A határ a csillagos ég.

10. Az igazak – The Right Stuff (1983)  

Az űrkorszak hajnalán az első hét amerikai űrhajós a Mercury program keretében kezdte meg világ (űr) hódító útját. A „hetek” gyakorlatilag koruk rocksztárjaivá váltak. Tom Wolfe 1979-es könyve ennek az időszaknak állított emléket. (a magyar fordítás 1991-ben jelent meg Bartos Tibor fordításában).  Az írás korának bestsellerévé vált, az űrkutatás szerelmeseinek pedig a mai napig alapmű- még annak ellenére is, hogy a történelmi tényeket viszonylag lazán kezelte.  A legendás hetes közül is kiemelkedett John Glenn, aki az amerikai álmot testesítette meg: a jóképű ohioi farmerfiú, aki vadászpilóta, űrhajós, majd később szenátor, sőt elnökjelölt is lett. A könyv megfilmesítése pedig épp ennek köszönhető: az 1984-es elnöki kampányhoz kapcsolódva kellett elkészülnie, gyakorlatilag politikai megrendelésből: a Glenn kultusz építése volt az elsődleges cél. A fegyver visszafelé sült el, a film bukását éppen ez okozta: a 26 milliós költségvetéssel szemben mindössze 21 millió dollárt tudott termelni a jegypénztáraknál, az ok a közönség politikai bizalmatlanságára vezethető vissza. Kritikai szempontból viszont szép siker volt: 4 technikai Oscart nyert (legjobb hang-és hangvágás, legjobb vágás, és legjobb eredeti filmzene kategóriákban). Az anyagi kudarc és a történeti pontatlanságok ellenére ez a mozi volt az első nem science-fiction kategóriába tartozó űrhajós film, ezzel pedig egy új műfajt teremtett. Nem túlzás azt mondani, hogy egy mozitörténeti mérföldkő, amelyre a mai napig olyan alkotók hivatkoznak alapműként, mint Christopher Nolan, vagy Steven Spielberg.

9. Ad Astra  - Út a Csillagokba (2019) 

50 évvel a Holdra szállás után az emberiség napjainkra az űrkutatás második aranykorába lépett. A NASA bejelenti az Artemis programot, az űrversenyben a két korábbi nagyhatalom (Oroszország és az USA) mellett egyenrangú partnerként jelenik meg Kína, sőt már India is. Az új űrkorszak ihletforrást jelentett Hollywoodnak is: a 2019-es Ad Astra az egyik legeladhatóbb sztárt, Brad Pittet állította csatasorba azért, hogy egy lehetséges közeljövőt mutasson meg a nézőnek, amelynek középpontjában a Hold kapitalista gyarmatosítása (és persze egy kis világvége veszély)  áll.  A film egy meglehetősen sajátos hangulatú alkotás, amely egyesíti magában a családi-és kamaradráma, a western és a science-fiction elemeit. Bár a megvalósítók igyekeztek hitelesek maradni (a látványvilág megalkotásakor például nagyban támaszkodtak az eredeti Apollo küldetés űrhajósai által készített fényképfelvételekre) , ennek ellenére leginkábba  film tudományos megalapozottsága és hitelessége kapta a legtöbb kritikát. Minden hibája ellenére azonban ez napjaink egyik kiemelkedő alkotása: nem egy gyors akciódús mozi, de a spiritualitást és az űrutazást úgy jelenítette meg, hogy eggyel emészthetőbb volt az Interstellarnál (ami egyébként egy kuriózumfilm, de sokkal közelebb van már a tudományos-fantasztikus műfajhoz, mint a valós történeteket alapul vevő űrhajós filmekhez, ezért nem szerepel ezen a listán) 

8. Mentőexpedíció – The Martian (2015) 

A 2015-es Marsi szintén egy regény megfilmesítése, és szintén a közeli jövőbe kalauzolja a nézőt. Andy Weir regénye 2011-ben jelent meg, és egy meglehetősen érdekes fiktív alaphelyzetet ír le egyszerre kalandosan és tudományosan. Egy marsi expedíciót baleset ér, az egyik űrhajóst „ottfelejtik” a bolygón, és arra kényszerül, hogy egyedül feltalálja az életet a Vörös Bolygón. A könyvhöz képest a filmadaptáció sokat „rövidített” és „higított” a tudományos részleteken. Ezek ellenére egy újabb tudóspalánta -generációt fordított az űrkutatás felé. Ez a pop kulturális hatás teszi az alkotást megkerülhetetlenné. Filmszakmai szempontból pedig kasszasiker, amely Golden Globe díjat és Oscar jelöléseket is kiérdemelt.  

7. Gagarin- First In Space (2013) 

Ha azt mondom, orosz filmművészet, akkor valószínű, hogy a kedves olvasónak  vagy a semmi, vagy pár vicces szocialista filmhíradó ugrik be. Ezeken a beidegződéseként próbált változtatni a 2010-es években a zajló orosz államilag támogatott filmprogram, amely egyfajta moszkvai Hollywoodot akart kiépíteni. Mivel a ’60-as években indult űrversenyben a szovjetek sokáig vezettek az amerikaiakkal szemben, ezért számos, megfilmesítésért kiáltó heroikus történet akadt a fiókban. És mi lehetett volna jobb alapanyag az indulásra, mint a világtörténelem első űrhajósa, Jurij Gagarin? A szegény paraszti sorból származó Gagarin kalandos úton jutott el légierő kötelékébe, majd az induló űrprogramba. A film inkább a szovjet hős neveltetésére, és a kiképzés viszontagságaira helyezte a hangsúlyt. Az első űrrepülés a valóságban 108 perc volt, a film ennek a momentumnak pusztán néhány percet szán, a filmbeli megvalósítás pedig meglehetősen „fapados”, nagyjából a ’80-as, ’90-es évek amerikai filmjeinek színvonalát idézi, ami első látásra megmosolyogtatja a nézőt- mindenesetre elindította az orosz űrfilm kategóriát, és historikus szempontból is abszolút hiteles. Érdekesség, hogy a 2013-as film bemutatásra került Oroszországban, Angliában és az Egyesült Államokban is, de a magyar mozikba csak három évvel később, 2016-ban került vetítésre.

6. Spacewalker (2017) 

Az orosz űrprogram második nagy áttörése volt az első emberes űrrepülés után az első űrséta. Alekszej Leonov volt az első ember, aki az űrhajón kívüli tevékenységet végzett elsőként, így szintén az űrkorszak egyik legendás pionírjává vált. Asztronauta körökben csak Spacewalker néven ismert, és ez Gagarin sztorijához hasonlóan remek filmes alapanyagnak bizonyult. A két orosz űrfilm között 4 év telt el. Utóbbiban sokkal több az űrben játszódó jelenetek száma, és a részletek is kidogozottabbak. Bár még mindig nem érték el a nagy amerikai blockbusterek szintjét, de technikai megvalósítás szempontjából már simán vállalhatóvá vált akár nagyvásznas vetítéseken is. A film hitelességét nagyban segítette, hogy az akkor még élő Leonov maga is segítette a mozi elkészültét konzulensként, és még megélhette annak filmszínházakba kerülését. (Leonov egyébként 2019-ben hunyt el, így megélhette, hogy életéből egy sikeres film készült).  

5. Salyut-7 -Szaljut-7 (2017) 

Még a  Spacewalkerrel azonos évben került a mozikba az orosz űr-trilógia harmadik darabja, amely a „szovjet Apollo-13” -ként elhíresült Szaljut-7 esetét dolgozza fel. Az akkori űr-és hadiipar büszkesége volt az űrállomás, amely megsérülése vagy megsemmisülése esetén komoly preztsizsveszteséget , és tragédiát is okozott volna. Így esett, hogy szovjet űrhajósok 1985-ben egy lehetetlen küldetésre indultak: soha előtte nem landolt még senki egy „elszabadult”, eredetileg távirányításra tervezett űrállomáson. A misszió sikerrel járt, egy utolsó nagy heroikus eposzt szolgáltatva az akkor már leszállóágban lévő szovjet űrprogramnak. A film kivitelezés szempontjából már abszolút top, sokan egyenesen a Gravitációhoz hasonlították. A történetvezetéssel viszont már voltak bajok: míg a Gagarin egy abszolút hiteles történeti alkotás, a Spacewalker pedig egy-két vállalható színesítéssel növelte a dramaturgiai elemeket, addig a Salyut-7 -nél már nagyon elszálltak a forgatókönyvírók, és úgy tömték tele a filmet túlzásokkal és pontatlanságokkal, hogy a kritikusok gyakorlatilag egy űr-történelemhamisításként értékelték a filmet. Aki viszont kedveli az űrben játszódó históriákat, vagy a hidegháborús hangulatot, és nem annyira merült el a valós történésekben, annak egy abszolút élvezhető és látványos film lesz ez a darab.  

4. Apollo-13 (1995)  

A NASA történetében „sikeres kudarc”-ként vonult be az Apollo-13. Az 1995-ös év nagy blockbustere volt Ron Howard filmje, amely mai szemmel nézve is megállja a helyét: mondhatjuk, hogy időt álló darab, amely szépen öregedett. Megtörtént események alapján, az eredeti akció túlélőit mozgósítva készültek el a űrfilmek talán legismertebb darabja, amely nagyon jó irányba ment tovább a műfajteremtő Igazak által megkezdett úton. Az Apollo-13 eredeti parancsnoka Jim Lowell 1994-ben, a Holdra szállás 25. évfordulóján jelentette meg emlékiratait, ezek erős alapot biztosított a forgatókönyvíróknak. E mellett Lowell fogadta főszerepet játszó Tom Hankset is az otthonában, hogy segítse felkészülését, sőt egy rövid cameo szerepben maga is feltűnt a filmben. A NASA is mindent megtett a film hiteles megvalósításáért: az űrhajósokat alakító színészek belekóstolhattak a valódi kiképzésbe Cape Caneveralon, és egy KC-135-ös , gravitáció nélküli repülésre átalakított repülőgépet is a stáb rendelkezésére bocsájtott, amelynek segítségével számos, súlytalanságban játszódó jelenetet le is forgattak. A film 9 Oscar jelölést és 2 díjat tudhat magáénak, és mai napig hivatkozási alap ebben a műfajban. Hanks annyira megszerette az űrhajózás témakörét, hogy producere és narrátora lett az ennek nyomán készülő 10 részes HBO dokumentumfilmnek, amely a Végtelen Szerelmesei címet viseli.

3.Gravitáció - Gravity (2013) 

A CGI technológia, az iMAx és a 4D mozik előretörésével olyan, korábban elképzelhetetlen filmek születtek meg, mint az Avatar, vagy a Bosszúállók. A mozirajongókban joggal merült fel a kérdés, hogy ezeknek a technológiáknak a felhasználásával miért nem készül egy remek űrfilm. Minden bizonnyal ezt a piaci rést látta meg Alfonso Cuarón filmrendező, amikor elkezdett foglalkozni a Gravitáció ötletével. Az űrhajós filmek sajátossága a zárt terekben való kissé klausztrofóbia- hangulat, a szkafanderben hallható légzésszaj, és hasonlók- nos, Cuarón ezeket a hatásokat kimaxolta a Gravitációban. A film most is remek szórakozást és látványvilágot nyújt, de a maga idejében ez egy kötelezően moziban nézendő alkotásnak minősült: az űrbéli jelenetek lélegzetelállítóak, és a legapróbb részletekig hitelesek. Aki kicsit is el akar merülni az űrhajós feelingben, annak kötelező „olvasmány”.  

2. Az első ember - First Man (2018) 

Az űrkorszak legnagyobb mérföldkövének a mai napig az első Holdra szállás számít. Neil Armstrongék históriája, és az ikonikus első mondatok (One small step for man, one giant step for mankind”) a egyetemes emberi történelem részévé váltak. Igazából az a csoda, hogy ilyen sokáig kellett várni az esemény megfilmesítésére. Az Apollo-11 misszió 50. jubileumának „előestéjén”, 2018-ban azonban megjelent a mozi, amelyben a Ryan Gosling által megformált Neil Armstrong élettörténetén keresztül ismerhetjük meg az emberiség történetének legnagyobb kalandját. Gosling félelmetesen jól hozza a híresen félszeg Neil karakterét, Damien Chazelle pedig remekül dirigálta őt és a többi színészt. Bizonyos szempontból mégis felemás a film: egyrészt minden eddiginél többet mutat meg Armstrongból, mint egy családi tragédia árnyékában megszállottan dolgozó aviátorból, ugyanakkor elhanyagolja a bajtársakat: Buzz Aldrin egy,  Corey Stoll által alakított egy idegesítő mellékszereplő, az Apollo-11 harmadik -egyébként is „elfeledett” tagja”- , Michael Collins pedig alig pár snitt erejéig tűnik fel Lucas Haas  súlytalan alakításában. A teszt-és űrrepüléseket megjelenítő részek viszont meglehetősen élethűek, és épp megfelelően dramatizáltak. Ha az űrhajós film egy műfaj, akkor azon belül beszélhetünk űrhajós drámáról is, ahogy fentebb írtam. Amit az Apollo-13 elkezdett, arra a First Man feltette a koronát.

1. A számolás joga – Hidden Figures (2016) 

Az űrkorszak egybe esett az Amerikában zajló polgárjogi mozgalmak aranykorával is. Így nem csak az űrben zajlottak történelmi dolgok, hanem a Földön is. Az űrhajós filmekben-legyen szó dokumentum, vagy játékfilmekről- értelemszerűen mindig a macsó űrhajós srácok voltak a kirakatban- az elmúlt években azonban megszaporodott azoknak az alkotásoknak a száma, amelyek a sokkal nagyobb számú, sokszor láthatatlan, de mégis emberfeletti munkát végző tudósokat és mérnököket helyezi előtérbe. Ennek az „igazságot a földi kiszolgáló személyzetnek mozgalomnak” az előfutára volt a Hidden Figures, amely a NASA kötelékében szolgáló első fekete bőrű matematikus hölgyek történetét meséli el. A film sokszor drámai, sokszor inspiratív, sokszor tanulságos, és az űrkorszak valamint a polgárjogi mozgalmak története szempontjából informatív. Katherine G. Johnson és társainak története a mai napig példaként szolgál a tudományos pályára készülő nők körében. A film szinte minden nevesebb díjátadón jelölésre került (Grammy, Golden Globe, Oscar), mégis, csupán a Screen Actors Guild díjat nyerte el – ez egyébként még sok kritikusnál is kiverte a biztosítékot, hiszen egy, minden szempontból rendhagyó moziról beszélünk. A 25 milliós költségvetés viszont 235 millió dolláros bevételt eredményezett, és a közönség is egyöntetűen pozitívan viszonyult az alkotáshoz, így minden összevetve egy igazán sikeres filmipari válallkozásról beszélhetünk.  

Hogy nézne ki a Ti tízes listátok? Írjátok meg kommentben!