"The only thing that could tear down the House of the Dragon was itself."

Nagyon remélem, hogy a fenti idézet, nem egy előrejelzés a sorozatot illetően, hanem a történetre utal, amit láthattunk pár éve a Trónok Harca fináléjában. Avagy: "A Sárkányok háza csak akkor bukhat el, ha önmaga okozza vesztét." Ezzel az erős és sokat sejtető narrációval kezdett a héten a Trónok Harca spinoff sorozata, a Sárkányok Háza!

Tisztázzuk előre, a Trónok Harca kezdését nehéz felülmúlni és a készítők nyilvánvalóan nem is akartak még csak hasonlót sem elérni, hiszen ez egy önállól sorozat, semmiféle előismeret nem szükséges hozzá. Persze ha láttad az anyasorozatot akkor sokkal könnyebben fog lecsúszni a Sárkányok Háza, mivel van pár utalás benne az eredeti szériára. A történet 172 évvel az Őrült király halála és Daenerys Targaryen születése előtt játszódik. Jelenleg 1. Viserys király uralkodik immáron kilenc éve. A király és felesége sokadik próbálkozása után még mindig a fiú trónörököst várja, akárcsak az alattvalók, de főleg a nemesek. Ez adja meg az epizód alap hangulatát is, hiszen nem tudni, ki fogja örökölni a trónt ha Viserys-szel történne valami. Az elsőszülött lánya, Rhaenyra, nő lévén nem uralkodhat, így az egyetlen örökös Daemon Targaryen lehet, a király öccse, akit a heves természete miatt nem igazán támogatnak a tanácsban. Az egyetlen esélyes még a király unokanővérének Rhaenys Targaryennek a fia lehetne, de mivel Rhaenys-t nő lévén egyszer már elutasították, így a fia sem lehet várományosa a trónnak. Ennyi alapján jól látható, hogy a széria visszatért az alapokhoz. Ismét a politika, a cselszövések és különböző szerelmi viszonyok lesznek terítéken. Ehhez pedig egy eléggé impozáns szereplőgárdát sikerült kerítenie a készítőknek. Paddy Considine tökéltesen hozza a kedvelhető, ugyanakkor megosztó Viserys királyt. Sian Brooke-nak, aki Viserys feleségét, Aemma Arrynt alakítja és Paddy Considine-nek köszönhetjük a Trónok Harca adaptációk talán legerősebb jelenetét is. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy a Sárkányok Háza jóval véresebb és merészebb, mint az elődje volt és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint ahogy elénk tárják a királynő szenvedését szülés közben. Nem tudom, hogy láttam-e valaha ennyire realisztikusan és brutálisan képernyőre adaptálva a szülés fájdalmát és a nők kiszolgáltatottságát. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte már takartam a szememet is, viszont nagy szükség volt erre a jelentre, hogy mélységet adjon a király karakterének is. Ugyanakkor láthattuk, hogy milyen barbár módon bántak a nőkkel még akkor is, ha a királyi család tagjai voltak. A királyi tanács pedig úgy lépett tovább, mintha mi sem történt volna.

Mint azt már említettem, a sorozat visszatért a gyökerekhez és bár ezúttal nem teljesen tiszta, hogy ki kivel van és kinek kivel kell házasságra lépnie, de utalásokat bőven kaptunk erre. A másik két főszereplő Targaryen, Daemon, akit Matt Smith (Doctor Who) alakít és Rhaenya (Milly Alcock, később Emma D'Arcy) közt is érdekes kapcsolat van és nem lenne meglepő, ha később kialakulna köztük valami, hiszen a Targaryeneknél a vérvonalnak tisztának kell lennie. Ami még érdekesebbé teszi az ő kapcsolatukat, mármint azon kívül, hogy Daemon a nagybátyja a lánynak, az az, hogy Daemon vélhetően valamilyen kapcsolatban lehet Rhaenya barátnőjével Alicent Hightowerrel (Emily Carey, később Olivia Cooke) is, aki ráadásul a király későbbi felesége is lesz, ha minden igaz, nem mellesleg ő a király segítőjének Otto Hightowernek (Rhys Ifans) a lánya. Ha tovább szeretném bonyolítani a dolgokat akkor belemehetnénk abba is, hogy Rhaenya és Alicent közt is mintha lenne valami plátói románc, de ezt talán már csak én látom bele.

"A dragon’s saddle is one thing, but the Iron Throne is the most dangerous seat in the realm."

A történetről többet nem is nagyon lehetne mesélni spoilerek nélkül és igazából a Pilot epizód egyébként is csak felvezetés volt, ami bemutatta a karaktereket és a már amúgy is ismert világot körülöttük. Arra viszont azért még kitérnék, hogy bár az 1. rész nem találta fel újra a spanyolviaszt, a látványra például semmi panaszunk nem lehet. A Trónok Harcának köszönhetően az HBO nem fukarkodott és nyilvánvalóan komolyan büdzsét pakolt le az asztalra a készítőknek, hiszen nem csak vizuális effektek, de smink, ruha és minden más egyéb fronton is kifogástalan a sorozat. Ami bennem leginkább megmaradt, nyilván a sárkányokon kívül, az a ruhák és a páncélok aprólékossága. Az operatőri munka ezúttal is remek, gyönyörű látképek tárulnak elénk, nem beszélve a különböző kamera megoldásokról, mint például amit a lovagi tornán is láthattunk. A zenét ezúttal is Ramin Djawadi készítette és most sem okozott csalódást. Egy rész alapján nyilván nehéz megítélni, de már most is felcsendültek új szólamok, de hallhattunk ismerős zenei motívumokat.

"I will never be a son."

Azzal nyilván nem árulok el zsákbamacskát, hogy a sorozat, de legalábbis az első évad fő motívuma az lesz, hogy hogyan kerül majd trónra az új örökös, már ha egyáltalán sikerül neki. Egyelőre úgy tűnik, hogy a történelemben először királynője lesz a népnek Rhaenya személyében, de hogy ezt hagyják is megtörténni azt erősen kétlem. Ugyanis több fronton is harcolnia kell majd a trónért. Ott van a nagybátyja Daemon, akiről tudjuk, hogy nem egy visszafogott ember, ugyanakkor az nyilvánvaló, hogy szereti a családját. A Hightower családról sem mondható el szerintem, hogy megbízható egyénekről van szó, ráadásul ők a hét királyság egyik legbefolyásosabb családja. Ezenkívül ott van még Lord Corlys Velaryon és a felesége, akitől egyszer már megtagadták a trónt, Rhaenys Velaryon is, akik egyelőre támogató félnek tűnnek, de mint azt tudjuk, a Trónok Harca univerzumában semmi sem az, aminek látszik.

Összegezve tehát, a Sárkányok Háza egy tisztes kezdés volt és akik szerették a Trónok Harca szériát, azok valószínűleg ezt a sorozatot is szeretni fogják. A Pilot alapján elmondható, hogy a készítők az anyasorozat fénykorát próbálták megidézni, és ezt sikerült is elérniük! Reménykedjünk, hogy sokáig kitart ez a minőség.

Értékelés: 75%

Solt Dávid