a komment szekcióban pedig várjuk a ti véleményeteket is a fináléról és úgy általában magáról a sorozatról.

„Our story is over, old friend.”- Oswald Cobblepot

Solt Dávid