… into the SJW Zone

Régóta lelkes fogyasztója vagyok a sci-fi zsánernek, éppen ezért nagyon megörültem, mikor megtudtam, hogy minden idők egyik legmeghatározóbb tudományos-fantasztikus TV-sorozata, az Alkonyzóna egy vadonatúj évadot kap 2019-ben. Az eredeti széria 1959-ben indult útjára RodSerling jóvoltából, és az azóta eltelt évtizedek során számos újabb inkarnációja készült el. Az egymástól független rövid történeteket bemutató antológia sorozat a fantasy, a sci-fi, a pszicho-thriller, és a horror műfajok sajátos egyvelegével dolgozott, gyakran feszegetett morális kérdéseket, feszült, groteszk, szürreális élményeket nyújtott a nézőknek, és jellemző volt, hogy az epizód végén valamilyen meghökkentő, váratlan csavarral zárult a cselekmény. A 2019-ben bemutatott új évad mögötti alkotógárda talán legmeghatározóbb tagja Hollywood mostanában felkapott, ugyanakkor igen megosztó filmkészítője, Jordan Peele, aki színészként és komikusként felejthető alakításokat nyújtott, író-rendezőként viszont a 2017-es Get Out (Tűnj el!) és a 2018-ban bemutatott Us (Mi),komoly sikereket hozott neki. Ő több helyen teljes mellszélességgel vállalta, hogy művészetének meghatározó eleme a faji kérdés, de általánosságban az emberi jogok és a tolerancia rendkívül fontosak a számára. Ez manapság Hollywoodban borzasztóan népszerű kérdéskör, és megkerülhetetlenül rányomta bélyegét az idei Alkonyzóna évadra is.

Az utóbbi években egyre népszerűbbek az antológia sorozatok, melyek csak egy-egy epizód erejéig próbálnak körül járni aktuális társadalmi problémákat, amiket különböző divatos műfajokba ágyazva igyekeznek egyfajta sokkot, emellett felismerést kiváltani a nézőből, és gondolkodásra késztetni, mindezt nyers őszinteséggel, néha brutális képi eszközökkel. Ennek az ágazatnak jelenleg a Black Mirror című sorozat a zászlóshajója, aminek ugyan olykor akadnak gyengébb részei, mégis többnyire remekül kivitelezett, okos, komoly jelentéstartalommal bíró művet sorakoztatott fel. Ezen a vonalon próbált meg lavírozni az új Alkonyzóna is, ami kendőzetlenül tűzte zászlajára a társadalmi egyenlőség eszméjét, és (jobbára inkább csak az Egyesült Államokban) aktuális szociális problémákra építette fel tematikáját. Amellett, hogy tulajdonképpen a többi hasonló jellegű alkotás is ezt teszi, az Alkonyzóna esetében a megvalósítás és a tálalás terén elképesztően nem sikerült eltalálni az egészséges arányokat a különböző történetek fontos(nak gondolt) üzenete, a felhasznált műfaji elemek, és az egész sorozat eredeti szellemisége között.

A 2019-es Alkonyzónaúgy kommunikál a nézőivel, mintha korlátolt szellemi kapacitású emberek számára készült tanmesék gyűjteménye lenne. Valami egészen tolakodó módon rágja a befogadói szájába a mondanivalóját, és hiába volt az eredeti sorozat alapköve a sci-fi, a thriller és a többi műfaj, ezeknek a stílusjegyeit leginkább csak alibiként, üres vázként hasznosítják, hogy legyen mibe csomagolni az olyan fontos témákkal kapcsolatos üzeneteket, mint a felelős fegyvertartás, az őslakosok kultúrájának tiszteletben tartása, vagy a színesbőrűek hátrányos helyzete. Félreértés ne essék, a régi Alkonyzóna is kiemelt figyelmet fordított a kor társadalmi problémáira, mégis annakidején sikerült ezt sokkal ízlésesebben közölni a nézőkkel, a régi művészek nem tolták le az ember torkán erőszakosan a gondolatokat, aki kellőképp szenzitív volt rá, úgyis értette a lényeget. Az idei évadban a legkevésbé sem sikerült árnyalni ezeket az ideákat, de gyanítom, ez nem is volt cél; annyira egyértelművé tettek mindent, hogy a páfrányok is megértsék. Olyan mélységeket kapunk egy-egy sztori kapcsán, mint hogy a kövér, buta fehérember retteg az okos feketéktől, ezért a színesbőrűeknek össze kell fogniuk, ha meg akarják védeni az érdekeiket, de a rasszizmus az rossz, ÉRTEM? Egy másik kardinális tanulság, hogy a férfiak bármelyik pillanatban agresszív vadállatokká válhatnak, valójában csak az alkalmas ürügyet keresik, hogy vérengzésbe és erőszakolásba kezdjenek, de persze ez csupán döntés kérdése, mindenesetre a nőket bántani rossz, ÉRTEM? Avagy azt is megtanulhatjuk, hogy nem a világ legjobb ötlete kiábrándultságból, nemtörődömségből, esetleg poénból az egyik legbefolyásosabb állam vezetőjévé tenni egy erre nyilvánvalóan alkalmatlan személyt, mert az később komoly problémák forrása lehet, tehát a szavazati joggal felelősen kell bánni, ÉRTEM? A bevándorló is érző lény, ÉRTEM? A repülőn ülő külföldiek nem feltétlenül terroristák, ÉRTEM? Komolyan, az összes epizód minden üzenete ennél már csak akkor lett volna triviálisabb, ha mellőzik a jelentéktelen burokként használt – ráadásul rettentő klisés – fantasy, horror, és sci-fi elemeket, és Jordan Peeleegyszerűen csak elmondja a kamerába – esetleg még jobban megalázva az ostobának elkönyvelt nézőt, lerajzolja – mindazt, amit amúgy is mondani akart. Persze ebben az esetben nem beszélhetnénk Alkonyzónáról, de mindenki megspórolt volna egy rakás időt, amit sokkal értelmesebben is el tudott volna tölteni. Az egész évad záróepizódjában a készítők ráadásul még bele is rúgnak egyet a széria gyökereibe. Az önreflexív köntösbe bújtatott történetben a CGI csodálatos technológiájával felfegyverkezve megidézik az Alkonyzóna szellemi atyja, RodSerling szellemét, hogy az egész 2019-es feldolgozás egészét jellemző szájbarágós módon a néző arcába tolják az önigazolásukat, hogy ők igenis értik az elődeik gondolatait és céljait ezzel a sorozattal, és ők márpedig a fikció jövőjének letéteményesei, ők a legitim örökösei, büszke fáklyavivői a régi művészek szellemiségének.

A magam részéről unalmasnak, helyenként dühítőnek, sértően egyszerűnek, és visszataszítónak találtam a 2019-es Alkonyzónát. Simán hülyének nézi a befogadóját, és úgy meséli el a történeteit, hogy a lehető legkevesebb gondolkodást igényelje. Azon túl, hogy kétségtelenül olyan témákba kap bele, melyek (ha nem is feltétlenül az európai emberek számára) napjaink fontos kérdései, problémái, de végletes és primitív közlésmódot választott a tanmeséi átadására, és a főcímben elhangzó árnyék és fény, az elme és a fantázia közti határmezsgyén lévő ismeretlen dimenzió felfedezése abban a bizonyos Alkonyzónában nem csak elmarad, de tulajdonképpen átverés. Érdemes lenne szót ejteni a rengeteg híres és tehetséges színészről, akik részt vettek ebben a projektben, és ugyan szinte mindenki remek alakítást nyújt, de sajnálatos módon csak elpazarolták a tehetségüket egy szociális egyenlőség és tolerancia fontosságát hirdető promóciós anyagban. 

Öncélú, propagandaszagú, buta sorozat lett az idei Alkonyzóna, ami az elődök fényében végtelenül elszomorító, de legalább borítékolható a folytatás. A régi sorozat rajongóinak ajánlatos messzire elkerülni, és tulajdonképpen nem javasolnám senkinek sem a megtekintését, esetleg a másik dimenzióból származó illegális bevándorlóknak, akiknek még talán tud valami újat mutatni. 

Értékelés: 20% 

Gyurina Illés