A tragikus halál titokzatos rejtélyének különös esete
Rian Johnson 2017-ben sokaknál kiverte a biztosítékot Az utolsó Jedik filmjével, de ez lett egyúttal a legismertebb alkotása, ami kétségtelenül rengeteg pénzt keresett, így tehát nem meglepő, hogy a stúdiók továbbra is nagy reményeket táplálnak az író-rendező iránt. Legújabb filmje, a Tőrbe ejtve meglepő módon egy manapság igencsak hanyagolt műfajt, a klasszikus „murder mystery”, avagy hagyományos krimi kategóriát erősíti. Az utóbbi évtizedekben ez a zsáner fokozatosan áttelepült a nagyvászonról a televíziók képernyőjére, és a modernizálódása során rengeteg elem veszett el a régi vágású krimikhez képest, a mostanság tonnaszám előforduló bűnügyi szériák legtöbbjéből teljesen hiányzik a hajdani romantika, a megfigyelés és dedukció módszereit szinte már mindenhol a tudományos(nak tűnő) bizonyítási eljárások és a csúcstechnológia túlhasználása váltotta fel. Az olyan ódivatú detektívek, mint Sherlock Holmes, Miss Marple, Hercule Poirot, Columbo, vagy Jessica Fletcher egyre inkább a múlt ködébe vesznek, és a klasszikus krimi önállóan már szinte alig lelhető fel, szokássá vált vígjátékkal, akcióval, horrorral keverni, és persze ezeknek a korszerű hibrideknek is megvan a maga célközönsége, mégis olykor jólesik nosztalgiázni, és visszatérni a vintázs rejtélyekhez. 2017-ben kaptunk is egy erős közepes próbálkozást az eredeti műfaj feltámasztására Keneth Branagh jóvoltából, és a Gyilkosság az Orient Expresszen arra mindenképpen jó volt, hogy éreztesse, van még igény a hagyományos detektív sztorikra. Most pedig moziba került a Tőrbe ejtve, ami abból a szempontból kifejezetten bátor alkotás, nem egy régi regény, vagy korábbi film feldolgozása, hanem Rian Johnson eredeti forgatókönyvet írt hozzá. A végeredmény pedig meglepően jól sikerült. A történet a híres és gazdag krimiíró, Harlan Thrombey (Christopher Plummer) halála körül bonyolódik, akinek családja a legkevésbé sem a legfeddhetetlenebb emberekből áll, és mindannyian kiéhezett dögkeselyűkként vetnék rá magukat az örökségre. A sikeres művészt a saját házában, a családi körben ünnepelt 85. születésnapja éjjelén érte a vég, az eset öngyilkosságnak tűnik, mégis felbukkan a színen az ismert magándetektív, Benoit Blanc (Daniel Craig), hogy utánajárjon bizonyos gyanús körülményeknek. Az elhunyt ápolónője, a bevándorló Marta Cabrera (Ana De Armas) bizonyosan többet tud, mint amennyit elmond, és bár Harlan gyerekei, Linda Drysdale (Jamie Lee Curtis) és Walter Thrombey (Michael Shannon) a támogatásukról biztosítják, szándékaik nem tűnnek tisztának, nem is beszélve a család fekete bárányáról, Hugh Ransom Drysdaleről (Chris Evans), akin a gyász leghalványabb jelei sem láthatók. A nyomozó kérdezősködni kezd, a családtagok pedig látszólag készségesen válaszolnak, de hamar kiderül, hogy szinte mindenkinek van valami rejtegetnivalója, az őszinteség és a becsület korántsem a Thrombey család legfőbb jellemvonásai.
Ez akár egy Agatha Christie könyv fülszövege is lehetne, persze ez egyáltalán nem véletlen, én egész biztosan lelkesen vetném magam az olvasásba, és ami örömteli, hogy a film sem okoz csalódást. Ahogy fokozatosan tudunk meg egyre többet a családtagok titkairól, egymáshoz fűződő viszonyukról, az elhunyt terveiről, és a végzetes éjszaka eseményeiről, egyértelműen a tradicionális gyilkossági rejtélyek történetvezetését van alkalmunk megtapasztalni, ami rendkívüli módon üdítően hat manapság. A Tőrbe ejtve minden egyes momentumából árad a klasszikus detektívtörténetek hangulata. A cselekmény ügyesen ötvözi a modern világképet a szimpla, letisztult krimi elemekkel, a karakterek sztereotípiák, mégis hitelesek a felvázolt közegben, maga a rejtély éppen annyira komplikált, hogy ne érezzük túlzónak, a humor a helyén van, a csavarok és megfejtés is éppen annyira frappánsak, ami még épp nem haladja meg a realitásérzékünket, talán csak a legföldhözragadtabb realisták számára lehet túl sok a véletlen. Mintha patikamérlegen mérték volna ki az egész alkotás valamennyi apró szegmensét, a végeredmény mégsem egy steril iparosmunka lett, hanem egy kifejezetten szórakoztató mű, ami mögött jól érzékelhető minden résztvevő lelkesedése.
A szereplőgárda parádés. Daniel Craig az egoista magándetektívként kissé szokatlan, de kétségtelenül megkapó alakítást nyújt, a karaktere egyfajta modern Poirot alak, de egyszer sem nem érződik másolatnak – éleslátó, de nem tévedhetetlen, ő egy személyben felelős a régimódi krimi hangulat megidézésének 90%-ért, amit remekül sikerült eltalálni mind az írónak, mind a színésznek. Ana De Armas kellemes meglepetést okozott, a játéka érzelmes, hiteles, kellőképp mély, bár a korábbi szerepei alapján nem gondoltam volna, de az itt nyújtott teljesítményét látva szívesen látnám több komolyabb alkotásban is a jövőben. Ők ketten vannak fókuszban, de rajtuk kívül is sikerült összelapátolni Hollywood krémjét ehhez a filmhez, gyakorlatilag mindenki brillírozik, alig akad csak néhány karakter, akiknek a szereplése indokolatlannak tűnik, például Riki Lindhome a kitartott feleségként épp csak itt-ott a kanyarban tűnik fel, ahogy az idegesítő gyereket játszó Jaeden Martell jelenléte is elhanyagolható, nem különösebben szenvedte volna meg a történet a hiányukat. Mindenki mást viszont egyenesen pazar élmény látni.
A rendezés első osztályú, ahogyan az operatőri munka is, egymást érik a szemet gyönyörködtető képek, melyek ugyanolyan gyakran válnak hangulatteremtő módszerré, mint a szimbolika kifejezőeszközeivé. A Tőrbe ejtve ezen a téren is kitűnő.
Ha őszinte akarok lenni, a korábbi tapasztalataim alapján egyáltalán nem bíztam Rian Johnsonban, de ez a film meggyőzött róla, hogy egy igazán tehetséges, biztos kezű alkotó. A Tőrbe ejtve egy frissítő, mégis nosztalgikus élménybomba lett az utóbbi évek némileg egysíkúvá váló filmfelhozatalában, komikus, mégis összetett, jól megírt, kiválóan előadott, profin megvalósított mű, amilyenből szívesen látnék többet az elkövetkező időszakban. A krimi műfaj kedvelőinek kötelező darab, de aki csak egy szórakoztató filmre vágyik, szintén megtalálja benne a számítását.
Értékelés: 85%
Gyurina Illés
További kritikák:
Comments powered by CComment