Spidermanus aka Majomman európai kalandjai
A nyári holtszezon és a vele járó, lassan napi átlaghőmérsékletnek számító 35 °C beköszöntével meg is érkezett a hazai mozikba az MCU következő felvonása, a Pókember: Idegenben. Jelen alkotásunk óriási elvárásokkal kell, hogy szembe nézzen hiszen a nézők akarva-akaratlanul párhuzamba állítják nem csak az alig három hónappal ezelőtt, a mozikba berobbanó és rekord bevételeket döntögető monstrum, a Bosszúállók: Végjátékkal de a legutóbbi agyament kikacsintás, a Pókember - Irány a Pókverzum! is óriási hatást gyakorolt ránk, amely valljuk be továbbra is a legambiciózusabb pókember történet, amely valaha vásznakat látott, nem beszélve a vizuálisan és narratívan káprázatos megoldásairól. Ami a Marvel univerzumon belül eddig megjelent hálószövős filmek történéseit illeti, a Pókember: Hazatérés egy kiváló karakterközpontú alkotás lett, amely habár szem előtt tartotta az Amerika kapitány: Polgárháború legfontosabb utóhatásait de mind látványban, mind monumentalitásban elmarad attól amit egy pókember filmtől vártunk, viszont cserébe az alkotók kellő hangsúlyt fektetettek Peter Parker vívódásaira, aki egy jóindulatú kamaszként és egy tinédzser szuperhősként is meggyőzött minket arról, hogy a sok éves csetlés-botlás után végre a megfelelő kezekbe kerültek a hálóvetős filmek.
A Pókember: Idegenben nagyjából ott folytatódik, ahol a Bosszúállók: Végjáték befejeződött, Peter Parker és diáktársai Hulk csettintésnek köszönhetően újból az élők táborát erősítik, és habár 5 év eltelt Thanos létszámcsökkentő csettintése után, ők bizony az elpárolgásuk óta egy percet sem öregedtek. Úgy néz ki minden visszatért a régi kerékvágásba és a tanév befejeztével Peter Parker úgy dönt, hogy szabadságot vesz ki nem csak, mint diák, de mint Csodálatos Pókember is, gúnyáját a fogasra akasztva csipet-csapat diáktársaival együtt nyakába veszi Európát és olyan helyszíneken fordulnak meg, mint Velence, Osztrák-Alpok, Prága és London. Főhősünk készen áll megvallani érzelmeit is MJ-nek is (Zendaya) abban reménykedve, hogy talán a barátságból végre egy tini szerelem bontakozhat ki, viszont sajnos Peter nyári terveit szó szerint szétrombolja egy új, a földön eddig nem látott Elementálok nevezetű entitás csoport, akik a földből nyerik energiájukat és egyetlen céljuk a pusztítás. Mivel a Bosszúállók fennmaradt tagjai (mily meglepő) újból szabadságra mentek így Nick Fury pókember segítségét kéri, aki egy rejtélyes, párhuzamos földi univerzumból érkező, magát Mysterio-nak nevező szuperhőssel (Gyllenhaal) összeállva készül felvenni a harcot az óriások ellen.
Érdemes kezdeni a szereplőkkel mivel Tom Holland nagyszerű alakítást nyújt, a producerek ezúttal, kivételesen ráéreztek arra, hogy a bárgyú képű Tobey Maguire valamint a harminc évesen tizenhat éves tinit alakító, buzgó mócsing Andrew Garfield után milyen karaktert érdemes választani Pókember szerepére, tökéletes választás, vitának nincs helye. Szerencsére ezúttal a mellékszereplők is kaptak némi plusz szövegkönyvet a hazatérés óta, MJ és Happy Hogan (Favreau) nagyszerűen asszisztálnak és Gyllenhaal is megkapja a maga perceit, amikor is sziporkázhat a szerepében, vigyázva arra, hogy azért ne essen át a ló túloldalára, szépen megidézve egy korábbi vasember film momentumait, ezzel is Tony Stark emlékét erősítve.
A cselekményt illetően a Pókember: Idegenben nem igazán találja meg a hangját az első felében, a vicces beszólások és a humoros pillanatok abszolút túlsúlyban vannak, a diákok és a tanáraik viszonyait elemezve mintha egy tinivígjáték képkockái peregnének le a szemünk előtt. Ezeknek a szekvenciáknak a kezdeti, folyamatos adagolása bizonyos esetekben már kielégítik a kínos jelzőt is, nem egyszer megidézve Michael Bay Transformers filmjeit, ahol jobb sorsa érdemes színészekből és karakterekből csinálnak totális balfaszokat.
Szerencsére félúton a film összeszedi magát és tud prezentálni néhány, akár meglepő húzásnak is abszolválható mozzanatot, a poénból is visszavesznek a filmesek és némi tét is keveredik a cselekménybe azzal, hogy Peter Parker óriási hibákat vét majd megkérdőjelezi saját döntéseit is mire jóvá tudna tenni mindent úgy néz ki, hogy még az időből is sikeresen kifut. Marvel alkotáshoz hűen az effektesek is próbáltak kitenni magukért, kapunk némi pusztításpornót és lassított snittet, pókember is sikeresen kiveti a hálóit annak ellenére, hogy felhőkarcolók híján kénytelen többnyire emlékművekbe „kapaszkodni”, valamint néhány híres európai építmény is megkapja a látott már szebb napokat jelzőt, de összességében elmondható, hogy a látványt illetően a „semmi extra” a legmegfelelőbb jelző. Teljes mértékben kijelenthető, hogy a Marvel univerzum első fázisaiban felvonultatott alkotások mérföldekkel jobban néztek ki, mint bármelyik művük, amelyik az utolsó fázisban szerepel és nem Bosszúállók a címe. Talán a sorozatgyártás és a lustaság együttes mellékhatása, ki tudja.
Hálószövőnk legújabb kalandja baromi jól lett időzítve, a Pókember: Idegenben nélkül, választható filmek terén a júliusi hónap totális feledésbe merülne és habár a jelen alkotásunkat elemezve a kép itt-ott felemás, az mindenképp tagadhatatlan, hogy pofátlanul szórakoztatóra sikerült és bármikor tenném le a voksom mellette mint újra nézzem az új belépők (Marvel kapitány, Fekete Párduc, A Hangya) akármelyik jelenetét, végül de nem utolsó sorban van benne akkora spiritusz, hogy kíváncsian várjuk a Marvel-moziuniverzum következő fázisának alakulását.
Értékelés: 70%
Keresztesi József
További cikkek, hírek:
Comments powered by CComment