Szerethető film a pankrációról.

A tizenegyedik heti premierfilmek közül a Családi bunyó egy kellemes vígjáték, amelyet megtörtént események inspiráltak. A rendezője Stephen Merchant, akit számtalan sorozatból vagy filmekből ismerhetünk, de a projekt legnagyobb hátszele maga Dwayne Johnson volt, aki producerként és színészként is segítette a filmet. A Szikla figyelmét, akkor keltette fel ez a történet, amikor látta a 2012-ben megjelent dokumentumfilmet az angliai Knight családról, akiknek saját pankrációs showműsoruk volt Norwich-ban. Az egész család rajongott a pankrációért és az volt az álmuk, hogy egyszer bekerülnek a nagypályások mellé a WWE-be. Az álom végül valóra vált, ugyanis a lányuk Saraya-Jade Bevis (aka Paige) egy meghallgatás során kivívta magának a lehetőséget és hosszú, kemény felkészülés után elnyerte a Dívák övét alig 21 évesen, amivel minden idők legfiatalabb bajnoka lett ennek a kategóriának.

Jelen alkotásunk óraműpontossággal követi a sportfilmek felépítését és végig hű marad az alapanyaghoz. Nagyon jól megfigyelhetőek a tipikus szakaszok, mint például az álmodozás bemutatása, az első megpróbáltatások, a felemelkedés, a bukás és végül a megérdemelt siker. A kezdő jelenetekben egy gyors karakterbemutatásban van részünk, amelynek köszönhetően megismerjük a család tagjait, akiknek reprezentálására tökéletes színészeket sikerült szerződtetniük. Általánosságban elmondható, hogy jó színészi alakításokat láthatunk, olyan karakterekkel, akikkel könnyű a nézőnek azonosulnia. Közölük is külön kiemelném a főszereplő Paige-et alakító Florence Pughot és a fiútestvért alakító Jack Lowdent (aki meglepően hasonlít Kimi Räikkönen Formula 1-es pilótára). Kettejük kapcsolata és karakterfejlődésük volt a mű legnagyszerűbb része, ugyanis ezt kellően részletesen ábrázolták. A film felétől párhuzamosan követhetjük kettejük fejlődését, hogyan süllyed egyre mélyebbre az egyik fél, míg a másik éli a valóra vált álmukat. A film legfontosabb üzenete mégis az, hogy mindig légy önmagad, ne próbálj meg másnak látszani a ringben csak azért, mert a való világban kitaszítottnak érzed magad. Ez egy kedves üzenet, amelyet jól beleépítettek az alapkoncepcióba.

A zenei aláfestés többnyire jól egészítette ki a jeleneteket és a kamerabeállítások is jók. A humorfaktor viszont hol működik, hol nem. Vannak jól eltalált poénok, de néha egy-két kínosabb pillanat is előfordul a rosszul kezelt viccek miatt. Ezenkívül nagyon tetszett, hogy én, mint laikus és a sporttághoz annyira nem értő személy is jól tudtam szórakozni. A film nem megy bele túlzottan a szakmaiságokba, csak elmesél egy szép történetet, amivel az eddigi nyilatkozatok alapján az alapot szolgáltató Knight család tagjai is elégedettek. Külön dicséret, hogy a film magában hordozta a lehetőséget, de a készítők mégsem mentek bele a manapság oly népszerű női egyenjogúsági vitákba.

Végszóként azt kell mondjam, hogy a Családi bunyó nem egy korszakalkotó film, de nem is ez volt a célja. Amire vállalkozott azt maradéktalanul teljesíti, így megtestesítve egy aranyos és humoros, de néhol meglepően drámai filmet, amelyet bárkinek tudok ajánlani. Ha vannak fenntartásaid a sporttággal kapcsolatban, akkor is beülhetsz rá, mert a film nem akarja megváltoztatni a véleményedet, csak szórakoztat.

Értékelés: 70 %

Baráth Dániel