A társadalom kitermeli a gonosztevőit

Megvan az a vicc, amiben a Taxisofőr találkozik A komédia királyávalHarcosok klubjában? Ez a társaság és a hely garantálja, hogy a poénon nem feltétlenül fog mindenki nevetni, mert sötét lesz, mint az éjszaka. Csakúgy, mint minden idők leghíresebb képregényes főgonoszának filmre álmodott eredettörténete, melynek kapcsán nem véletlenül dobáltam be a fenti címeket, amiből már sejthető, hogy a végeredmény merőben eltér az elmúlt években megszokott trendektől. 

Az egészben a legmegdöbbentőbb talán maga a rendező, Todd Phillips személye, akinek eddig olyasmiket köszönhettünk, mint a nagyszerű idegesítő Másnaposok trilógia. És bár igaz, hogy a Haverok fegyverbennel már elkezdett nyitni komolyabb irányba, arra, amit most letett elénk, azért nem nagyon lehetett számítani. A Joker egy képregényfilmes gúnyába öltöztetett szociodráma, amely teljesen szabadon értelmezi a színes lapokról legördült karaktert, és húsba vágó magyarázatot ad arra, hogy miképpen vált azzá, amivé. Már az első percekben megfeledkezünk arról, hogy a film egy fiktív világban játszódik. A helyszín természetesen Gotham, ami ugyebár New York alteregója, itt azonban egy az egyben a hetvenes évek bűnfilmjeiből megismert mocskos utcákra és a még mocskosabb, már ránézésre is veszélyes sikátorokra ismerhetünk rá. A helyszínhez pedig a felvonultatott karakterek is tökéletesen illeszkednek. Ha a Joaquin Phoenix által alakított Arrhur Fleck az egyik jelenetben Travis Bickle taxijába szállna be, abban tulajdonképpen semmi meglepő nem lenne. Az atmoszféra tehát csillagos ötös, amihez sokat hozzátesz a betegesen sárgás képi világ és Hildur Gudnadottir egyszerre zaklatott és szívbemarkoló zenéje is. 

A fő attrakció persze a címszereplő, akinek bőrébe bújva Joaquin Phoenix kétség kívül az egyik (ha nem a) legnagyobb alakítását nyújtja. Arthur Fleck egy meggyötört és beteg ember, akinek nagyjából semmi jó nem jutott az életből. Amikor megismerkedünk vele, rendezvényekre felbérelhető bohócként dolgozik, ami, mint már a film elején kiderül, nem is veszélytelen meló. Fleck a gondozásra szoruló anyjával lakik, bár ő maga is gondozásra szorul, amit egy rakás gyógyszer és néhány a pszichiáterével folytatott sehová sem vezető beszélgetés képében kap meg. Már amíg megkapja. Miután az egyik terápia során a doktornő közli vele, hogy a városvezetésnek nincsen pénze „olyanokra, mint ő”, Arthur a gödör aljánál is mélyebbre kezd süllyedni. Egyenesen a pokolba, ahol aztán végleg átalakul egy olyan szörnyszülötté, aki felülemelkedik a társadalmon, ami tönkretette és kivetette magából. 

A Phoenix által megformált figura eddig a pontig szánni való, innentől kezdve viszont félelmetes. Todd Phillips pedig a Jokerré váláshoz vezető út bemutatásával alattomos módon eléri, hogy egy olyan ember irányába tápláljunk szimpátiát, aki a film végére egy bármire képes pszichopatává avanzsál. Alkotása ettől frusztráló, felkavaró, olyan filmélmény, ami egy darabig velünk marad a megtekintése után, hogy rágódhassunk rajta. Röviden: baromira hatásos!

joaquin phoenix in joker movie 4k pl 1280x720

Ami egyesek számára zavaró lehet, az az, hogy a filmben megfogalmazott társadalomkritika eléggé le van egyszerűsítve (a szegényeket semmibe vevő gazdagok a rosszak), illetve, hogy ez néhol eléggé szájbarágósan is van tálalva. Véleményem szerint ez az a pont aminél kiütközik, hogy a Joker bármennyire is komoly, azért mégiscsak egy képregényfilm. Méghozzá egy olyan, ami a maga fiktív világán keresztül reflektál valós társadalmi problémákra, ha pedig így tekintünk rá, akkor a dolog egészen jól működik. Emellett azt is szem előtt kell tartani, hogy a címszereplő egy mentálisan beteg egyén, aki ráadásul még rossz körülmények között is él, a rendező pedig az ő szemén keresztül láttatja a dolgokat.

Joker tehát kétség kívül az év egyik legerősebb mozija, egy nagyon sötét és dühös film, amelynek meglepő, hogy manapság egy nagy stúdió zöld utat adott. Mindenesetre örülhetünk, hogy így történt.

 

Értékelés: 90%

Lakat Barnabás


További cikkek, hírek:

Comments powered by CComment