Optimus Prime kontra ötlethiány

15 évvel ezelőtt Michael Bay és Steven Spielberg istápolásában mozikba került a Transformers első része, amely egyben a 2007-es év talán leglátványosabb blockbustere címet is a magáénak tudhatja. Színvonalát tekintve egy agyatlan akciómóka némi Michael Bay-re jellemző vérgagyi humorral megfűszerezve, amely viszont még befogadható mennyiségben került terítékre így különösebb gyomorrontás nélkül lecsúszott a nézők torkán. Mivel az első fejezet kasszát robbantott adva volt a franchise lehetősége, ugyanakkor mivel Michael Bay rendezőt részről részre marasztalta a Paramount stúdió így az elé került lehetőségek tárházát a maga módján kihasználta, ami hozzávetőleg egyet jelent azzal, hogy kvázi felhatalmazta magát a lehető legnagyobb marhaságok prezentálására. Szexi női lábakat kamatyoló transformerek, ez még semmi, óriási heregolyókat cipelő gigantikus robotok, na az már valami, és akkor itt meg is állnék további szaftos példák feltüntetésével. Elkellett tehát néhány évnek telnie, amelyet Bay többnyire arra használt fel, hogy teljesen kinyírja a saját franchise-át, és mire 2018-at írtunk a sorozat kapott egy kvázi előzményfilmet, egy cuki tinédzserlányt helyezve a középpontba, aki űrdongóval az oldalán megy keresztül izgalmas kalandokon. A kritikák szerették az új részt, így több mint egy évtizedes Bayhem ámokfutást követően megvolt tehát a helyes irány, öt év kihagyás után pedig ismét a mozikba dübörög a Transformers franchise egy újabb fejezete, amely adja is a kérdést, sikerült a megfelelő irányt tartani esetleg jobb lenne pihentetni az alakváltó robotok kalandjait a következő évtizedre?

A rendezést most Steven Caple Jr. (Creed II.) vállalta magára, aki 3 forgatókönyvíróval az oldalán próbálta terelgetni a hetedik fejezet cselekményét inkább kevesebb, mint több sikerrel. A kész művet elnézve vagy nem tudtak, vagy nem is igazán akartak újdonságot csempészni a lerágott csont fogalmát teljes mértékben kimerítő cselekménybe. Ismét adva van egy kisember, aki hétköznapi problémákkal kényszerül szembe nézni (munkanélküliség, pénzhiány, sérülékeny családtagok istápolása stb.), adjunk hozzá egy másik, szintén jobb sorsra érdemes, de jólelkű hölgyikét, kettőjüket pedig kisebb kalamajkát követően hozzuk össze az autóbotokkal, Optimus Prime-al az élen, hogy aztán együtt mentsék meg a világot. Ismerős? Mintha néhány korábbi rész cselekményének a váza kiköpött ugyanezen az alapokon nyugodna, viszont sebaj, hátha a konfliktus hoz némi újdonságot magával, de nem, mivel ismét egy tárgyat kell keresni világon átívelő kalandok során, amely, ha rossz kezekbe kerül, egész univerzumok pusztulását okozhatja. Legalább három korábbi rész ilyen és ehhez hasonló szekvenciával van teletömve így az újdonság varázsa érzés ezúttal is elmarad, a cselekmény egészét nézve a fenevadak kora pedig inkább közelít Bay korábbi műveihez mintsem az Űrdongó által kitaposott irányt járná.

Anthony Ramos és Dominique Fishback, mint emberi szálat erősítő karakterek érezhetően csak úgy vannak a vásznon, miután a sors összehozza őket együtt keresnek, kutatnak és közben bölcsességekkel tömik az autobotok fejét, játékukat a teljesen lienáris szó jelképezheti a leghatékonyabban, tulajdonképpen, ha bárki mást felbéreltek volna erre a munkára hozzávetőleg hasonló eredménnyel hozták volna ezeket a lustán megírt szerepköröket. Ilyenkor fel is merül a gondolat, mégpedig, hogy egy Transformers filmet nem az emberi karakterek miatt nézünk, kérdés, hogy akkor minek erőltetik az emberi szálakat, egy robotokkal teli csihi-puhi sokkal hatékonyabban elérhetné a kívánt hatást.

Végső soron a Transformerek közötti csetepaté hajtja a film motorját, és ugyan akad néhány látványos megoldás, amelyre elismerően lehet bólintani, valamint a harcok is jobban követhetőek, mint a korábbi filmekben, viszont semmi olyat nem fogunk látni, amit ne láttunk volna már az előző részek során. A fenevadak kora a lehetőségeihez képest egy tisztességesen összerakott iparos munka, amely nem tud olyan szinten mozogni, mint ahol lennie kellene ennyi rész, és ilyen sok év próbálkozás után. Az akciójeleneteket javították a Bay-filmekhez képest, de egy ponton továbbra is ismétlődővé válnak, viszont legalább a szkriptet lekörmölő úriemberek eltekintettek a szekunderszégyent kiváltó poénbombák prezentálásától, a hetedik fejezetnek szerencsére ettől majdnem teljesen sikerült megszabadulnia, amiért csak hálásak lehetünk a készítőknek.  

És hogyan tovább? A film végi záróakkord előhozakodik egy működőképes ötlettel és egy ígéretes crossover lehetősége is megmutatkozik, ebből kifolyólag még egy következő részre elegendő puskapor benne van a pakliban, itt a kérdés inkább az, hogy az alkotók mennyire élnek majd a lehetőségeikkel és viszik el valamelyest új irányba a franchise-t. Egy azonban biztos, jelenleg, ha intravénás állapotban is, de eléldegél a Hasbro és a Paramount stúdió közös csemetéje, viszont, ha nem erősítik tovább a vézna lábakon nyugvó, agyonismételt sztorivonalak keretvázrendszerét, egyre kevésbé életképes alkotások születnek majd, és akkor viszont érdemes minél hamarabb nyugdíjba küldeni a Transformereket.

Keresztesi József

Értékelés: 55%