Ha esetleg kimaradt valami, itt az ideje pótolni

Mindig eseményszámba megy, amikor Quentin Tarantino filmet rendez. A Volt egyszer egy… Hollywood augusztus 15-én debütál a magyar közönség előtt, s az előzetesei alapján valószínűleg ezúttal is azt kapjuk majd, amit várunk: egy sajátos atmoszférájú, emlékezetes darabot, ahol két képkocka láttán is azonnal ráismerhetünk a mester kézjegyeire. Ő aztán tudja, mitől döglik a légy, de vajon mi a titka? Mit adott hozzá a filmművészethez, amivel a legnagyobbak közé emelkedett? Az alábbiakban tíz olyan ok következik, ami miatt látnod kell Tarantino filmjeit!

10. Lábfétis

Elsősorban az urak kedvéért került be ez az egyáltalán nem elhanyagolható szempont: a szebbnél szebb női lábak és a hozzájuk tartozó miniatűr sortok (vagy szoknyácskák) stratégiai pontokon való elhelyezése feltűnő jelenség a filmográfiában. Bár a mester érthető okokból szívesen válogat be szép arcú nőket a kisebb-nagyobb szerepekre, ha valaki nem felel meg a fenti kritériumnak, annak egész biztosan útilaput köt a lábára.
Tipp: a Becstelen bringantyk masszírozós jelenete, a Halálbiztos főcíme

bb

9. Sztárparádé

Samuel L. Jackson, Uma Thurman, Tim Roth, Harvey Keitel, Kurt Russell, Bruce Dern, Michael Bowen, Pam Grier, Robert Forster, Michael Madsen: ők mind-mind olyan színészek, akiknek nagyot lendített a karrierjükön, hogy a rendezőzsenivel forgathattak. Itt fontos megemlítenünk az új-zélandi kaszkadőrnőt, Zoë Bellt, aki Tarantino egyik legfoglalkoztatottabb színésznője. A felsorolást még nagyon sokáig lehetne folytatni, mert a visszatérő arcokon kívül gyakran bukkannak fel fiatal tehetségek is. Emellett persze a mester maga is előszeretettel szerepel saját filmjeiben egy-egy cameo vagy mellékszerep erejéig.

8. Karakterei esendő emberek

A filmográfia a westernen át az alternatív történelmi krimin keresztül a heist filmig bezárólag számos műfaji elemet tartalmaz, ám a kerettörténetek sosem teszik zárójelbe a legfontosabb ütőkártyát: a karaktereket. Aki csak megjelenik ezekben a filmekben, akár egyetlen mondattal vagy mozdulattal is érdekessé válik, legyen szó a legkisebb mellékszerepről; sorsuk annak ellenére érdekel minket, hogy csak pár percet töltöttek a vásznon. Hogy mi ennek az oka? Amellett, hogy itt-ott rejtélyes elemeket tartalmaz a sztori (pl. mi van Marsellus Wallace táskájában, hol és mikor tanult meg Django lovagolni), a szereplők többségében hús-vér, esendő emberek, akik hibáznak, szenvednek, és véreznek, de még hogy…
Tipp: bárki a Kutyaszorítóban csapatából

7. Vér – minden mennyiségben!

Sokan a gyakran gore-ba hajló trancsír mennyisége miatt válnak Tarantino rajongóivá. Lényegében minden filmben törnek a csontok és spriccel a vér. Ami viszont jó hír, hogy mindez esztétikájában nem válik öncélúvá, fontos funkciót tölt be a cselekmény során. A mester, ha teheti, mindig praktikus effektet alkalmaz, amelyektől még hangsúlyosabbá válnak a gyilkolások, csonkolások.
Tipp: Grindhouse-filmek (a Kill Billt is beleszámítva)

killbill

6. Különleges, erős nők

Mint ahogy fentebb elhangzott, egy jó forgatókönyv ismérve, ha a karakterek érdekesen, mélységükben vannak feltüntetve, nemtől függetlenül. Tarantino esetében ez olyannyira érvényes, hogy a többi szereplőhöz képest már-már feltűnően kidolgozottak női hősei. Ez persze a visszájára is fordulhat; a Halálbiztos jelentős részét olyannyira uralják a sehová sem tartó női párbeszédek, hogy igazi felüdülés, mikor végre mindenki befogja, és akcióba lendülnek.
Tipp: Jackie Brown leleményessége (Jackie Brown), Beatrix Kiddo síron túli bosszúszomja (Kill Bill), Daisy Domergue kiszámíthatatlansága (Aljas nyolcas)

5. ’Nigga’ és más trágárságok

Hiába komolyak, mélyek és véresek ezek a filmek, emellett átkozottul szórakoztatóak is! Gyakran alakulnak ki elképesztő helyzetkomikumok, ám egyértelműen a beszólások viszik a prímet. Az improvizált párbeszédekbe ágyazott, már-már képtelenül sok káromkodást itt nem dobják le magukról a jelenetek, sőt, szinte jól is esik hallani a mai polkorrekt világban a szélben szálló ’nigga’ meg ’motherfucker’ benyögések tömkelegét. A filmtörténelem során soha senki szájából nem hangzott ilyen ízesen az N-betűs szó, mint Samuel L. Jacksonéból! A humorérzékkel kevésbé megáldott nézők emiatt rasszistának bélyegezték meg a rendezőt, ami talán a legnagyobb poén mind közül.
Tipp: helyzetkomikumra a csuklyások jelenete (Django elszabadul), trágárságban Samuel L. Jackson bármiben

4. Zeneválasztás, dalbetétek

Vannak olyan filmek, ahol hiába hangzik jól az adott helyzetben az alaptéma vagy a dalbetét, tíz perccel a moziból kijövet már semmit tudnánk visszadúdolni belőle. Itt viszont nincs ilyen gondunk; a zenei alapok ütősek, fülbemászóak és emlékezetesek, ráadásul önmagukban hallgatva is megállják a helyüket. Legyen szó érzelmes, dögös vagy hátborzongató jelenetről, itt minden klappol.
Tipp: Misirlou (Ponyvaregény), About Her (Kill Bill), Apple Blossom (Aljas nyolcas) az ironikus felütése miatt, Across 110th Street (Jackie Brown)

3. Bivalyerős forgatókönyv, idézhető szövegek

Köztudott, hogy Tarantino mindig oroszlánrészt vállal forgatókönyvei megírásában, amelyeket biztos kézzel, határozott vonásokkal vezet. Jellemző rájuk egyfajta „végső igazságszolgáltatás”, amikor a rosszak megbűnhődnek és/vagy rövid úton elhaláloznak. A nemlineáris történetvezetés szintén izgalmas adalék, amely, bár nem az ő találmánya, mégis a Ponyvaregény után jött igazán divatba a modern filmgyártásban. A frappáns szövegek garmadájáról meg már ne is beszéljünk.

ponyvaregény

2. Suspense

Most értünk el a legfontosabb okhoz: ezeknek a filmeknek aztán tényleg nem kell a szomszédba menniük egy kis feszültségteremtésért. Itt-ott jobban összerántják az ember gyomrát, mint egy öthetes duci torna Norbival. A legszebb az egészben, hogy az ilyen pillanatok általában a semmiből, vagy épp nagyon is jól megalapozva érkeznek, így válnak a legártatlanabb asztali jelenetek egy füst alatt olyan nyomasztóvá, hogy ott helyben rászokunk a körömrágásra.
Tipp: Landa ezredes keresi a zsidó családot (Becstelen brigantyk), sajtburger jelenet (Ponyvaregény)

1. Hozott anyag, egyedi atmoszféra

Tarantino mindig is szívesen merített a klasszikusokból, elsősorban Hitchcock vagy Godard alkotásaiból, de nagy hatással voltak rá a spagettiwesternek is. A régi alapokból a fent felsoroltak bevonásával egy olyan sajátos és teljesen egyedi atmoszférát teremt filmjeiben, amely hatására könnyűszerrel ráismerhetünk írói és rendezői kézjegyére. Mindezeknek együttesen köszönhetjük hát, hogy ennyire emlékezetesek és kihagyhatatlanok Tarantino filmjei. Két hét múlva pedig újra mehetünk a moziba. Örülünk, Vincent?

Összeállította: Bozó Katalin és Lugasi Melinda

 

További cikkek, hírek:

Comments powered by CComment