RÉM unalmas

Emlékszik még valaki egy 2005-ben készült Boogeyman című horrorra, amelynek a forgalmazók még magyar címet is elfelejtettek adni, ugyanakkor szerény sikerrel, de játszották is a hazai mozik? Gondolom az ég világon senkinek sem dereng ez a filmcím, pedig megélt még két, rosszabbnál rosszabb folytatást is. Na most, jelen filmünk, a Mumus (The Boogeyman) semmilyen rokonságban sincs a fenti művel viszont a cselekményük döbbenetesen hasonlít egymásra, márpedig ez nem lehet véletlen hiszen a mumus Stephen King 1973-ban kiadott 20 oldalas novelláját vette alapul, gyanítható tehát hogy a 2005-ben készült igencsak gyatrára sikeredett alkotás King novellájából merített ihletet.

A történet szerint egy csonka család mindennapjait követhetjük nyomon, a tinédzser Sadie és nála jó pár évvel fiatalabb húga, Sawyer nehezen emésztik meg édesanyjuk közelmúltbeli, tragikus halálát. Édesapjuk (Chris Messina alakításában), aki lélekgyógyászként keresi kenyerét igyekszik mindent megtenni a lányaiért, ugyanakkor mégis képtelen közel kerülni hozzájuk akár érzelmi, akár családfenntartói szinten. Később egy titokzatos új beteg látogatja meg otthoni irodájában, hogy elmesélje családja széthullásának, illetve gyermekei halálának kálváriáját. Akad is valami a tarsolyában, amit magával hozott, egy gonosz entitás, ami a sötétben leselkedik áldozataira és azok szenvedéseiből táplálkozik. A két lány ennek hatására egy sor iszonyatos dolgon megy keresztül, az apa pedig egyszerűen képtelen hinni lányainak, amellyel családja pusztulását is előidézheti.

Rob Savage fiatal, feltörekvő rendező ezideáig két found footage jellegű, többnyire felejthető alkotással (Az utolsó rítus, Dashcam) igyekezte bebizonyítani a nagyérdemű számára, hogy valamelyest otthonosan mozog a horror műfajban és ért a feszültségkeltéshez, jelen alkotásunkat pedig már nagyobb költségvetéssel és két neves író (Scott Beck és Bryan Woods, a Hang nélkül alkotói) közbenjárásával vezényelhette le, ugyanakkor elnézve a kész alkotást, egy tisztes középszernek is alig nevezhető limonádét sikerült letennie az asztalra. A két lány közötti kémia, habár működik és bizonyos szempontból lehet is izgulni értük, az apa karaktere viszont ennél klisésebb már nem is sikeredhetett volna. Ezerszer lerágott csont, hogy a szülő krízishelyzetekben nyílván végig hallgatja a gyerekeit, de esze ágában sincs hinni nekik, segítő kezet nyújtani meg aztán végképp a lehetetlenség négyzetgyöke, és amikor a tapasztalt filmnéző újra és újra ugyanezt az eseményszálat kényszerül végig nézni akkor bizony hajlamos egy jókora karlegyintéssel beinteni a készítőknek azt mormogva, már megint csak ennyire futotta?

Az atmoszféra néhány alkalommal ugyan betalál annak köszönhetően, hogy a cselekmény jó része éjszaka játszódik koromsötét szobákban és amelyet a rendező némi fényjátékkal és árnyék effektekkel igyekezett még hangulatosabbá varázsolni, ugyanakkor a mumust kísérő jump scare jelenetek totálisan kiszámíthatóvá sikerültek, aki látott már néhány démonokkal, kísértetekkel paráztató horrorfilmet az már itt is kapásból kifogja találni, hogy mi fog történni a következő jelenetben. A gyászoló család cselekményszála sem szolgál sok újdonsággal, tisztelet a kivételnek, viszont a meggyötört családtagokat terrorizáló démonok már 10 éve is csak a lejárt lemez kategóriát erősítették, a két lány játéka mellett az egyetlen pozitívum, hogy az entitás ritkán mutatott dizájnja elég ötletesre sikerült, illetve az általa kiadott hangokat sikerült úgy megkomponálni, hogy a néha tényleg a frász kiverje az egyszeri nézőt, ezért pedig egy nagy pacsi jár a hangkeverő kollégáknak.

Mindent összevetve a mumus egy moziban abszolút kihagyható horror, eredetileg is csak a Hulu streaming szolgáltatóra akarták feltölteni, viszont mielőtt ezt megtették volna volt egy állítólagos tesztvetítés, ahol annyira jól szerepelt, hogy a készítők azonnal meggondolták magukat és kitűztek a filmjüknek egy mozipremiert. Illetve megtekintés után maga Stephen King is méltatta a művet, a kész filmet elnézve gyaníthatóan csak puszta udvariasságból adhatott pozitív visszacsatolást, mivel azt nem tudom elképzelni, hogy számára itt kezdődik egy jó horrorfilm ismérve. A mumus olyan szinten klisédömping, hogy végül is ez okozza a saját vesztét, ha bármi téren megpróbáltak volna belecsempészni valamilyen újdonságot, fordulatot, amely kiemelheti a közhely tengeréből úgy a horror rajongók számára megérhetne egy mozijegyet, így viszont megtekintése bőven ráérhet a későbbi streaming premierig, vélhetőleg egy igencsak unalmas, esős napon.

Értékelés: 50%

Keresztesi József