Komótos tanmese
Tapasztalataim szerint az utóbbi időben rendkívüli módon elszaporodó fantasy filmek és sorozatok sokaságában elszomorítóan ritka a valóban értékelhető darab, ezért kifejezetten nagy érdeklődéssel vártam a korábban inkább csak rövidfilmeket és sorozatepizódokat rendező David Lowery A Zöld Lovag (the Green Knight) című alkotását, ami a szívemnek oly kedves Artúr-mondakör egyik legkülönlegesebb történetét dolgozza fel. Egészen konkrétan Lowery egy ismeretlen szerző tollából fogant 14. századi romantikus lovagregényt adaptált forgatókönyvében, és a filmje többé-kevésbé szorosan követi az eredeti mű történéseit, a legkomolyabb eltérések a főszereplő sorsfordító döntéseiben és személyiségének elmélyítésében domborodnak ki. Hogy szükséges volt-e a főszereplő karakterének ilyen módon történő árnyalása, abban viszont nem vagyok egészen biztos.
A történet Artúr király udvarában, karácsony napján veszi kezdetét, amikor is az ifjú Gawain (Dev Patel), a király unokaöccse egy bordélyházban évődik szeretőjével, Essellel (Alicia Vikander), és nem túl lelkesen indul el az ünnepi lakomára, amit Artúr (Sean Harris) a lovagjai körében költ el. Bár a királlyal folytatott beszélgetés során kiderül, hogy Gawain még semmi jelentős dolgot nem vitt véghez az életében, mégis Artúr örökös híján nagy becsben tartja fiatal rokonát. A karácsonyi vigadalmat egy különös lény, a Zöld Lovag (Ralph Ineson) betoppanása zavarja meg, aki kihívja a Kerekasztal lovagjait – ha valaki sikeresen lesújt rá, elnyeri a csatabárdját, de egy év múlva találkoznia kell vele ismét, és fogadnia kell a Zöld Lovagtól egy ugyanolyan csapást, amilyet őrá mér a kihívásnak eleget tevő lovag. Gawain bizonyítási vágytól égve elfogadja a kihívást, és kegyetlenül lefejezi a Zöld Lovagot, bízva abban, hogy ezzel véget is vet a játéknak, azonban ellenfelét halhatatlan természetfeletti lényként nem nagyon hatja meg, hogy a fejét vették, és mielőtt ellovagol, közli az ifjúval, hogy egy év múlva várja a megbeszélt találkozóra. Gawain persze nem erre a végkifejletre számított, és a következő karácsony közeledtével egyre jobban retteg találkájától a Zöld Lovaggal, aki várhatóan ugyanúgy lefejezi majd őt, mint ahogy ő is tette vele, hiszen erre ment ki a játék. A film történéseinek zöme Gawain utazását mutatja be, ahogy kelletlenül halad a biztos halált jelentő találkozó felé.
Érdemes leszögezni, hogy A Zöld Lovag tulajdonképpen egy gyönyörűen előadott tanmese, ami fantasy filmnek álcázza magát. Ez nem meglepő, tekintve, hogy bevallottan egy hasonló célzattal született középkori művet vesz alapul, de aki a manapság divatos akciódús, szabadszájú, lendületes fantasy limonádét vár ettől a filmtől, az bizony nagyot fog csalódni. A Zöld Lovag esetében az előadásmódot tekintve leginkább az Ad Astra – Út a Csillagokba című 2019-es sci-fivel tudnék párhuzamot vonni, mivel hasonlóan ráérősen, a főszereplő jellemrajzának kibontására fókuszálva halad a cselekmény, miközben a néző nem csak térben utazik együtt a főhőssel, hanem annak saját lelkében is. Az út során hozott döntések, a váratlan helyzetekre adott reakciók mind egy lépéssel tovább visznek minket a végcélhoz, ami esetünkben Gawain morális fejlődése, saját gőgjének felismerése és leküzdése lesz. Ennek megfelelően itt nem fogunk grandiózus összecsapásokat és vérszomjas szörnyhadakat látni, csak Gawain szerencsétlenkedését az útja egyik állomásától a másikig, miközben mindent elkövet, hogy a néző a lehető legkevesebb szimpátiát érezze iránta, és történik mindez nyomasztóan komótos tempóban. A film bizonyos pontjain ezt a lomhaságot sajnos túlzásba is vitték, akinek a lassú cselekményvezetés, és a kimért, modoros párbeszédek nincsenek ínyére, az bizony borzasztóan unni fogja A Zöld Lovagot. Mivel engem kissé meglepett, talán érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy a sztori teljességgel a Gawain jellemfejlődésének és az így közvetített morális mondanivalónak van alárendelve, emiatt nem csak jelentős mértékben eltér az eredeti középkori műtől, de nem is jut el a végkifejlethez. Ez nem jelenti azt, hogy nincs befejezve, a tanmese a kalandos utazás eseményeit egyszerűen csak körítésként, eszközként használja fel, a lényeg viszont a belső utazás, ami eléri a célját. Valódi kimenetel helyett A Zöld Lovag megelégszik pusztán azzal, hogy sikerrel közvetíti az üzenetét, és a néző levonhatja a tanulságot, még ha ez teljességgel más konklúziót is von le az alapanyagként szolgáló lovagregényéhez képest. Az utolsó jelenetet megelőző hosszú, csendes montázs viszont egészen pazar, a gyarlósága ellenére dölyfös hős fejlődéstörténete pedig szépen ábrázolt ívet ér le a végére.
Mivel több online felületen láttam ezzel kapcsolatban értetlenkedő kérdéseket, érdemes lehet megjegyezni, hogy az Artúr brit király unokaöccsét játszó Dev Patel hindu származásának semmi jelentősége nincs a sztori szempontjából, a sztori szintjén nincs multikulturális felhang, Gawain a filmben az őt megformáló színésztől függetlenül is egy brit karakter, és Patel kissé kifejezéstelen játéka ellenére is sikerült egy érthető motivációk mentén lavírozó főszereplőt alkotni belőle. Hogy maga Gawain figurája még az eredeti középkori alapanyaghoz képest is sokkal esendőbb lett, bizonyosan komolyabb színészi kihívás, mintsem egy hibátlan epikus hőst alakítani, és tulajdonképpen ennek Patel jobbára megfelelt. A többi színész stabilan hozza a kötelezőt, és bár a szereplőgárda több tagja köröket ver tehetségeben a főszereplőre, a tanmese jellegéből adódóan mindvégig Gawain és az ő tapasztalatai, döntései vannak fókuszban, így persze mindenki más háttérbe szorul.
Összeségében A Zöld Lovag egy határozottan érdekes, nem mindennapi film lett, amit azonban mindenképpen érdemes a helyén kezelni. Bár sokfelé fantasy műfajjal tüntetik fel, ami valójában nem is hibás meghatározás, de azt minden nézőnek érdemes szem előtt tartani, hogy ez a film a legkevésbé sem a mai modern fantasy zsáner egy újabb sorozatgyártott példánya. Egyedi előadásód és szemet gyönyörködtető képi világ jellemzi, de túlságosan ritmustalan, sokszor igen elvont, és hajlamos vontatottá válni, a lezárás pedig sajnos nem hozza el azt a fajta katarzist, amit egy szimplán szórakozni vágyó néző elvárna. Aki viszont érdeklődik a rendhagyó, kifinomult szimbólumrendszerrel dolgozó, művészibb arculatú filmalkotások iránt, esetleg kedveli az Artúr-mondakört, annak megérhet egy megtekintést Gawain belső utazása. Tény, ami tény, A Zöld Lovag nem egy tipikus közönségfilm, így nem is célja mindenkinek megfelelni.
Értékelés: 70%
Gyurina Illés